 |
– Sok éven át voltál a székesfehérvári színház tagja. Ma már nem vonz a társulati lét?
– Ahová én vendégként keveredtem, mindig jól éreztem magam, de én egy társulattól ma már nem csak azt várom, hogy otthon érezhessem magam benne. Fontos számomra, hogy jó legyen a művészeti munka, álljanak ki egymásért, és ha valamivel nem értenek egyet, akár fáklyákkal a kezükben vonuljanak ki az önkormányzat elé, ahogy Győrben megtörtént, amikor igazgatóváltásra került sor. Egy társulatnak az a feladata, hogy ne csak a jóban legyenek együtt, hanem a bajban is. Ebben én már nem tudok hinni, mert még a miénk se tudott ilyenné válni Székesfehérváron. Túlságosan embert próbáló időket élünk, és a színészek már soha nem tudnak egy érdek mellé felsorakozni. Emberekben még tudok hinni, de társulatokban már nem. Ezzel senkit nem akarok bántani, egyszerűen csak az a szomorú helyzet, hogy mindenkinek az életben maradásért kell küzdenie. Sajnálom, hogy az emberek nem foglalkozhatnak csak a művészettel. A bőrünkről van szó. Ha magadat akarod képviselni, akkor állást foglalsz, ha pedig állást foglalsz, akkor elveszítheted az állásodat. Épp ezért nem minősíthetsz más embereket, hiszen a családjukat el kell tartaniuk és dolgozni akarnak.
 |
| Fotó: RTL Klub Sajtóklub |
– Miért jó egy színésznek tévésorozatban játszani?
– Egy tévésorozat mindig jó nekünk, hiszen nem pár száz embernek mutathatjuk meg, amit csinálunk, hanem akár egy-két milliónak. A legnagyobb hollywoodi színészek nem véletlenül játszanak sorozatokban is, pedig őket jobbnál jobb filmszerepek várják, és az is természetes, hogy emellett fellépnek színházban is Londonban vagy a Broadway-n. A művészi teljes kiteljesedéshez erre is szükség van.
– Az, hogy éppen benne vagy-e a tévében, mennyire érezhető, amikor kimész az utcára? Vagy téged a Família Kft.-nek köszönhetően már úgyis mindig megismernek?
– Persze, lehet érezni. Tény, hogy a Família Kft. adott annyi alapot, hogy érdekeljem az embereket. Szerencsére vigyáztam annyira a bulvársajtóval, hogy többnyire nem a magánéletem, hanem a munkáim kapcsán cikkeztek rólam, bár ez nem mindig tőlem függ.
– Hosszas keresés után egyetlen „bulvárbotrányt” találtam, amiben az állt, hogy egy reggeli talkshow-ban a műsorvezető elkottyantotta magát, miszerint a férjed, Szurdi Miklós kaszinófüggő, és egyszer arra mentél haza az üres lakásba, hogy elkártyázta a bútorokat…
– Összehordtak rólunk akkor hetet-havat, de gyakorlatilag mondatról mondatra cáfolható valótlanságokat. Gondolkodtunk rajta, hogy bepereljük-e őket, de aztán inkább hagytuk a csudába, és annyiban egyeztünk meg, ha még egyszer marhaságokat állítanak rólunk, akkor perre visszük a dolgot.
 |
| Férjével, Szurdi Miklóssal Fotó: Sanoma Archív / Ványi Ákos |
– Igazságalapja sem volt a sztorinak?
– Nem volt kártyázás és bútorelvesztés, de az igaz, hogy a szerelmünk hajnalán, az első hónapokban, mozi vagy vacsora helyett szívesen jártunk kaszinózni, de ennek már rég vége. Volt a dolognak egy vadromantikája, de hamar ráuntam. Amikor először játszottam black jacken, akkor tíz márkából nyertem rögtön ezret, pedig fogalmam sem volt, mit és hogyan kell csinálni. Miután Miki megtanította a szabályokat, soha többé nem nyertem, és akkor ki is ábrándultam ebből az egészből. Most már ő is maximum a gyerekkel pókerezik a neten, de nagy összegekről nincs és nem is volt szó.
– A Casino című sorozat hogy jött az életedbe?
– Szinte együtt találtuk ki a Mikivel. Már a kreatív részében is jelen voltam, amikor a Levivel (Moravetz Levente) nekikezdtek a forgatókönyvnek, és a pilotra is együtt szedtük össze a pénzt. Miki a Dosztojevszkij-regény, A játékos mintájára egy kaszinóban játszó kaszkadőrről akart filmet forgatni, így ez volt a vezérvonal. A kaszinót egy nagyon jó gyűjtőhelynek találtuk, ahol a sorsok összetalálkoznak, és egymásra hatással vannak. Ilyen közeg még a kórház, a tűzoltóság vagy az ügyvédi iroda, így nem véletlen, hogy annyi sorozat játszódik ezeken a helyeken. A világ is felfedezte magának, hogy a kaszinó egy jó helyszín, hiszen ott a Las Vegas sorozat, a Jog/ászok… Ez olyan, mint amikor nyílik egy jó teázó, és nagy sikere lesz. Nyílik még tíz hasonló, és mindegyik tele lesz.
 |
| A Casino forgatásán Fotó: RTL Klub Sajtóklub |
– Nem kevés ez a három rész, ami készült?
