– Mennyit tudtál Coco Chanelről és életéről, mielőtt belekezdtetek a forgatásba?
Audrey Tautou: – Nagyon keveset tudtam róla, csak az arroganciájáról és a büszkeségéről hallottam. Tudtam, hogy nagyon határozott természete volt, uralkodó és irányító volt, valamint mindig a jövőbe tekintett, mindig csak előre. Épp annyira ismertem, mint sokan mások: ismertem Coco Chanelt, az ikont és az ő arcképét, de a személyiségét igazából nem, és azt sem, hogyan vált olyan egyedivé, és a története miért is olyan bámulatos.
– Mi fogott meg leginkább a személyiségében?
Audrey Tautou: – Ami leginkább megfogott a személyiségében, az az volt, hogy az erős nő látszata mögött óriási gyengeség lappangott, nehéz lehetett tettetni, hogy kőkemény vagy, egész életedben rejtegetni valamit teljes erődből. Az ő döntése az volt, hogy hazudott a fiatalságáról – a tényről, hogy árvaként kellett felnőnie, és senki sem állt mellette –, nem akarta, hogy a tündöklését beárnyékolja, hogy honnan is jött valójában. Annyira büszke volt, hogy nem akarta az emberek sajnálatát. Csak egyenlő akart lenni a többiekkel, így megtartotta magának a fiatalsága, a múltja, a szenvedései történeteit. Azt gondolom, ez az oka annak, amiért ő olyan titokzatos és erős volt.
– Ebben a filmben a ruhák nagyon szimbolikusak és rendkívül fontosak, szinte már karakterek. Mit gondolsz erről?
Audrey Tautou: – Coco a ruhákban azt az utat látta, amelyet mindig is végig akart járni, a személyisége fejlődését. Szabadságot akart a ruháiban, a tenni akarás szabadságát, a változást, az előrehaladást, a lélegzetvétel szabadságát. A ruha nem kiegészítő, nem dekoráció. A nők túldíszítették magukat, hogy látszódjon gazdagságuk. Coco tudta, hogy ez nem elegancia, mert az igazából belülről fakad. Nagyon okos, modern és tanulékony nő volt, aki megalkotta a saját stílusát. Nagyon más volt a természete a korabeli nőkhöz képest, igazi újítónak számított. Híres emberré akart válni, nagyon ambiciózus volt. Láthatjuk a történetében, hogy egyáltalán nem akart divattervező lenni, táncosként, színésznőként, énekesnőként is próbálkozott, ámbár mindig megvolt benne a függetlenség utáni vágyakozás.
– Ez után a film után jobban kedveled a Chanel ruhákat?
Audrey Tautou: – Mindig is szerettem a Chanel-stílust, mert ez az egyszerűség stílusa, nagyon nőies és nagyon francia. Az igazi francia eleganciát képviseli, de emiatt nem fogok ezek után csak Chanelben járni. Nem csak a ruhákról szól az élet, ahogy a film sem. A rendező Anne Fontaine-nel megegyeztünk, hogy nem csak divatőrülteknek készítjük a filmet, túlságosan korlátozta volna a film lehetőségeit, nem lett volna annyira érdekes.
– Ez igazából szerelmi történet.
Audrey Tautou: – Igen, mert Coco Chanel igazi romantikus hősnő volt. Az élete, a karaktere egyáltalán nem hétköznapi. A személyisége sokkal nagyszabásúbb volt, mint bármi, amit életében tett. Ezen azt értem, hogy a rengeteg korszakújító dolog, amelyet véghezvitt, mind a különleges személyiségéből fakadt.
– A film után máshogy gondolsz Coco Chanelre?
Audrey Tautou: – Persze. Mivel már sokkal jobban ismerem az életét, és el is játszhattam, sokkal közelebb áll hozzám. Igazi újítónak tartom, nagyon meghatott a története. Intelligens és nagyszerű humorral megáldott nő volt, igazi zseninek tartom.
– A zárójelenet, amely Coco egykori lakásában játszódik, nagyon megható volt. Milyen érzés volt ott lenni, azon a helyen, ahol élt és dolgozott?
Audrey Tautou: – Valószínűleg a legnehezebb jelenet volt számomra, mert a titokzatos tükrös lépcsőn forgattunk, és ez volt a film befejező része. Csak egyetlenegy napunk volt a forgatásra, nem volt több esélyünk, hogy újra felvegyük, ha bármi gond lenne, így nagyon nagy volt a nyomás. Többek között azért is, mert nagyon sokan voltunk: a modellek, a Chanel cég képviselői, és ráadásul még olyan emberek is, akik személyesen ismerték Cocót. Nagyon-nagyon kellett koncentrálnom, úgy tűnt, ha a magabiztosság hiánya egy percre is érzékelhető lenne, halott ember lennék! Reggel ott álltam az utcán a lakása előtt, és arra gondoltam: itt vagyunk, a lakásom előtt, és itt mindenki nekem dolgozik. Persze ez nem így volt, csak elképzeltem, de ez segített azt gondolni, hogy én vagyok a főnök. Nem lehettem félénk, azt kellett éreznem, hogy én irányítok mindent.
– Beszélgettél Karl Lagerfelddel a film készítése előtt?
Audrey Tautou: – Nem, nem nagyon. Csak annyit mondott nekem, hogy Chanel csakugyan nagyon fortélyos és ravasz volt.
– Tudsz varrni?
Audrey Tautou: – A nagymamám tanított, de mostanában már nem szoktam. Amikor a színésziskolába jártam, az egyik előadáshoz például mi magunk készítettük a kosztümöket.
– Sokak szerint Coco Chanelnek nagyon fiús volt a stílusa. Szerinted inkább fiús volt, vagy nőies?
Audrey Tautou: – Azt gondolom, ő ugyanakkora szabadságot akart, ami akkoriban csak a férfiaknak járt ki. Ez az, amiért annyira modern, jövőbe tekintő volt. Nem akart egy férfitól sem függeni, ugyanakkor hatalmat akart.
– Igazi feministának tartod?
Audrey Tautou: – Igen, bizonyos értelemben. Nem bírta elviselni a nők akkori helyzetét, nem értette azokat a társait, akik teljesen az erősebbik nemtől függtek, akárcsak az édesanyja. Egyszerűen csak dolgozni akart, mindig is tudta, hogy a boldogsága nem a férfiaktól fog függeni.
Extra: Légy stílusos, mint Coco Chanel! – Audrey Tautou trükkjei »
 Coco Chanel
Az árvaházban felnőtt Gabrielle Chanel a ruhák foltozása mellett a Coco nevű fruskáról szóló frivol dalocskával keresi meg a napi betevőt egy éjszakai mulatóban – és hamarosan ráragad a mókás becenév. Mikor a lány afférba bonyolódik Étienne Balsan báróval, lehetősége nyílik, hogy bepillantson a francia elit életébe, és kibontakoztassa formabontóan merész elképzeléseit a divat terén. Coco eltökélten igyekszik érvényesülni egy olyan világban, ahol a nők szabadságát a társadalmi konvenciók mellett még a fűző is korlátozta… A gyönyörűen elkészített filmben egy igazi legenda születésének lehetünk tanúi: Coco Chanel [az ellenállhatatlan Audrey Tautou (Amélie csodálatos élete) alakításában] mint a divat nagyasszonya és a modern nő képének megteremtője vívta ki az egész világ csodálatát. DVD-infók |
Tipp: Bővebben a filmről »
