Az NHS-ben már évek óta indítanak nyolchetes kertészkurzusokat, de eddig csupán a virágok ápolására fókuszáltak. Egy idő után azonban felismerték, hogy a zöldségek termesztése jót tesz azoknak, akik valamilyen depressziós tünettől szenvednek. Egy saját kis veteményeskert nem helyettesíti a terápiát és egy megbízható orvos segítségét, viszont fokozhatja a hatékonyságukat.
A depressziót sokaknál az idézi elő, hogy úgy érzik, kicsúszott az irányítás a kezükből, a döntéseiknek nincs súlya, hiába tesznek bármit, az nem számít. Ebből az állapotból segít kilépni egy saját kis ültetvény. A kertészkedés ugyanis döntések sorozatát is jelenti. Mikor ültessen, mikor locsoljon, mit tegyen, ha elromlik az idő, és így tovább. Ettől a betegek újra azt érezhetik, hogy amit csinálnak, az igenis számít. Hiszen egy konkrét eredményért dolgoznak, legyen az egy fürt paradicsom, vagy egy szál abból a fűszernövényből, amit az erkélyen nevelgettek.
Persze ez sem általános gyógymód, hiszen van, akinek egyszerűen se kedve, se türelme egy kisebb zöldövezettel bíbelődni. A lényeg az, hogy a beteg olyan elfoglaltságot találjon magának, amelynek során erőfeszítéseket kell tenni, ha el akar érni valamit, viszont különösebben nagy tétje sincs a dolgoknak. Azoknál az embereknél, akiknek a kertészkedés segített túljutni a mélypontjukon, sokat számított, hogy semmiféle külső nyomás nem nehezedett rájuk. Nem voltak elvárások, nem kellett tartaniuk mások bírálatától. Amit csináltak, azt a maguk örömére tették.
Aki tehát legközelebb megmosolyogná a bánat elől fura elfoglaltságokba menekülő barátját, az gondoljon arra, hogy a másiknak talán épp ez a sokat cikizett hobbi jelenti a legnagyobb segítséget.
