Játékos kalandozás a „világûrben”

A „világűr” – kiállítás és játék Látogatható: 2007. október 14-ig Mindennap 9.00–17.00, szombaton 9.00–18.00 Helyszín: Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1146 Budapest, Városliget, Vajdahunyadvár Belépődíj: Csoportos kedvezmény (10 fő felett óvodás- és iskoláscsoportoknak): 500 Ft/fő Egyéni látogatók részére: 650 Ft/gyerek, ill. 750 Ft/felnőtt

Pici pontok

A múlt évben a Plútót megfosztották bolygói rangjától, lekerült a Naprendszer bolygóit bemutató modellekről, viszont ettől függetlenül továbbra is ott kering pályáján a fekete világűr mélyén, ahol fényévekben mérik a távolságot, és az idő szinte végtelen emberi percéletünkhöz képest. Nincs ember, aki ne gyönyörködött volna az éjszakai égboltban, és ne érzett volna apró elégedettséget, amikor sikeresen beazonosított egy csillagképet. Pedig a varázslat nem is itt kezdődik, hanem akkor, amikor megpróbáljuk elképzelni a világűrt. Csillagokat, naprendszereket, galaxisokat. Felnézünk az égre, és tudatosul bennünk, hogy amit látunk, az a múlt, és a fény több millió évet utazott, míg hozzánk elért.


Az elmúlt ötven év

1957. október 4-én bocsátotta fel a Szovjetunió az emberiség első mesterséges holdját, a Szputnyik–1-et, amely átlépte a sztratoszférát, kijutott a világűrbe, és három hónapig keringett a Föld körül. Ezután felgyorsultak az események, bár emberkéz alkotta szerkezetek még nem jutottak a Naprendszeren kívülre. Jurij Gagarin volt az első ember az űrben, és Neil Amstrong lépett először a Holdra. „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek” – mondta Amstrong a Holdon, de valójában a Naprendszer méreteihez képest még mindig kis lépést tett meg az emberiség a világűr meghódítására. Persze adatból és információból már most sincs hiány. Ennek egy részét tárja az érdeklődők elé a „világűr”-kiállítás, ahol nemcsak az derül ki, hogy hány földi nap a Vénusz keringési ideje, hanem azt is megtudhatjuk, a mai napig hány ember járt a Holdon, és érthetővé válik Einstein relativitáselmélete is.

Mire képes egy kő?

A pénztárban a gyerekek egy halom dolgot kapnak. Játéklapot, naptárkártyát, ceruzát és egy követ. A sok holmi először rettentő bonyolultnak tűnik, de miután a felnőttek kiismerték – azaz elolvasták a játékszabályt és értelmezték –, a gyerekek lelkesen használják, hiszen interaktív kiállításról van szó. Van bolygójáték és kráterjáték, és érdemes játszani, mert a helyes megfejtésért ajándék jár. A 2020-as naptár és a kő a helyes válaszok megtalálásában segít, de hogy igazi felfedezői legyünk a „világűrnek”, sokat kell olvasni, viszont megéri.