Helyszín: Papp László Budapest Sportaréna
Időpont: 2007. 07. 19., 19.30
Internetes jegyrendelés »
Az 1990-es években a world music mozgalom térnyerése és a kubai kultúrpolitika nyitása következtében a negyvenesötvenes éveket idéző divatja támadt a kubai muzsikának, s ez a láz az angol World Circuit Records 1997-es Grammy-díjas, s immár több mint ötmillió példányban eladott Buena Vista Social Club című lemezével érte el a csúcspontját.
A Buena Vista Social Club nevű havannai klub, mely a többi népszerű helyi klubtól főleg azáltal különbözött, hogy a kevésbé tehetős kubai közönség előtt is nyitott volt, már nem működött a kilencvenes években, de hajdanán a legjobb muzsikusok léptek ott fel. Némelyikük azon az all-stars kiadványon is szerepelt, mely 1979-ben Estrellas de Areito címmel jelent meg ennek a hatására indult a producer-gitáros Ry Cooder Havannába, hogy felkutassa az album még élő muzsikusait. A trombitás Manuel Guajiro Mirabalra, a zongorista Rubén Gonzálezre és a harsonás Jesus Aguaje Ramosra így talált rá, a Buena Vista Social Club album többi muzsikusára pedig az Afro-Cuban All Stars zenekart vezető Juan dMarcos González segítségével figyelt fel. Ekképp teljesedett ki az előadók köre, többek közt a bőgős Cachaíto Lópezzel, a gitáros Compay Segundóval és Eliades Ochoával, a lantos Barbarito Torresszel, illetve az énekes Omara Portuondóval és Ibrahim Ferrerrel.
 |
Amellett, hogy a világzene legkirívóbb sikersztorija kerekedett ebből az albumból, szólólemezek sorát indította el: Gonzáleznek Introducing Rubén González és Chancullo, Cachaitónak Cachaito, Omarának Buena Vista Social Club presents Omara Portuondo és Flor de amor, Ferrernek Buena Vista Social Club presents Ibrahim Ferrer és Buenos Hermanos, Mirabalnak Manuel Guajiro Mirabal, Galbánnak Mambo Sinuendo címmel.
Ily módon vált mára a BUENA VISTA SOCIAL CLUB TM egy márkavédjeggyé: azon muzsikusok különféle projektjeit takarva, akiket a 97-es Buena Vista Social Club című lemezről vagy Wim Wenders azonos című dokumentumfilmjéből mely az első Ibrahim Ferrer-szólólemez felvétele alkalmából készült ismerhetünk.
A Buena Vista Social Club társulatok zenéjében nincs semmi különleges többek közt épp ettől olyan rendkívüli. Finom modorú idős muzsikusok játsszák a kubai klasszikusok dalait, vélhetően éppen úgy, ahogyan húsz évvel ezelőtt játszották vagy játszották volna És alighanem éppen így játszanák húsz év múlva is, csak hát tudjuk Ferrer 2005-ben, Rubén González és Compay Segundo pedig két évvel azelőtt egymás után ment el
López, Mirabal, Ramos és Galbán
Július 19-én a Papp László Budapest Sportarénában a Buena Vista Social Club sorozatból négy régi ismerős egy tizenegy tagú zenekarban mutatja meg, hogy mi fán terem Kuba vagy ha úgy tetszik: a Buena Vista Social Club muzsikája.
A Buena Vista Social Club szívverésének aposztrofált Cachaíto López (nagybőgő) önálló fejezetet képez a kubai zene történetében. Az ország legismertebb zenészdinasztiájának a tagja, apja és nagybátyja (Orestes és Israel López) forradalmasította a kubai tánczenét a harmincas években, hozzájuk kötődik a mambó elterjedése is. A családfa harminc bőgőst számol műfaji korlátok nélkül a kis Cachaító is úgy cseperedett fel, hogy reggel a havannai szimfonikusokhoz, este pedig valamelyik dzsesszklubba cipelte apja kottáit. Később aztán válogatás nélkül játszott komolyzenét, dzsesszt és tánczenét maga is, szinte mindenkivel, aki számít: többek közt az Orchestre Arcano, az Orchestre Bambú, az Orchestre Riverside, a National Symphony és a Los Zafiros zenekarban. A Buena Vista Social Club album megszületése óta pedig nem kevesebbet kell tudni róla, mint hogy ő bőgőzik valamennyi BVSC-lemez valamennyi számában, s mindeközben 2001-ben Cachaito címmel egy olyan fúziós szólóalbumot készített, amely a kubai zenét napjaink DJ-kultúrájával szőtte át.
Guajiro Mirabal (trombita) a kezdettől biztos támasza a Buena Vista Social Club kiadványainak és koncertjeinek. Az utóbbi harminc évben a Tropicana Club házizenekarában muzsikált, azelőtt pedig az Orquesta Cubane de Música Moderna, a Conjunto Rumbacana és a Swing Casino zenekarok tagja volt. Mindent megtanult az amerikai dzsesszről és a kubai városi és falusi stílusokról, de szólistaként csak 2004-es szólóalbuma után állt a frontvonalba. Azon főleg Arsenio Rodriguez ötveneshatvanas évekbeli darabjait játssza, még sincs benne semmi nosztalgikus, hiszen Kuba zenéje nemcsak a természetességétől, de az időtlenségétől is varázslatos.
Jesús Aguaje Ramos (harsona) 1979-ben költözött Pinar del Rióból Havannába, ahol Omara Portoundo egykori női énekegyüttese, a Cuarteto Las DAida kísérője lett, és még abban az évben az Estrellas de Areito című lemezen is bemutatkozhatott. A Buena Vista Social Club című alaplemezen éppoly nélkülözhetetlen volt, mint Ibrahim Ferrer, Rubén González és Omara Portuondo szólóalbumain, amiként oszlopos tagja a Buena Vista Social Club projektek turnéinak is.
Manuel Galbánhoz (gitár, orgona) a kubai tánczenének egy teljesen önálló fejezete, a doo-wop köthető. Ő ugyanis az 1962-től 1975-ig fennálló Los Zafiros énekegyüttes gitárosaként vált ismertté, mely a The Platters és a Frankie Lymon and the Teenagers követőjeként egyedül képviselte Kubában a rock n roll feelingű amerikai énekegyüttesek stílusát. Négy hang és egy gitár ez volt a Los Zafiros szlogenje, de Galbán szerepe messze túlnőtt a pengetésen: zenei rendezőként és zongoristaként is ő felelt a hangzásért. És ha szerencsésebb politikai körülmények között működhettek volna, ha eleget tehettek volna a nyugati meghívásaiknak, simán befuthattak volna a világon mindenütt, hiszen igazán egyéni ízű boleróval, calypsóval, bossa novával átszőtt doo-wop volt az övék. Így azonban a nyolcvanas évekre Galbán a partvonalra került onnan emelte be Cooder, amikor új arcokat keresett Ibrahim Ferrer első szólólemezéhez. Azóta újra nélkülözhetetlen kulcsfigura, kinek Ry Cooderrel közös Mambo Sinuendo albuma Grammy-díjat kapott 2004-ben.
