Szia, majom.
| Újabb gyerekáldás az állatkertben |
 |
Szia, ember. Vilmos vagyok.
Érdekes név egy orangutánbébinek…
A nagyapám után neveztek el; őt Williamnek hívták, és ezt magyarították. Én vagyok az első magyar nevű orangután az állatkertben.
Nagyon pici vagy; olyan 1,5-2 kiló?
Hát kábé, de engem nem szoktak mérni, mint a gyerekeket. Azt nézik, hogy elég erős vagyok-e, mert rögtön, miután megszülettem, kapaszkodnom kellett a mama szőrébe. Ha ehhez nem lennék elég erős, akkor bajban lennék, mert leesnék és a nyakamat törném. Egyébként elég sok újszülött majom hal meg így a természetes élőhelyén.
 |
| Fotó: Hernád Géza |
Mikor születtél?
Tavaly, december 9-én. Nyilas vagyok.
Mi a kedvenc ételed?
Hát egyelőre az anyatej, elvileg 8 hónapos koromig csak azt eszem. Úgyhogy ne mondd el senkinek, hogy láttad, ahogy mazsolákat eszegettem titokban. Hároméves koromig szophatok egyébként, de nemsokára már bármi mást is ehetek. A szüleim nagy gyümölcsrajongók. De ők kapnak joghurtot is, és teát citrommal és speciális szőlőcukorral. Mivel nem mozognak túl sokat, akár el is hízhatnának, ezért nem kapnak cukrot.
Vannak játékaid?
Persze! Nézd csak ezt a kartondobozt! Jó, mi? De tudok már kicsit himbálózni is. Az a legjobb. Ha nagyobb leszek, akkor fogócskázni is fogok, a Moirával. (Moira Vilmos féltestvére apai ágon; néhány hónappal idősebb nála.)
A gorillákkal jössz ki jobban, vagy a csimpánzokkal?
Te ezt nem érted. Ez nem olyan, mintha téged összeeresztenének mondjuk egy eszkimóval. A gorillák és a csimpik más nyelvet beszélnek, mint én, és mi nem is tudnánk egymással gyereket csinálni, mint mondjuk te az eszkimóddal.
Értem. Egyébként nagyon szép a hajad, olyan, mintha vasalnád. Gyakran kell mosnod, hogy így álljon?
Dehogy kell, sosem kell fürdenem, és fogat sem kell mosnom, azt csinálok, amit csak akarok, ígyis-úgyis szép vagyok. Mondjuk nem bánom a vizet… Van egy saját medencénk is.
 |
| Fotó: Hernád Géza |
Te, a papád miért lógatja magát egy kézen a fáról?
Azért, mert nagyon erős; kétszer annyira, mint a Zoli. (Hrustinszki Zoltán Vilmos egyik gondozója.)
És jóban vagytok?
Persze, bár nekem úgy tűnik, hogy a mamához jobban ragaszkodik, mint hozzám. Ez biztos azért van, mert ha ivarérett leszek, elkerülök majd egy másik állatkertbe, mert irritálnám a papámat jelenlétemmel. De ez nem baj, felnőtten úgyis egyedül szeretnék majd élni. Ha nem az állatkertben élnék, akkor egy szép napon magamtól lelépnék.
Mivel Vilmos még kicsi és nem lehet a végtelenségig szekálni, békén hagytuk és a mamáját, Mengalát is megkérdeztük a kicsiről.
Mengala, megviselt a szülés?
Nem, dehogy: gyorsan ment, egy-két perc alatt megvolt a Vilmos.
Otthon szültél?
Hát persze. Én tudtam, mit kell csinálni: megszültem, lenyalogattam, elharaptam a köldökzsinórt, aztán megettem a méhlepényt. Hát mit kellett volna tennem?
 |
| Fotó: Hernád Géza |
Gátmetszésed nem volt?
Ugyan már, nekem olyan az anatómiám, hogy teljesen könnyen megy a szülés. Nem látod, hogy máris spárgázok a lombok között?
Látom, maradt rajtad egy kis felesleg…
Rosszul látod. Nekem ilyen az alkatom. Mindig is lassúbb, megfontoltabb voltam; én nem kapkodok el semmit, talán ezért is vagyok zömökebb, mint a többiek.
Nem bánod, hogy 6-8 év múlva el kell válnod a fiadtól?
Nem ápolok túl bizalmas kapcsolatot az idő fogalmával, de szerintem nem lesz baj. Nálunk, orangutánoknál ez így megy. Hogy nézne már ki, hogy a felnőtt fiammal együtt élek? Abszurdum.
