 |
Bár van Gogh művészete már régóta az egész világé tehát bárki jogot formálhat vele kapcsolatban véleménye kinyilvánítására az életrajz történéseinek feltárása mégis elsősorban a hollandokat és a franciákat illeti meg. Az pedig, hogy Vincent és Theo a két tragikus sorsú fiútestvér érzelmileg roppant ellentmondásos tartalmú egymáshoz viszonyulását éppen egy fiatal francia nő ábrázolja, mindenek előtt óriási beleélési képességet jelent. De nem csak ezt: az írói motiváltság hátterében más momentum is meghúzódik. Mégpedig Jo Theo felesége hűsége, megértése, áldozatkészsége és kegyeleti fennköltsége férje, és annak általa (is) világhírűvé tett testvére iránt. Jo gondoskodása juttatta Theót 1914-ben az auversi temetőbe Vincent mellé. (Ami egyébként meglehetősen példa nélküli történet. Az idegen földben nyugvókat inkább hazavinni szokták, sem mint fordítva, ahogyan itt történt.)
Korunk emberéből bármennyire is kívánkozik a kérdés, Judith Perrignon nem vágott bele, hogy a testvérek máig sem ismert (vagy ismertetett) kórisméiről tájékoztatást adjon. Bölcsen megmaradt a 19. századvég hivatalos álláspontjának ismertetésénél. Annál is inkább, mert ez az írás elsősorban Theo a Vincent erőszakos halála által kiváltott lelki terheiről, vívódásairól szól. Amelyek a sors akaratából mindössze 6 hónapig tartottak. Theot mindezek ismeretében a jövőben már nem tarthatjuk rideg, számító, kistehetségű embernek, és nem is hibáztathatjuk Vincent haláláért. Hiszen ő is megszenvedte azt a történetet, nem is beszélve arról, ami sajátjaként osztályrészéül jutott.
Most, a Szépművészeti Múzeum Vincent van Gogh kiállítása idején további bensőséges elemző gondolkodásra ösztönöz bennünket ez a rövid, látszólag egy ülésre megírt, mély érzéseket ébresztgető kis kötet.
Szerző: Judith Perrignon
A könyv címe: A fivérem volt… Theo és Vincent van Gogh
Kiadó: Palatinus Könyvesház Kft., 2007
