| A nyugalom szigete |
A kilenc szigetből álló Kerkennah-szigetek Tunézia turisztikai jövője. Lassacskán épül itt egy új turisztikai központ (ebből egyelőre az útépítések látszanak), de amíg ez elkészül, addig a hely egyike a világ legnyugalmasabb, festői szépségű szigeteinek, amit még nem ért el a tömegturizmus szele. Mivel alig van hotel a szigeteken, a homokos tengerpartjai szabadon járhatóak a több száz pálmafa árnyékában, és gyakran kaphatjuk azon magunkat, hogy egyedül (vagy partnerünkkel kettesben) vagyunk az egész partszakaszon. A sziget változatos tájképeket (mediterrán falvak, kis sivatagok, kisebb romok és álomszép tengerpart) kínál, így tavasszal és ősszel tökéletesen alkalmas biciklis vagy akár gyalogos kirándulásokra, de ennél alkalmasabb helyet nem is találhatnánk jógázásra vagy pilatesre sem. A világtól való elvonuláshoz, feltöltődéshez és a családdal vagy a kedvessel való törődéshez a létező legideálisabb hely.
| Szfax |
Ha egy kis nyüzsgésre vágyunk a sok tengerparti idill után, a szigetektől mindössze másfél órányi kompozásra található Tunézia második legnagyobb városa, Szfax. Mivel egy foszfátra építő iparvárosról van szó, sok csodára ne számítsunk, de a Medinát (fallal körülvett óváros, bazárral) mindenképp érdemes megtekinteni. Az arab kereskedőkről és árusokról régóta tartja magát a hiedelem, hogy elképesztően pofátlanok, behízelgők, rámenősek, és a lányainkat meg akarják venni száz tevéért (unalmas egy játék), de úgy tűnik, ezek a rossz szokások csak a turistáktól nyüzsgő helyekre jellemzőek. A szfaxi piacon ennek nyomát sem találjuk. Az árusok kedvesek, egyáltalán nem nyomulnak, és nem próbálják folyton kitalálni, hogy melyik országból származunk. A választék a szokásos (hamis ruhák, cipők és táskák minden mennyiségben), de a helyi kézművesek szőnyegeire, lámpáira, dísztárgyaira és fonott kosaraira/táskáira azért érdemes egy pillantást vetnünk, ahogy a legkülönfélébb tengeri élőlényeket felvonultató halpiac is lenyűgöző élmény. A zegzugos labirintusra emlékeztető helyen lehetőleg ne maradjunk sötétedés után, de előtte még a Medina közepén ne hagyjuk ki egy régen itt élt kereskedő bámulatos és ma már múzeumként működő rezidenciáját, a Dar Jelloulit sem.
 |
 |
| Szórakozás |
Napközben az utcai kávézók világában merülhetünk el a sok-sok órán át semmittevő (miből élnek ezek?) férfi között, és mivel este sem kapható errefelé alkohol, a bulizásra vágyók a hotelek bárjában találhatják meg a számításukat, ahol a vendégeken kívül a helyiek is bejárnak szórakozni, mivel csak itt kapható alkohol a szigeteken. Az esti bulik így mindig népesek, és általában a kilencvenes évek eurodiszkó-zenéjére, valamint Mariah Carey és Bryan Adams vállalhatatlan dalaira riszálhatjuk a riszálnivalónkat a helybéli, ismerkedésre nyitott fiatalok társaságában.
A tradicionális halászat program egy kis naptejjel egyenesen kötelező reggeli program. Megmutatják nekünk a helyi hálós halászat rejtelmeit igen szórakoztató módon, és akár ki is próbálhatjuk magunkat. Ha van rá lehetőség, Fred kapitányt kell kérni vezetőnek, aki profi showman, perfekt angoltudással. A helyi poliphalászat módszereire és a polipfogó edények ezreire is érdemes egy pillantást vetni.
| Szállás |
A szigetcsoporton összesen öt nagyobb szálloda működik hasonló színvonalon, de éppen a hely felfedezetlensége miatt senki ne számítson ötcsillagos csodákra (a Grand Hotel név senkit ne tévesszen meg), viszont cserébe szinte minden hotel szinte minden szobájának ablaka a tengerre néz. Annál pedig kevés szebb élményt tudnánk elképzelni, mint amikor reggel a tenger zúgására ébredünk, az ablakból kinézve látjuk a hullámokat, és a szél egy pálmafa leveleit fújdogálja. A szállók kívülről szépek, de a folyosóik könnyen felidézhetik bennünk egykori kollégiumi éveinket. A szobák is ódivatúak kissé, de minden (légkondi, kényelmes ágy, tévé…) megvan bennük, ami feltétlenül szükséges, ám minibárra, kábeltévére vagy internetcsatlakozásra ne számítsunk. Ez utóbbira azért akad lehetőség a szálloda halljában, de Tunézia ezen részén még az ADSL sebessége számít irányadónak. A tengerpart mellett lehet medencében ejtőzni, van külön koktélbár, de összességében a tenger nyugalma a legnagyobb csábító erő ezen a helyen.
