Tokió Expressz

Tokió a XXI. század metropoliszainak mintapéldánya. Örökké mozgásban van, sokszínűsége megunhatatlan. Az egyes városrészekben más-más érdekességre bukkanunk – olyan, mintha sok kis összenőtt városkában barangolnánk.

A Sindzsuku negyed például a város nyugati központja, vasútállomásáról azt tartják, az egész világon a legforgalmasabb. Turistaként elég csupán egyetlenegyszer elhaladni itt a reggeli csúcsforgalomban, hogy inkább úgy döntsünk, a későbbiekben kerülni kívánjuk a reggel 8-10, és délután 5-7 közötti időszakot.

Érdekesebb lehet azonban számunkra a Kabukicso szórakoztató negyed, amely az éjszakai élet központja egész Japánban. A környék napközben rendkívül csendes, ám az éjszakát mulatozó fiatalok hangja tölti be, az éttermek és bárok, játéktermek és karaoke stúdiók fényei bevilágítják az utcákat, amelyek megtelnek a szórakozni vágyók hadával.

A valamikori Edo kastély

Tokió szívében, a központi állomás közvetlen közelében található a Császári Palota – a valamikori Edo Kastély -, amelyet várárok-rendszere különleges kis szigetté avat a nagyvárosi rengetegben.

Ginza, a luxus megtestesítője

Ginza városnegyed nyüzsgő, neonfénnyel tarkított utcái innen csupán 10 percre fekszenek. A városnak ezen a részén található hagyományos faépítésű házak egy tűzvészben semmisültek meg 1872-ben. Ezután úgy döntöttek, hogy európai mintára építik újjá ezt a területet. Így vált Ginza a luxus megtestesítőjévé; az első nyugati bevásárlónegyed másolataként az összes nagyhírű üzletlánc, divattervező, galéria, étterem és kávézó tulajdonosa igyekezett megvetni itt a lábát, ezért az ingatlanárak a világon a legmagasabbra szöktek.

Távolabb, északkeleten találjuk meg  a híres Ueno parkot, a város legnagyobb parkját. A környéken számos múzeumot (például Japán Nemzeti Múzeum) találunk, de itt van Tokió első állatkertje is, így a gyerekek számára is érdekes programokkal szolgálhat ez a térség.

Ha a felhőkarcolók és óriáskivetítők, beszélő vasutak, többszintes alul-és felüljárók között már az az érzetünk támadna, hogy a jövőben járunk, csak látogassunk el Asakusába, amit úgy jellemezhetnénk: az ősi Tokió megtestesülése.

A gigantikus vörös lampion

Itt található a sokak által a város jelképeként emlegetett gigantikus vörös lampion is, amelyen a „Kaminari-mon” felirat (magyarul: Villámkapu) olvasható.

A templom előtt hosszú bevásárlóutca sarkall minket ajándékvásárlásra. Szebbnél szebb legyezőkkel, japán papucsokkal, evőpálcikákkal szerelkezhetünk itt fel a rokonság legnagyobb örömére. Nem kiemelkedően drágák az itt vásárolható tárgyak, azonban ha túl nagy a megajándékozandók köre, érdemes ellátogatni a 100 yenes boltok valamelyikébe. Ezekben élelmiszerek és napi használati cikkek is (evőpálcikák, legyezők, jellegzetes japános mintákkal díszített rizsestálkák) vásárolhatók.

Az elektronikai cikkekre vágyóknak ajánlott Akihabara negyedben szétnézniük, ahol akár használt, akár új csúcstechnológiát is vásárolhatnak kedvező áron a több mint 600 erre szakosodott üzletben.

A látnivalók felsorolásánál elengedhetetlen megemlíteni Haradzsuku negyedet, amelyet a fiatalok önkifejezésének helyszíneként tartanak számon. A Takesita utcán számos divatbolt található, egy részük ráadásul hírességek tulajdonában van, ezért hétvégenként tinik tucatjai lepik el az utcákat, hogy rajongásuk tárgyának egy-egy ékesebb darabját beszerezzék.

Szebbnél szebb legyezőkkel szerelkezhetünk itt fel…

A legvadabb divatirányzatokra bukkanhatunk az évek során fogalommá vált vasárnapi „Haradzsuku utcai divatparádé” idején. Számos kreáció látott itt napvilágot a japán fiatalok élénk fantáziájának megnyilvánulásaként.

Gazdagodva egy-egy extrém ruhadarabbal – ami lehet, hogy hazaérve csupán a szekrény belsejét fogja látni – érdemes betérni egy igazi japán játékterembe, ahol a legkülönbözőbb videojátékok mellett nem szabad kihagyni a tucatjával sorakozó matricaautomaták egyikét, ahol vicces kis fényképmatricát készíthetünk magunkról.





