Kérlelhetetlen, kegyetlen idő
1920-ban jelent meg F. Scott Fitzgerald novellája, amely egy öregen született emberről szól, aki egész életében fiatalodik, mind testileg, mind lelkileg. Az emberi élet visszája nem csak F. Scott Fitzgeraldot foglalkoztatta. Mark Twain írta egyszer, hogy „az életünk határtalanul boldogabb lenne, ha nyolcvanévesen születnénk, és fokozatosan közelednénk a 18. életévünk felé”. Fitzgerald novellája és Mark Twain gondolata inspirálta a filmet.
Benjamin Button az első világháború végén születik aggastyántestben, gyermeki lélekkel, egy idősek otthonában nevelkedik, majd évről évre fiatalodik, és végül gyermeki testben, idős lélekkel fejezi be életét. A film csattanója nem váratlan. Az idő kegyetlenül múlik, és az élet, bárhogyan öregszünk vagy fiatalodunk, véges.
A félelmetesen hosszú (166 perces) film rövidebb epizódok láncolata. Mindegyik egy-egy fejezet Benjamin Button különös életéből. Habár Benjamin élete nagyon hasonlatos a hagyományos emberéletekhez, ugyanúgy szeret, vágyódik, harcol, dacol, megbékél, és keresi a boldogságot, mint bárki más a világon, de ahogy minket az öregség foszt meg az időtlenségtől, őt a fiatalodás. Hiába kóstolja meg középkorú férfiként a „normális” életet, az idő megállíthatatlan számára is.
Az idő és a női hiúság
Benjamin kalandos életes során találkozik néhány igazán fontos emberrel. Az egyik Daisy (Cate Blanchett), akibe beleszeret, de kapcsolatuk elején ő túl öreg a lányhoz, később pedig Daisyt teszi próbára, hogy amíg a fiatalság róla lehull, és szeme környékén egyre több a ránc, Benjamin teste egyre fiatalabb és szebb lesz. A film kitartóan keresi a választ arra a kérdésre, hogy megőrizhető-e a szerelem, ha a nő öregszik, a férfi pedig fiatalodik. A Benjamin Button különös élete mégsem egy szerelmes mozi, sokkal inkább egy szép és költői film az életről, amelynek sava-borsa a szerelem.
Nincs egyértelmű válasz
A Benjamin Button életéről szóló film megosztja a nézőket. Valakit halálosan untat, valakit mélyen felkavar, valaki azt mondja, hogy tökéletes alkotás, de lesznek olyanok, akik többet vártak volna ettől a mozitól. Nekem a legváratlanabb pillanatokban eredtek el a könnyeim, engem felkavart és megsimogatott, mert egy esős estén, a megfelelő lelkiállapotban ültem be a moziba, de az is az igazsághoz tartozik, voltak olyan negyedórák, amikor untam a filmet, és azzal szórakoztattam magam, hogy a jelenetben Brad Pitt Robert Redfordra vagy James Deanre hasonlít-e éppen. Egyébként Brad Pitt jó választás volt Benjamin Button szerepére, de abban azért kételkedem, hogy megkapja érte az Oscar-díjat, mert leginkább a film azon részeiben nyújtott maradandót, amikor ajtószaggatóan jól nézett ki. Brad Pittnek persze nem nehéz jól kinéznie, és szerencsére a film ezen szakaszaira estek a szeretkezős jelenetek is, amelyek szintén az előnyös oldalát mutatták.
Eredeti cím: The Curious Case of Benjamin Button
Rendezte: David Fincher
Főszereplők: Brad Pitt, Cate Blanchett, Tilda Swinton, Julia Ormond
Hivatalos magyar nyelvű honlap: www.benjaminbutton-hu.com »
Bemutató: 2009. február 5.
Forgalmazza: InterCom
