 |
Nagyon izgalmas korban élünk, végtelenül hálás vagyok, hogy most (is) itt lehetek. Hogy részese lehetek a híd generációnak (ezt én neveztem el így, mindjárt elmondom, mit értek alatta), és nap mint nap láthatom, megtapasztalhatom az individualizáció és spirituális felébredés folyamatát.
A híd generáció alatt egész egyszerűen azt értem, hogy egy csomó mindenben most történik meg a váltás, tehát én, te, és te, és ő, vagyis mi rakjuk le azokat a szellemi alapokat, irányt mutató gondolatokat, amik változó világunkban meghatározzák majd a következő generációk szemléletét, életét. Hogy konkrét legyek, az a gondolkodás, ahogy nagyszüleink, szüleink viszonyultak önmagukhoz, saját nemi szerepükhöz, a partnerkapcsolathoz, az önismerethez, betegségekhez stb. már sok szempontból lejárt, az új viszont most teremtődik meg. Hatalmas különbség van aközött, ahogy anyáink megélték a nőiségüket, és ahogy lányaink fogják.
És a változás hál istennek egyre inkább ott van a betegségekhez való hozzáállásban is. Ennek szószólójaként egyre több egészségügyi rendezvényen szolgálhatok. Most hétvégén, vasárnap, olyan dologról lesz szó, amiről eddig nem nagyon és nem is szívesen beszéltek, holott egyre több embert érint. Az inkontinenciáról, azaz vizelet-visszatartási problémáról. Az ebben a betegségben szenvedők száma évről évre nő, ami számomra, mint jelenség, igen elgondolkodtató.
Az összefüggések és a tendencia tükrében nem szabad szó nélkül hagyni ezt a jelenséget. Holisztikus analógiában a vese a szorongás gyűjtőhelye, a testünkben folyó, áramló és szivárgó nedvek pedig, mint víz elem az asztrálsíkhoz, azaz az érzelmek világához tartoznak. Tehát egyre stresszesebb korunkban a szorongások, elfojtott érzelmek ebben a betegségmegnyilvánulásban is egyre nagyobb számban pszichoszomatizálódnak, vagyis jelennek meg lelki problémáink testi szinten. Nyilván nem párolognak el a félelmeink (márpedig egyre több, főleg középkorú és idős embernek vannak egzisztenciális szorongásai), és valahol le kell hogy csapódjanak. A jelenségről pszichológushallgatóként is tanultam, nagy szégyen és kellemetlenség ez annak, aki ebben szenved, viszont azáltal, hogy szégyelli és nem beszél róla, csak még inkább erősödik ez a szorongásból fakadó betegség, akár teljes izoláltságig, életképtelenségig generálva önmagát.
Fontos segítenünk, hiszen épp ezek az emberek azok, akiknek már a dolog kimondása és felvállalása is hatalmas lépés. Valójában ez a kiindulási pont kell ahhoz, hogy aztán segítséget merjen, tudjon kérni az illető, és tegyen önmagáért. Ráadásul ez a betegség legfőképpen a nőket (azok közül is a középkorúakat és idősebbeket) érinti. Vannak olyanok, akik csak úgy mernek közlekedni a környezetükben, hogy feltérképezik az adott útvonalon levő WC-ket, és szorongások, szégyenérzet közepette jutnak el egyik ponttól a másikig.
Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak, a most egészséges fiataloknak is erőt ad egy olyan világ képe, ahol a bajbajutott vagy beteg, szenvedő embertársaink megértést, segítséget kapnak. Hiszen amit másoknak adunk, azt fogjuk mi is visszakapni. Viszont az is fontos, hogy akik ezzel a szégyenérzettel, önértékelési zavarral, szorongással, testi-lelki betegséggel küzdenek, felismerjék azt, hogy nagyon fontos, hogy ne hagyják el önmagukat, és tegyenek magukért. Éppúgy a fizikai, mint lelki szinten.
Ezen a bolygón tulajdonképpen végtelenül egyszerű a lét alaptörvénye, hiszen minden az energián múlik. Az energiának pedig háromféle megnyilvánulása van: vonzás, taszítás, neutralitás. Amibe pedig energiát rakunk, az növekedni fog. Ha a szorongásunkba, az, ha a nyelvtanulásba, az, ha a bicepsz fejlesztésébe, az. És mindannyiunknak van választása!
Hogy erőt adjunk, többen ott leszünk 7-én vasárnap 10-től 15 óráig a Margitszigeten, az Atlétikai Stadion mellett. Réz András a tabuk ledöntéséről fog beszélni, Lux Elvira pedig a teljes élet megéléséről. (Úgy látszik, neki a vaginális orgazmus megélése nélkül is teljes az élete, ugyanis a Mesterkurzus sorozatban megjelent Magány és társ, Féltékenység és hűség című könyvben szó szerint azt írta: A női hüvely szerepe nem az öröm, hanem a megtermékenyülés és a szülés helye. No de ez már a mi véleménykülönbségünk
)
A lényeg, hogy azért gyűlünk össze, hogy segítsünk. Lesznek szakemberek is, no meg sokan futni fognak a betegekért. Sokan azt gondolhatják, hogy no, attól aztán nem lesz jobb valakinek, mert mások az ő gyógyulásáért futnak, de azt kell hogy mondjam: tévednek! Mivel minden az energián múlik, és az energia irányítható, átadható, ezért adott esetben a futás, mint valami rituálé, úgy jelenik meg ebben a helyzetben, mint valami áldozat. Tehát a futásba fektetett energia az adott betegségben szenvedők gyógyulására lesz irányozva. Fel lehet úgy is fogni, hogy akik ezt fölajánlják, értük futnak. Szóval nagyon sok szeretettel várok mindenkit vasárnap a Margitszigetre, én végig ott leszek! Hajrá csajok, fel a mellel!
Soma Mamagésa
Fontana Nap a Margitszigeten Folyamatos programok: |