A Haradzsuku megálló tőszomszédságában található a Meidzsi szentély, a hozzá tartozó hatalmas templomkerttel is, amely  üdítő kis színfolt a lüktető tömegben. Ha tehetjük, érdemes rövid sétát tenni a tavacskákkal szabdalt, csodálatosan zöld pázsitú Meidzsi Kertben.

A fasorral övezett Omoteszándo utca köti össze a fiatalok bevásárlónegyedét (Haradzsuku) Aojamával, ahol az elegáns üzletek sorát találhatjuk, amíg a másik irányba haladva Sibuja felejthetetlen fényreklámjai és forgalmas kereszteződései várnak minket. Számos játékfilmben (pl. az Elveszett jelentésben is) szerepeltek az itteni gyalogátkelőhelyek, ahol egy-egy zöld lámpánál emberek százai keresztezik az utcát, miközben a hatalmas reklámvásznakon és képernyőkön folyamatosan hirdetések zúdulnak a járókelők felé.

Kihagyhatatlan, hogy egyszer éjszaka vegyük szemügyre a város látképét a magasból. Az éjszakai Tokió fényein leginkább a Tokió toronyból ámulhatunk, de ugyanolyan lélegzetelállító látvány fogad bennünket, ha a 243 méter magas Tokió Városháza jellegzetes, Ikertornyokra emlékeztető épületéből próbáljuk megfejteni a város titkát. Megannyi apró kis szentjánosbogárként villóznak a piros lámpácskák az éjszakában, olyan, mintha nem is ember alkotta képződményeket, hanem valami modern természeti jelenséget figyelnénk. Amerre a szem ellát, a metropolisz fényeiben gyönyörködhetünk, s innen felülről minden számnál, puszta statisztikai adatnál erőteljesebben átérezhetjük a város nagyságát.

Kilátás a Tokió toronyból

De ha már eljutottunk Tokióba, ne érjük be ennek a kusza városnak a megismerésével, mélyüljünk el alaposabban az ázsiai hagyományok világában. Hogy Japán valódi szellemét megtapasztaljuk, érdemes néhány közelben lévő kisvárosba is ellátogatni.

A csendes szentélyek és a tengerpart árnyékában meghúzódva található Kamakura városa, mely 1192-ig Japán fővárosa volt. Nevezetessége egy óriási bronz Buddha szobor, amely 12 méteres magasságával, 122 tonnás súlyával rendkívül impresszív hatást gyakorol az idelátogatókra, de nem félelmetes érzést kelt, hanem csukott szemével, nyugodt testtartásával maga a megtestesült

A Fuji-hegy

békesség. Magunk is megleshetjük, mi jár a fejében, ugyanis néhány száz yenért be lehet menni a szobor belsejébe. Ezenkívül különböző korokból származó templomok és szentélyek hívogatják a 12. századi Kamakura iránt érdeklődőket, kertjeikben csodálatos virágágyásokra bukkanhatunk.

A 3776 méter magasságba törő Fuji-hegy nemcsak Japán legmagasabb hegye, hanem Japán cégére, szimbóluma is, számos természeti parkja csalogat ide. A hegy pihenőövezetéhez tartozik még az Öt Nagy Fuji Tó, mely kiránduló, csónakázó, horgászó, kemping- és pikniklehetőséget kínál.

Hakone természeti adottságai és híres forrásvizei mellett mindenképpen meg kell említeni a közelben található Izu szigetvilágot. A vulkanikus dombokkal szegélyezett félszigeten a tenger megannyi színével és formájával ismerkedhetünk meg.

A Japánban való utazáshoz mindenképpen érdemes megvásárolni a Japan Rail Passt, amelynek 1, 2 vagy 3 hetes változata az összes vasútvonal igénybevételére jogosít bennünket, lényegesen kedvezőbbé téve az utazást.

Nikkóba kötelező  elmenni – ez a hegyek között fekvő gyöngyszem az ősi Japán esszenciáját tárja elénk. Nikko a világörökség része, amelyet vonattal csupán alig két óra alatt érünk el.
Ráadásul Sindzsuku állomásról közvetlen expresszvonat visz minket a városkába.

A hatalmas mamutfenyők közé épített megannyi shintoista és buddhista szentély eltérő korok építészeti kincseit tárja elénk, s kicsit bevezet a japán mondák és hagyományok világába is.

Amint a vonat átmegy a Szumida-folyón, elhagyjuk Tokiót, és az ablakból már láthatjuk a jellegzetes rizsföldeket. Ha olyan évszakban utazunk, térdig érő vízben szalmakalapban dolgozó embereket is megpillanthatunk, tovább erősítve azt a kontrasztot, amit a nagyvárosi lüktetés és a vidéki Japán megélésekor érzünk. Hiszen Japánt inkább csak megélni, mint megérteni tudjuk.

Tipp: Ha kíváncsi vagy olvasóink kalandjaira, vagy már jártál Tokióban, és szeretnéd megosztani a tapasztalataidat a többiekkel, böngéssz te is a fórum topicok között! • Ki járt már Tokyóban? » • Japán »