Ez már filmtörténelem
Olivier Dahan forgatókönyvíró és rendező, miután egy könyvesboltban találomra belelapozott egy Edith Piafról szóló könyvbe, 2004. január 22-én 15:46-kor SMS-t küldött Alain Goldman producernek, akivel korábban a Bíbor folyók 2.: Az apokalipszis angyalai filmen dolgoztak együtt. Nagy, szerelmes film, zenés, népszerű, tragikus és regényes. Francia téma, nemzetközi film, nagyszabású film Piafról. Goldman azonnal ráállt az ötletre, elkapta a lelkesedés, sőt az SMS-t is megőrizte, mintegy iránytűként, mert az egész film benne volt ebben a pár karakterben.
Lehetetlen távolságtartás
Elfogult vagyok Edith Piaffal. Kamaszként regényes élete teljesen elbűvölt, és amíg mások Depeche Mode- és Bryan Adams-dalszövegeket fordítottak, én az ő sanzonjait bogarásztam és énekeltem. Nem is lehetne másként, ha az ember franciául tanul. Máig idegen és nevetséges, ha Piaf híres dalait Padam, Padam, Je ne regrette rien, Mylord angolul hallom, még akkor is, ha ő énekli. Edith Piaf hozzám nőtt, mint egy távoli, sohasem ismert ismerős. Vele lázadtam, vele estem kétségbe, belőle merítettem erőt, amikor reménytelen voltam. Egyértelmű, hogy nem tudok vele elfogulatlan lenni, és éppen ezért nagy elvárásokkal ültem be az életét bemutató filmre. Panaszra viszont nem volt okom: kifogástalan rendezés és operatőri munka, remek forgatókönyv és színészi alakítások.
 |
 |
Csak sejtet, nem magyaráz
Olivier Dahan nem lineárisan meséli el Piaf életét, hanem az idősíkokat váltogatva hol a fellegekbe, hol a pokol legmélyebb bugyraiba vezeti a nézőt. Az első néhány perc után egyértelmű, hogy Edith Piaf milyen nyomorból jött és milyen sikereket ért el, milyen önpusztítóan élt és végül milyen elgyötörten halt meg. A mozi mégsem unalmas, az utolsó pillanatig tartogat fordulatokat, és a néző gyarló emberként hálát ad istenének, hogy minden nehézség ellenére kellemes sors jutott neki, közben pedig elképedve nézi, mi mindent bír ki egy ember, és mennyi szenvedés jutott a legismertebb francia énekesnőnek.
Hiába csodáljuk Piaf túlélési ösztönét és erőteljes hangját, legszívesebben üvöltöznénk vele tivornyái miatt, és legszívesebben megvédenénk a sorscsapásoktól. Dahan felületesnek tűnhet, de közben nagyon okos. Nem magyarázza Piaf életét, csak részleteket és dalokat villant fel belőle, viszont ez éppen elég. No nem ahhoz, hogy részleteiben megismerjük vagy megértsük Piaf életét ez utóbbi amúgy is lehetetlen feladat lenne , hanem hogy megérezzük lényét.
 |
 |
Sőt, Dahan remek húzással a legvégére hagyja a legszebb és legerőteljesebb Piaf-dalt, a Nem bánok semmit sem!-et, ami tele van reménnyel és szerelemmel. A mozizó pedig minden szörnyűséget feledve felkavart, ám könnyű szívvel lép ki a moziból. Azon pedig már nem is töpreng, hogy Piaf melyik dalt választotta volna utolsónak, lelke titkos szobáiban szeretné hinni, hogy ezt.
Pár évvel ezelőtt a franciák összeállították történelmi nagyjaik listáját, és igen nagy meglepetésre Napóleon nem került be az első tízbe, viszont a Top 10-ben szerepel Marie Curie, Charles de Gaulle, Victor Hugo, Molière, Louis Pasteur és Edith Piaf.
|
Marion Cotillard színésznő úgy azonosul Piaffal, hogy életének minden szakaszában hitelesen eleveníti meg az énekesnő akaratosságát, törékenységét, kétségbeesését, csintalan gyermeki boldogságát. Soha, egyetlen pillanatra sem távolodik el Piaftól, sőt, néha azt érezzük, ő maga Piaf, amint manóvá töpörödve a tengerparton kötöget, a Music Hall színpadán áll és énekel, vagy éppen a ring szélén aggódik szerelméért. Cotillard ezzel az alakítással tagadhatatlanul beírta magát a nagy színésznők közé, most már csak az a kérdés, hogy a későbbiekben is megtalálják-e ennyire hozzá illő szerepek.
Magyar cím: Piaf
Rendező: Olivier Dahan
Főszereplők:
Marion Cotillard
Sylvie Testud
Gérard Depardieu
A film honlapja »
Forgalmazó: Budapest Film
Edith Piaf retrospektív az Örökmozgóban
Mulató a Montmartre-on (French Can-can), 1956, r.: Jean Renoir 06. 26., 16.30
Edith és Marcel (Edith et Marcel), 1983, r.: Claude Lelouch 06. 26., 18.30
Párizs járdáin (Pavé de Paris), 1960, r.: Henri Decoin 06. 28., 20.30
Edith Piaf (Piaf), 1973, r.: Guy Casaril 06. 30., 16.30
