 |
| Böszörményi Gyula (fotó: Álomfogó.hu) |
Gyula felbuzdult a sikeren, hiszen úgy látta, a gyerekeknek tetszett, amit kínálni tud, úgyhogy azóta jórészt nekik ír, és ahogy meséli, remekül megértik egymást. Tucatnál is több regénynél tartanak, a gyerekek mint olvasók, ő pedig mint író. Ezért rendhagyó módon Böszörményi Gyulától először azt kérdezem:
– Te tudod, mit szeretnek olvasni a gyerekek?
– Általában? Erre nem lehet válaszolni, pedig én, miközben írok, ismerkedem is velük. Nemcsak amolyan lila művészmód, hogy „elképzelem” őket, hanem közvetlen kapcsolat által! Lassan 10 éve kapok tőlük hetente 20-30 levelet, és mindre válaszolok!
– Az komoly.
– Nem hiszed? A leveleket a www.alomfogo.hu oldalon lehet olvasni.
 |
| Rendeld meg a Polc.hu-n! |
– És miről írnak neked?
– A levelek egy része barátkozós-kérdezgetős, más része viszont panaszkodós, titkokat suttogós. Az utóbbiakból sajnos azt olvasom ki, hogy a mai gyerekek egyre szorongóbbak, ijedtebbek, értetlenebbek és tanácstalanabbak.
– Szerinted miért?
– Gondolj csak bele: megszületnek, szemet nyitnak arra a világra, amit mi teremtettünk nekik, és amitől mi is egyre gyakrabban megrémülünk, aztán már dobjuk is őket a mély vízbe. Ma egy elsősnek olyan matekpéldákkal és társadalmi feszültségekkel kell megbirkóznia, mint nekünk kb. nyolcadikban! Ezért aztán a könnyed, mosolygós regényeim mellett írok komorabb, elgondolkodóbb könyveket is, mint a
9… 8… 7… (közösségi oldala a www.remalom.hu).
– Tovább rémiszted őket?
– Ilyenekre is szükség van. Elvégre nemcsak a „csupa derű”, de a problémás gyereket is szeretni kell! Szóval gyereknek lenni manapság „tök gáz”, pedig ha valóban ők a legfontosabbak, akkor megérdemelnék a békés-nyugis-napsugaras-tehénbőgéses-grundfocis gyerekkort – és meg a minőségi gyermekirodalmat is!
– Na igen, ez egy olvasást népszerűsítő rovat, Gyula, hajrá!
– Rengeteg gyerekkönyv jelenik meg nekik, de a minőség… az már kérdés. Szerencsére azonban akad bőven csodakönyv és csodaíró is! Az én nagy kedvenceim: Békés Pál (A kétbalkezes varázsló, A Félőlény, A Bölcs Hiánypótló), Nógrádi Gábor (Petepite, Gyermekrablás a Palánk utcában, Édes Munyimunyi!), Varró Dániel (Túl a Maszat-hegyen) vagy Darvasi László Trapiti-sorozata.
– És valami egészen új?
– Miért, ezek nem elég frissek, trendik, tegnap megjelentek? Tessék az íróknál (a fentieknél és a csak felnőtteknek alkotóknál) reklamálni! Írjanak nekünk, gyerekeknek és gyereknek maradt felnőtteknek többet, többet és még többet! Elvégre ha a gyerek a világ legfontosabb része, akkor a gyerekkönyv az irodalom legfontosabb része kellene hogy legyen! Vagy talán tévedek?
