| Drew Barrymore |
Színésznőként: E.T. – A földönkívüli (1982), A tűzgyújtó (1984), Sikoly (1996), Nászok ásza (1998), Charlie angyalai (2000), Az 50 első randi (2004), Zene és szöveg (2007)
Rendezőként: Hajrá Bliss! (2009)
Ha nem tudnánk, hogy Drew Barrymore a gyerekkorának nagy részét nem ártalmatlan tinédzserként töltötte el egy isten háta mögötti, texasi porfészekben, hanem már akkortájt a rehabok és hollywoodi partik rendszeres látogatója volt, még azt hinnénk, hogy a Hajrá Bliss! önéletrajzi ihletésű alkotás. A rendezőként első filmes színésznő olyan élethű atmoszférát teremt olyan hihető karakterekkel, hogy magunk is elhisszük: ezek a figurák valóban léteznek/léteztek. Persze ez így is van, viszont soha nem voltak Drew Barrymore életének részei, mivel Shauna Cross önéletrajzi ihletésű regényéből vette kölcsön őket.
A Hajrá Bliss!-t el lehet intézni annyival, hogy csak a szokásos amerikai sportfilm, amelyben most éppen görkoris csajok vetélkednek egymással, és a kis lúzerből a végére igazi nagymenő lesz, és ha csak a cselekmény vázát nézzük, nem is tévedünk nagyot, viszont az átlagos amerikai sportfilmekkel ellentétben Barrymore valóban szereti ezeket a figurákat, és annyira kedvesen ábrázolja őket, hogy ettől még a legsablonosabb jelenetek is szerethetővé válnak. Persze ehhez kiváló szereplőgárda is kellett olyan veteránokkal, mint Juliette Lewis, Marcia Gay Harden vagy maga a rendező, és olyan nagyszerű fiatal arcokkal, mint amilyen a Junóban már bizonyító Ellen Page. Persze azt a végére sem értjük meg, hogy mi jó van abban, ha fiatal lányok magukra védőruhát és görkorit vesznek, és egy körpályán gyepálják szét egymást, de a Hajrá Bliss!-nek szerencsére nem az a célja, hogy egy értelmetlen és erőszakos sportot megszerettessen velünk, pusztán csak az, hogy megmutassa: mindenkinek joga van ott kiteljesedni az életben, ahol csak neki tetszik, feltéve, ha ezzel nem bánt másokat.
| Jodie Foster |
Színésznőként: Taxisofőr (1976), A vádlottak (1988), A bárányok hallgatnak (1991), Maverick (1994), Kapcsolat (1997), Pánikszoba (2002)
Rendezőként: Más, mint a többiek (1991), Szédült hétvége (1995), The Beaver (2010)
 |
| Jodie Foster a Más, mint a többiek című filmben |
Jodie Foster Hollywood egyik legkeményebb és leghatározottabb színészegyénisége, tehát a jó Isten is filmrendezésre teremtette. Úgy tűnik, Drew Barrymore-hoz hasonlóan neki is előnyére vált, hogy már gyerekkorától kezdve forgatásokon lebzselt, ám mégis majdnem húsz évet várt az első direktori próbálkozással. A kamera mögött eddig az intimebb hangulatú családi történeteket részesítette előnyben, ám új filmjében elmozdul az abszurd irányába: A hódban barátját, Mel Gibsont rendezi, aki egy hódbábbal a kezén mászkáló férfit alakít, és végig úgy viselkedik, mintha a báb egy élő állat volna…
| Julie Delpy |
Színésznőként: Három szín trilógia (1993–1994), Mielőtt felkel a nap (1995), Mielőtt lemegy a nap (2004), 2 nap Párizsban (2007)
Rendezőként: 2 nap Párizsban (2007), A grófnő (2009)
 |
| Julie Delpy a 2 nap Párizsban című filmben |
A francia mozi tüneményes szőke angyala többnyire az élet nagy kérdésein túl sokat gondolkodó, kicsit tudálékos nőket játszik, és ez a kép nem is lehet messze a valóságtól, látva azt a tényt, hogy rendezőként is egyre aktívabb. Már a kilencvenes években is próbálkozott egy rövidfilmmel, de a nagy áttörés a Linklater-filmek hangulatában készült 2 nap Párizsban-nal jött el. A Báthory Erzsébetről szóló A grófnővel tőle idegen vizekre evezett, de a hírek szerint visszatér a jól bevált értelmiségi romantikus komédiákhoz első filmje folytatásával, amely a 2 nap New Yorkban címet viseli majd.
| Sarah Polley |
Színésznőként: Münchhausen báró kalandjai (1988), Váratlan utazás (1990), Eljövendő szép napok (1997), Nyomás! (1999), Az élet nélkülem (2003), Holtak hajnala (2004)
Rendezőként: Egyre távolabb (2006)
|
|
A Váratlan utazás szeplős arcú szépségéért annak idején egy fél ország odavolt, és úgy tűnik, egy színésznőnek már gyerekként el kell kezdenie a pályát, hogy később a rendezéssel is kacérkodjon. Néhány rövidfilmes munka után az Egyre távolabb című – rendkívül érzelmes, ám csöppet sem érzelgős – drámával mutatkozott be, amely fantasztikus erővel mutatta be az öregedéssel, az elmúlással és a lemondással járó terheket. Polley színészeinek érzékeny játékáról valósággal ordított, hogy egy nagyszerű színésznő rendezte őket. A film premierjére a rendező Magyarországra is ellátogatott.
| Diane Keaton |
Színésznőként: A Keresztapa (1972), A Keresztapa II. (1974), Szerelem és halál (1975), Annie Hall (1977), Manhattan (1979), Vörösök (1981), Elvált nők klubja (1996), Minden végzet nehéz (2003)
Rendezőként: Álmok hősei (1995), Női vonalak (2000)
 |
| Diane Keaton a Női vonalakban |
Woody Allen egykori múzsája már a nyolcvanas években kacérkodott a rendezéssel egy dokumentumfilm erejéig, később pedig a televízióban próbálta ki magát. Egy epizódot (pontosabban a tizenötödiket) rendezett a legendás Twin Peaks sorozatból, de a játékfilmes bemutatkozásra egészen 1995-ig kellett várni. Az Álmok hősei egy szívhez szóló családi történet volt egy kisfiúról, de a folytatás sajnos már nem volt ilyen fényes. A Meg Ryan főszereplésével forgatott Női vonalak a legrosszabb fajta csajos-csacsogós komédia volt, amely nemcsak a kritikusok, de a nézők előtt is megbukott.
