Igen, már itt tartunk. A legbelemenősebb realityket készítő külföldi MTV zenecsatorna olyan szerződést írat alá a Real World című műsorba jelentkezőkkel, mely azok halála vagy a műsor folyamán szerzett maradandó fogyatékossága, betegsége esetén is mentesíti a felelősség alól a készítőket. A jelentkezők aláírásukkal azt is önként vállalják, hogy az MTV szerkesztői hamis színben tüntetik fel és megalázzák őket. Elolvashatják a játékosok levelezését, bármikor bemehetnek a házukba és onnan bármit elhozhatnak.
Mindezt onnan tudjuk, hogy valahogyan kikerült a falak közül a műsorban használt szerződések egy példánya – akit érdekel, az alábbi linken elolvashatja, milyen kanálissá lett az egykor műfajteremtő zenecsatorna.
A magyar valóságshow-k szerződései egyelőre szigorúan titkosak. Nem csoda: a kezdetekhez képest itt is egyre komolyabb-durvább dolgok történnek, és egyre több pénzt hoz a vállalkozás; be kell biztosítani a produkciót. Alekosz és ősztől támadó utódai nem csámboroghatnak akármerre – sőt, ha már a Való Világ legutóbbi győztese szóba került, vegyünk észre egy fontos körülményt! Míg ez a figura valamelyest is „vezetett” volt, addig mindig „ügyesen” lépett a nézettség érdekében. Ha kellett, botrányt rendezett, máskor alsónadrágban üldözte a sikoltozó nőket az értékközvetítés nagyobb dicsőségére, pettingelt és andalgott, összeesküdött és kibékült. Mióta azonban elengedték a kezét, ismét az, aki volt: egy láthatóan mentális problémákkal küzdő, furán félbemaradt személyiségfejlődésű figura, akinek segítségre lenne szüksége, nem pedig címlapokra. Már induláskor megjövendöltem – és elnézést, de időről időre emlékeztetni is fogok rá – BB Évi után újabb felkészületlen, labilis valóságshow-hősök összeomlása jöhet, akik egyre szomorúbb, egyre szánalmasabb történetekkel fogják keresni a sajtó kegyét.
 |
| „Segítségre lenne szüksége, nem pedig címlapokra” |
Miközben jönnek majd az új hősök, az új aláírók. Az RTL a Való Világ legutóbbi, sikeres szériáját szinte le sem rakta, már kapja fel az újabbat: jön a következő villázás, az új arcok, villantás, konfliktusok, „szerelmek” és „örökre szóló barátságok”, megható történetek pornózásról és prostitúcióról; ami kell. Alekosz megtette, Alekosz mehet – bízzunk abban, hogy az egy évig kapott havi egymillióból futja majd arra is, hogy egy ehhez értő emberrel megbeszélje, miért és mitől ilyen…
A TV2 viszont egy török licenctől várja a sikert (nem viccelek, most épp itt tartunk, török sorozatok és török valóságshow, még kéne valami albán cucc). Az ÖsszeEsküvők lényege dióhéjban annyi, hogy tizenkét lány és hat anyuka, illetve utóbbiak hat, nősülésre vágyó fia költözik össze (kvázi-anyósok és lányok együtt, a fiúk külön); a műsor célja, hogy a végén olyan párok jöjjenek össze, ahol a választást anyuka is leokézza. Egy „megalázós” szerződéspontra itt is szükség lehet – ép ésszel elképzelhetetlen, hogy egy ilyen produkció megszégyenülés nélkül végigcsinálható.
Itt jegyezzük meg, hogy a Viasat3 viszont megint az őszintéséggel nyert: az Éden Hotelnek nem volt kamu fedősztorija, ezért tudott meglepően jó nézettséget produkálni még az ismétlés is. Őszintén bevállalták, hogy jó testű (és nem klasszika-filológiát végzett) fiatalok kerülgetik egymást a pálmafák alatt, néha egymásra ugorva szex céljából. Már fut is a folytatás Aranypart címmel és itt térünk vissza a bevezetőben említett szerződéshez: ez a műsor ugyanis az MTV másik fontos, szintúgy nem gyerekeknek való realityjének, a Jersey Shore-nak a nyomán halad majd az Éden Hotel egyes szereplőivel (Levi, Niki, Szandra és István; ergo lesz szex és hányás is), illetve pár új taggal.
 |
| Török licenc |
Így néz ki az őszünk tehát, és úgy tűnik, ismét új részeredményünk van a műfajok csatájában. Az amerikai példákat kisebb-nagyobb visszhanggal mi is másoljuk; a „valóságshow, vetélkedő vagy sorozat” csata jelenleg az első győzelmét hozta. De miért?
Talán mert mi is ilyenek vagyunk, és most épp így is élünk – a devizahiteles, világválságos-megszorítós kor nem kedvez a finom és okos műfajoknak. Az általános rosszkedv a rosszabbik énünket hozta elő, ahol a valósághű szenvedés és a béna, torz alakok szórakoztatják a többséget. De ugyanez hat a tévékre is: egy sorozat vagy egy vetélkedő sokkal könnyebben beleáll a földbe, sokkal nehezebb javítgatni. Vagy ha sikerül, azt épp a valóságshow-kban szokásos eszközökkel teszik, felrúgva dramaturgiát, rációt, koncepciót: beleírnak orvgyilkost, terrortámadást, főszereplőkre robbanó házat – mint amikor katonai hetet rendeltek el a Való Világban, vagy összekötöztek egy-egy szereplőt. Ha unalmas a keret, mindent borítanak… ugyanígy a vetélkedőkben, amelyek szintén egyre megalázóbbak, egyre primitívebbek (illetve a megalázás módjai egyre kimódoltabbak). Az RTL legújabb vetélkedőjében egyetlen perc lesz a feladat végrehajtására – húsz éve ennyi idő alatt még az se derült ki Vágó Istvánnál, hogy a feladvány élőlény, tárgy vagy fogalom-e.
A valóságshow a cirkusz, és minél kevesebb a kenyér itthon, annál hangosabb, színesebb cirkusz kell a korgó gyomor ellen. Sokan fogják majd ősztől ünnepelni a legújabb valóságshow-kat, komoly elemzések és blikkfangos bulvárhírek éltetik majd az új hősöket. De mi azért csak így, egymást közt ismerjük el: ez a „siker” valójában egy közös kudarc. Mi, mindannyian (igen, aki nem néz tévét, az is) szúrtuk-szúrjuk el, hogy ilyen befeszült, agresszív, mások baján örvendő világot építettünk. Olyat, ahol a mindenkori Alekosz a sztár, a példakép.