– Ez már az RTL Klub döntése, akik úgy gondolták, hogy három–hat részre lehet szükség ahhoz, hogy kipróbálják: a közönség szereti-e a sorozatot. Ez persze pusztán pénzkérdés, így ennyit mertek kockáztatni. Az első rész 34%-os nézettséget hozott, és ha mind a három epizód eléri a harmincat, akkor ülnek le velünk tárgyalni a folytatásról. Úgy terveztük meg, hogy kb. a harmadik rész végére kialakul az állandó szereplőgárda, különböző szálak indulnak el…
– A sorozatbéli figurádat nem tartod kicsit ellentmondásosnak? Anyáskodó figura egy kaszinóban?
– Az első részben csak az anyáskodó oldalát mutattam meg, de a részek alatt természetesen kiderül, hogy ő egy összetettebb személyiség, aki valaha igazi rosszlány volt. Ez nem valami színházi típusfigura, hiszen valahol minden ember ilyen. Ha pasinak születtem volna, valószínűleg engem is nőcsábászként tartottak volna számon fiatal koromban, szóval valahol én is rosszlány voltam, de aztán jött egy ember, aki mellett megváltoztam. Azt mondják okos emberek, hogy kb. negyvenéves korodra halmozol fel magadban annyi élményanyagot, hogy bizonyos húrokat meg tudjál pendíteni magadban hitelesen. Mindannyian voltunk már rosszak, mindannyian lettünk jók, mindannyian ellentmondásosak vagyunk. Akár magamat is játszhatnám, és valószínűleg ezt is teszem. Minden színész magából indul ki.
– Bármilyen sorozatban tűntél fel eddig, ott mindig szerettek a nézők. Ennek köszönheted, hogy ilyen sok szériában megfordultál?
– A Barátok közt-ös munkát biztosan a Família Kft.-nek köszönhettem. Az rögtön nyilvánvaló volt, hogy ez egy szélsőséges karakter, egy prostituált volt, és az ország kedvenc Berényi Andrása túl sok időt nem tölthet el vele az életéből. Azért sajnálom, hogy az alkotók nem voltak bátrabbak, mert egy jó lelkű prostituált miért ne válhatott volna komoly társává egy komoly embernek? Annak azért örültem, hogy még egy évadra visszajöhettem.
– Nagyon megváltozott a sorozatkészítés Magyarországon a Família Kft. óta?
– Persze, most már igazi dömping van. A Famíliánál két nap alatt forgattuk le a huszonöt percet, és előtte két napig próbáltunk. A Barátok köztnél felvesznek tizenhat jelenetet is egy nap alatt. Sokszorosan gyorsabban forgatnak, mint mi annak idején. Nem is nagyon van idő rendezői instrukciókra sem, hiszen az állandó figurák már tudják a dolgukat, tudják, hogyan működnek. A Famíliánál a Szurdi még az utolsó évben is agyoninstruált minket. A Casinót úgy forgattuk, mintha nagyjátékfilm lenne. Napi 6-8 percet kellett leforgatnunk, ami azért nem kevés.
– A sorozatokban állandó vendég vagy, de játékfilmekben egy-két kivételtől eltekintve nem szerepelsz. Ez miért lehet?
– Nem tudom, nem is értem. Úgy hiszem eléggé jól érzem a kamerát. Így alakult. Büszke vagyok arra, hogy a televíziózásban és a színpadon is ott lehetek. Talán létezik némi előítélet a művészemberekben azokkal szemben, akik sorozatokban játszanak. Induljunk ki a Kulka Jánosból vagy az Esztergályos Cecíliából. Mindketten voltak sorozatokban, és mégis fantasztikus filmszínészekről beszélünk. Én egy kicsit kívülálló vagyok ebben az arisztokratikus művészvilágban, és ezért is nem szerepelek filmekben. Még 2000-ben a Gárdos Péter azt mondta a Playboy-fotózás után, hogy nagyon szépek a képeim, de ki fog ezután engem filmben szerepeltetni? Ezek után mondtam neki, hogy eddig se raktál be a filmjeidbe…
– Ha már szóba került, végül lesz újabb nyuszimagazinos fotózás?
– Ezt csak újságírók találták ki. Megkérdeztek engem, amire én azt feleltem, hogy elgondolkoznék rajta. Ezt továbbra is tartom, de mivel én nem vagyok keringőre felhívó fajta, és konkrét megkeresés még nem történt, ennél többet nem tudok mondani a témáról.
– Régebben még lemezeid is jelentek meg. Ma már csak darabokban énekelsz?
– Nemrég változás állt be ebben, mivel alapítottam egy zenekart Babra és a Jazztett néven. Ez egy jazztrió, és már elkezdtünk fellépegetni. Rájöttem, hogy nekem ez a zene kell, és hátha én is kellek neki. Edith Piaf számait kezdtük el jazzfeldolgozásokban játszani, de már egyre több dal kerül a repertoárunkba és egyre több embernek tetszik. Legközelebb Budapesten március végén lépünk fel a Garden Caféban.
– Színházban mostanában mire készülsz?
– Éppen az Erőszakik írójának, Martin McDonagh-nak a darabját, a Piszkavasat próbáljuk az RS9-ben. Egy ír valóságot mutatunk meg benne, de persze rengeteg humorral. Március 17-én lesz a bemutató.
