Tengerparti nyaralás kicsit másképp: Normandia

Gyermekkorom egyik kedvenc sorozatában Sarah, a szőke főhősnő és barátai naphosszat a homokdűnék tetején vagy épp a tengerparti világítótorony tövében ücsörögtek, és az élet nagy dolgairól elmélkedtek. Nagyon irigyeltem őket ezért. Azt hiszem, valahová ide vezethető vissza a homokdűnés tengerpartok és a világítótornyok iránti szerelmem. Bár az a történet Kanadában játszódott, Normandiában legalább olyan jó volt a dűnéken ücsörögni, és a nagy kékséget kémlelni.

A partraszállás

Normandia városai és falvai ma is őrzik a II. világháború egyik legjelentősebb eseményének az emlékeit. A normandiai partraszállásra ma múzeumok emlékeznek, és katonai temetők, melyeknek súlyos csendjében az ember halkan köszönetet mond mindannyiunk szabadságáért. A tengerben és a partokon még ma is állnak a bunkerek, és néhány helyen még annak a pontonhídnak az elemei is láthatók, melyeket a szövetségesek építettek azon a bizonyos júniusi éjszakán. Omaha Beach – ahogy a szövetségesek kódrendszerében nevezték ezt a partszakaszt – egyik kisvárosa, Aromanches ad otthont Franciaország egyetlen körmozijának. A filmeket a kör alakú teremben végigkúszó vászonra vetítik. A 360°-os körpanoráma sokszorosára erősíti az egyébként is szépen megkomponált dokumentumfilmek hatását.

Colleville-sur-Mer – amerikai katonai temető

„Még nem szárazföld, de már nem is tenger”

A Mont-Saint-Michel-apátság Bretagne és Normandia határán emelkedik ki a környező síkságból. A legenda szerint az apátságot a 8. században alapította Avranches érseke, akinek álmában megjelent Mihály arkangyal, és azt kérte tőle, hogy építsen a tengerből kiemelkedő szigetre egy kápolnát. Az évszázadok során a kápolna köré egész erődítmény épült. A X. században Benedek-rendi szerzetesek alapítottak itt kolostort, majd a francia forradalom után az épület börtönként funkcionált, 1979-ben pedig az UNESCO-világörökség része lett.

Az árapályjelenség igen magas itt, elérheti akár a 15 métert is. Évente néhányszor Mont-Saint-Michel-t teljesen körbezárja a tenger, ilyenkor csak egy keskeny úton lehet bejutni. Az apátságot az iszapos medren keresztül is meg lehet közelíteni, de csak vezetővel, mert a dagály és az itt hirtelen kialakuló köd megnehezítheti a helyes tájékozódást. A közeli legelőkön szerencsés juhászok legeltetnek. Birkáik ára sokszorosa az átlagárnak, ugyanis húsuk a sós legelők miatt különösen ízletes.

Mont-Saint-Michel egyetlen hátránya a népszerűsége. Főszezonban hatalmas turistaáradat érkezik ide, szinte teljesen lehetetlenné téve a nyugodt nézelődést. A hely szelleme azonban nem enged messzire, és az ember, miközben egy kicsit morgolódik, már azon töri a fejét, mikor is kellene majd ide visszajönni.

A fesztiválváros

Franciaország második leghíresebb filmfesztiváljának a bájos tengerparti városka, Deauville ad otthont. Az immár 33. születésnapját ünneplő amerikai filmfesztivál a holnap rendezőire és színészeire fókuszál, de azért a hírességek is szívesen mutatják meg itt magukat. A tengerparti sétány öltözőin azoknak a sztároknak a neveit olvasgathatjuk, akik már megfordultak a fesztiválon. A hírességek francia sétánya nem szűkölködik nagy sztárokban: Kirk Douglas, Lauren Bacall, Tom Hanks, Meryl Streep, hogy csak néhány nevet említsünk. S ha hihetünk a tengerparti pletykáknak, Deauville-ben szeretett egymásba Catherine Zeta-Jones és Michael Douglas is…

Deauville

A város – a többi normandiai nyaralóhelyhez hasonlóan – szerencsejátékokban is bővelkedik. Számos kaszinó és színvonalas lóverseny várja az izgalomra szomjazókat.

A festői táj

Van egy városka, valahol a Szajna torkolatánál, ahol az egy négyzetméterre eső festők és galériák száma közel s távol minden bizonnyal a legnagyobb. Honfleur régi kikötője, a színes házak, a kis éttermek, a ringatózó hajók és csónakok, a fénnyel játszadozó víztükör már régóta mágnesként vonzza ide a festőket. Claude Monet, aki a normandiai táj nagy szerelmese volt, számtalanszor ellátogatott Honfleurbe. S ha már jött, hívta társait is, Pissarrót, Sisley-t, Renoir-t is, egy kicsit festegetni.

Honfleur és Le Havre között ível át a Szajnán a Pont de Normandie, a gigantikus műalkotás, a Normandiai híd, mely mintegy 2 kilométer hosszan ível át torkolat felett. Mint mondják, tipikusan francia, inkább esztétikai – és nem ésszerű – építészeti szempontok vezérelték az alkotókat. Jó híd, vagy sem, látványnak mindenképp rendkívüli.

Az elefánt ormánya

Etretat kisvárosának strandja az egyik legszebb fekvésű, amit eddig láttam. A strandot mindkét oldalról óriási, hófehér sziklatornyok határolják. A legismertebb sziklaforma talán a Falaise d’Aval, ezt a francia író, Guy de Maupassant egy elefánthoz hasonlította, amely épp az ormányát lógatja a vízbe. A sziklák tetején gyalogutak kanyarognak, némelyiken egész a tengerpartra is lejuthatunk. Útközben méregzöld mohában ücsörgő sirályok hagyják magukat fényképezni, és teszik boldoggá a David Attenborough-ként suttogó természetjárókat.

Etretat

Calvados és az illatos sajt

Természetesen Normandiából sem lehet gasztronómiai csemegék nélkül távozni. A tenger gyümölcseinek szerelmesei valószínűleg a paradicsomban érzik magukat a kikötői kis piacokat és éttermeket járva. No és persze kötelező kóstolnivaló a hamisítatlan normandiai camembert, mely még hírből sem látott gépeket és tartósított tejet. Ha pedig egy kicsit túlettük magunkat, jöhet egy korty a híres calvadosból. A brandy alapanyaga az itt termő apró alma, melyből természetesen számos más finomság is készül, például pikáns lekvár és almatorta is.
Recepttipp: Normandiai almás palacsinta »

Utazástippek: a legnagyobb kaland, ha saját magad fedezed fel ezt a gyönyörű vidéket, de szervezett formában is eljuthatsz ide:

Normandia és Bretagne – fly & drive »
Normandia és Bretagne – szállás kastélyszállókban, fly & drive »
Normandia és Bretagne – fly & drive »
Gyalogtúrák az Alpokban, Provence-ban, a Pireneusokban és Bretagne-ban »
Normandia–Bretagne-körút busszal októberben »