Katie Melua: Pictures

Persze ehhez az is szükséges, hogy az, akinek az ajándékot szánjuk, nyitott legyen az olykor elgondolkodtató, olykor pedig könnyed álmodozásra csábító zenére, leginkább azoban az igényes muzsikára.

Katie 1984-ben született Grúziában, azonban 8 éves korában családjával elhagyta szülőhazáját, és Írországba költöztek. Ma már azonban az angol popzene hírnevét öregbíti, hiszen 14 éves korában Angliába költözött. Jelenleg Londonban él, ahol a vendégszobáját stúdióvá alakította, hogy minden idejét a zenéléssel tölthesse.

Melua kisasszony mindemellett adrenalinfüggő, imádja a hullámvasutakat, a siklóernyőzést és a sárkányrepülőzést. Katie még a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült a világ legmélyebben előadott koncertjével, amelyet 303 méter mélyen rendeztek meg az Északi-tengeren. És hogy lehet-e ezt még fokozni? Bizony lehet, hiszen a sikeres sztárelőadóról még egy tulipánfajtát is elneveztek.

Hozzá kell tennünk, hogy Katie Melua az Egyesült Királyság legsikeresebb női előadóművésze. Első albumát (Call off the Search – 2003) több mint 1,8 millió példányban értékesítették, második albuma (Piece by Piece – 2005) pedig négyszeres platinaalbum lett. Hatszor jelölték különböző nemzetközi díjakra, amelyekből hármat haza is cipelt magával (ECHO Award, Brit Award, Goldene Kamera). Első albumának olykor neurotikusan búskomor hangulatához mérten a második album, azaz a Piece by Piece sokkal kedvesebb, könnyebben emészthető volt. A még mindig inkább melankolikusnak mondható album olyan slágereket hozott, mint a Nine Million Bicycles vagy a lírai I Cried For You.





A harmadik album az összes közül a legkönnyebben befogadható. Mintha Katie lelke is felszabadult volna, könnyed, játékos, igazi tündérmese. A lemez címe találó, hiszen minden rajta található szám mintha csak egy-egy képet mesélne el, írna le. A hangszerelés az évek alatt kevesett változott, domináns a természetes hangzású gitár, a szellős, de olykor vonósokkal alámélyített, könnyen gördülő igényes rockhangzás. Ügyesen és finoman felépített zenei világában semmilyen hangszer vagy akár csak Katie énekhangja sem lép ki sohasem a harmonikus egységből. A figyelmes hallgató azonban rengeteg apró, de annál érzékibb finomságot fedezhet fel egy-egy szám kíséretében. Líraian elnyújtott gordonkaszólamok, tündéri xilofon vagy éppen lágy szellőként cikázó fuvoladallamok.

A hangzóanyag legerősebb elemei kétségkívül a meseszerű Spellbound, a bluesos Scary Films és az első számként besorolt Mary Pickford. Ez utóbbi olyannyira fülbemászó, hogy óvatosan hallgassuk, ugyanis rettenetesen nehezen felejthető, garantáltan dúdolni fogjuk a munkahelyünkön.

A leginkább „topogós” nóta egyértelműen a Perfect Circle, míg a Ghost Town meglepő, Katie Meluától eddig távolabb álló reggae-hangzással színezi a palettát. A legdögösebb vagy inkább legérzékibb dal a filmzenének is garantáltan eladható Dirty Dice, amelyet a mexikói kísérőzenekarokat idéző hangzás tesz zseniálissá.

Az albumnak „súlya van”, ezért kiváló karácsonyi ajándék. Nem azért, mert meg kell érteni, hanem mert számtalanszor meghallgatható, szinte soha meg nem
unható. Tele van olyan apró, rejtett értékekkel, amelyeket érdemes újra és újra felfedezni, és örömünket lelni benne.

Kiadó: CLS Records »