| Étel-ital |
Szögezzük le a legfontosabbat: Tunéziában a túlklórozás miatt a csapvíz nem iható. Fogat azért moshatunk vele, csak ne felejtsük el kiköpni a szánkban lévő vizet. A Kerkennah-szigetek saját ivóvízforrással rendelkezik, ám ez semmivel sem jobb, mint a szárazföldi, de legalább nem is rosszabb. Az ásványvíz olcsó, érdemes nagyobb készleteket beszereznünk belőle. Alkohol csak a hotelek bárjaiban és egyetlen élelmiszerbolt-hálózatban kapható (a szigeteken nincs üzletük) az országban az iszlám kötöttségek miatt. Arab országtól szokatlanul van saját boruk és egy fajta sörük, ráadásul egyik sem rossz minőségű. Szinte minden helyen csak egy fajta vörösbor, fehérbor vagy rozé kapható, de a pincérekkel azért mindig végigszórakozhatjuk a kóstolgatós játékot.
Ha már a pincéreknél tartunk: legyünk mindig nagyon türelmesek, hiszen ők más időbeosztás szerint élnek: egyáltalán nem érzik cikinek, ha egy nyolcfős asztaltársasághoz egyenként hozzák ki a főételeket.
A reptéri duty freeből érdemes fejenként egy üveg rövidet betankolni, ugyanis a helyi étkek kicsit szokatlanok lehetnek a magyar gyomor számára, és étkezés után nem árt „fertőtleníteni”. Az ételek nagy része igencsak csípős, olívaolajban gazdag, és a rengeteg tengeri herkentyű sem része a mi hétköznapi étkezésünknek. Ennek ellenére érdemes ezeket fogyasztani, hiszen a polipot, a tintahalat, a rákot vagy a kagylót kevés helyen tudják ilyen sokféleképpen (lecsós, rántott, sült, paradicsomos, saláta…) elkészíteni, és a friss alapanyagok miatt az ízük egészen lenyűgöző. Az ételek és italok nagyon olcsók (az utcán egy kávé és egy süti együtt kerül kb. száz forintba), így a kalandosabb kedvűek akár le is mondhatnak a hotelben étkezésről az izgalmasabb gasztronómiai élmények kedvéért. Azért széntabletta legyen a tarsolyunkban!
| Hasznos tudnivalók |
| Ha tengerparti nyaralásra vágysz, de nem utaznál túl messzire, van 3 tippünk! |
 |
 |
 |
Szervezés – Mivel a Magyarországról Tunéziába utazásokat szervező irodák választékából hiányzik a Kerkennah-szigetek, ezért a szervezést önállóan kell megoldanunk. Megéri, hiszen cserébe nem kell elviselnünk egy busznyi hisztis turista mindennapi rigolyáit.
Utazás – Ha nem utazási irodán keresztül megyünk, charterjárattal, akkor érdemes elautózni Bécsig, ahonnan a Tunisairnek rendszeresen indulnak közvetlen járatai az országba. Ha közelebb akarunk jutni célpontunkhoz, ajánlatos a monastiri reptérre érkeznünk, de pár óra (4-5) alatt Tuniszból is leautózhatunk/buszozhatunk/vonatozhatunk Szfaxig, ahonnét a kb. kétóránként induló komppal másfél óra alatt áthajózhatunk a szigetekre.
Pénz – Néhányan gúnyolódva az „egy dinár országának” nevezik Tunéziát, hiszen az egyszerűbb termékek és szolgáltatások szinte kivétel nélkül ennyibe kerülnek. A fizetőeszköz tehát a dinár, és egy dinár kb. 140-150 forintnak felel meg. A pénzváltók központosított árfolyammal dolgoznak, így teljesen mindegy, hogy az országban merre váltjuk be a pénzünket. Tunisszal és Sousse-szal ellentétben Szfaxban és Kerkennah-ban csak kevés helyen fogadják el az eurót, így érdemes eurónkat (a forint itt mit sem ér) dinárra váltani. Csak annyit váltsunk, amennyit el is fogunk költeni, mivel az országon kívül a fizetőeszközünket sehol nem fogadják el, és őrizzük meg a váltáskor kapott bizonylatot, ugyanis az utunk végén csak ezzel tudjuk visszaváltani a feleslegessé vált helyi pénzünket.
Nyelv – Északon sokan beszélnek angolul és spanyolul is, de délen jobbára marad az arab és a gyarmati múlt hozadéka, a francia.
Tunézia.lap.hu »
Tipp: még több információ, érdekesség az országról – Tunéziai Idegenforgalmi Hivatal »
