Szabadidő

Csoportos őrjöngés az utolsó előtti napon

Miért lett divat a lánybúcsú? És miért kell hozzá az egyenpóló, és a vetkőzős fiút a tejszínhabbal ki szabadította ránk? Daniella kiakad.
Olvasnál még? Kattints a legfrissebb hírekért! 

Az elmúlt pár évben egyre több az esküvő. Jóformán nincs olyan nyár, hogy ne érnék egymást a lagzik. Ha van egy kis szerencsém, akkor nem a menyasszony, hanem a vőlegény közeli ismerősének számítok, így a mostanra kötelezőnek számító lánybúcsút megúszhatom. Ellenkező esetben azonban egyetlen dologra játszom: a túlélésre. Az egész folyamat a stréber, túlbuzgó barátnők leveleinek áradatával kezdődik. Titokban és lelkesen szervezik az általuk végtelenül frappánsnak és kreatívnak tartott bulit, amelynek egy a lényege: megalázni és a lehető legkínosabb helyzetbe hozni a mit sem sejtő arát. Pazar gondolat. Elvégre is ha már az esküvőjét nem tudjuk elrontani közös tánccal, akkor evidens, hogy szúrjuk el a lánybúcsúját, amihez egyébként az esetek nagy többségében semmi kedve sincs a menyasszonynak.

Csoportos őrjöngés az utolsó előtti napon Levelezés indul

Mert az már nem úgy van ám, hogy egy csapat csaj elmegy együtt inni, aztán táncolni valamerre a züllött éjszakában. Ide bizony koncepció kell. Ne meg persze egy értelmi szerző, aki általában a kontrollálásmániájának köszönhetően naponta bombázza a buli résztvevőit féloldalas levelekkel. Amire kötelező válaszolni, mert jaj annak, aki elmulaszt reagálni a legfrissebb tiara- vagy limuzinhírekre. Az ötletek egy idő után megállíthatatlanul jönnek, a végére pedig inkább mindenki beletörődve vállalja, hogy átutal 10 000 forintot az egyenpólóra, a 10 csokor petrezselyemre és az összes többi kötelező kellékre. Hőzöngeni persze senki nem mer, hiszen az első „Ne haragudjatok, de miért van erre szükség?” levél kapcsán a szervezők legszelídebbjéből is előjön a vérmes, védelmező barátnő, arra meg a sok giccs mellett már tényleg semmi szükség, hogy a nyakunkba kapjuk a „te túl önző vagy ehhez” című eposzt.

Áruljunk petrezselymet!

Amikor végre vége a szervezésnek, jöhet a buli. Amennyiben van egy kis szerencsénk, megússzuk az egyenpólót és a felfújható gumipasit. Ha ennyire nem vagyunk szerencsések, akkor marad a B-terv: még a vicces játékok lebonyolítása előtt, tehát nagyon gyorsan leitatni a szervezőbizottságot, taxiba pakolni őket, és szolidan folytatni a bulizást. Ha pedig ez sem jön össze, akkor jön a menyasszony égetése a petrezselyemárulással, a gumisrác nyalogatása, őrjöngés a limuzinban, és ugye mindenkinek tiszta, hogy a vetkőzős srácok legjobbika, VV Jerzy sem maradhat ki a buliból…

Nem vagyok hárpia, de van véleményem, és bosszantanak dolgok, pont úgy, ahogy téged vagy bárki mást. És miután felidegesítem magam, úgy érzem, jobb, ha kiírom magamból a haragom. A családomnak legalábbis mindenképp. Szitkozódom, pufogok, de örülni is tudok. És ami talán a legfontosabb: ez az én szubjektív véleményem, nem pedig a Nők Lapja Cafe hivatalos álláspontja, pont emiatt lett a rovat neve: Daniella kiakad. 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top