A közszolgálati tévé régen nagy volt show-műsorokban. Mielőtt beindult volna a kereskedelmi tévék tuningolt porszívója, itt nőtt nagyra Friderikusz és Fábry is. Voltak aztán kevésbé sikeres próbálkozások – valószínűleg én vagyok az egyetlen ember, aki emlékszik még Szerémi Péter Show-tár című műsorára, és jobb is nektek, hogy ti nem. A köztévé ugyanis már bő tíz éve híján van a show-műsor készítéséhez szükséges fontosabb dolgoknak, úgyis mint pénz, sok pénz, alkalmas műsorvezető, innováció és szakmai tapasztalat, valamint nézők és promóció. Önök kérték bohózatismétlésekkel, inkább, ugye.
A fenti hátrányok egy részét, úgy tűnik, képes volt semlegesíteni a D. Tóth Kriszta (DTK) Show első része. A kulisszák egész olyanok, ahogy azt egy ilyen műsortól várnánk, a koncepcióban van valami, amennyiben show legyen, de valamilyen szempontból „teljesítményt” felmutatni képes vendégekkel (teljesítmény alatt nem villalétet és/vagy kamerák előtti szexet, illetve asszonyverést értek). Jó eséllyel itt nem a botrányos celebek fognak feltűnni… Apropó… ugye, nem csak én érzem úgy, hogy a „részegen, bedrogozva” jelzőpár amolyan tulajdonnév nélküli eposzi jelző lett; ha kimondjuk, mindenki tudja, kiről van szó? Részegen, bedrogozva, érted.
Szóval a DTK ennél magasabbra lő, és ehhez tökéletes választás a címszereplő. D. Tóth Kriszta egy okos, művelt, szimpatikus „mai” fiatal nő. Egy tapasztalt tévés, aki a közszolgálat egyik legszimpatikusabb arca lehet – kontrasztként a csatorna, mondjuk úgy, más arcaihoz képest. Az első adásban bevallottan izgult a nagy készülés ellenére is; ennél ő tényleg jobb riporter, jobb műsorvezető. De nem adnám ezer Joshiért sem, mert még majrésan is sokkal vállalhatóbb, mint a pályatársak.
 |
| D. Tóth Kriszta és Magyarósi Csaba Fotó: DTK Facebook |
Egyébként nincs egyedül, két társat is kapott maga mellé. Kertész Ricsi színész, illetve Ricsifiú néven egyre szélesebb körben ismert stand up humorista, a Petőfi rádió hangja az egyik szárnysegéd; nála is szóvá kell tennem, hogy fogalmam sincs, mit-mennyit vágtak ki végül a szerepléséből, de több van Ricsifiúban, mint amennyi látszott. Magyarósi Csaba blogger, az Index újságírója a másik társ, neki „geek”-ként az internetes technológiák és legújabb készülékek világából érkezve az a dolga, hogy az online közösséget és az internetes tartalmakat hozza be a stúdióba. Ezt nyilván profin teszi, csak ugye egy felvételről sugárzott műsornak igen korlátosak a lehetőségei az interaktivitás tekintetében… a pacalkonzerv, az már nem röfög vissza, ha értitek, mire gondolok.
A vendégek szelekciója világos koncepció mentén halad: Csányi Sándor bulvárkerülő színésszel nyitni fontos üzenet, hogy lám, itt nem arról kell beszélni, hogy kibe szerelmes vagy leejtette-e a mobilját (majdnem), ezért az is eljön dumálni, aki egyébként nem vállal már ilyesmit. Ügyes. A chilei bányaszerencsétlenség túlélője második vendégként már neccesebb volt, szinkrontolmáccsal show-interjút utoljára a kilencvenes évek elején Friderikusz Sándor csinált. Ennél talán okosabb angolul értő vendégekkel dolgozni, akiket a műsorvezető angolul kérdez, létrejön egy valós idejű dialógus, amit aztán utólag narrálnak. DTK-ról egyébként is köztudott, hogy perfekt az angolja.
 |
| Itt megnézheted az egészet – katt ide |
A harmadik vendéggel pedig költséghatékonysági trükk is jött: a Percossa nevű holland ütősegyüttessel egyszerre van meg a beszélgetőtárs és a lezáró zenei blokk, ami ebben a műfajban szokás. Volt íve a három beszélgetésnek, volt üzenete és formája, de nyilván idővel majd DTK is oldottabb lesz – a híradósként komolyra szocializált tévés nem tudja rögtön átdobni a váltót, hogy most PVC csövekkel ütjük a saját fejünkön a ritmust.
Okunk van drukkolni a műsornak. A fáradó, Fábry-féle Esti Showdert épp most alakítják át, egyelőre még ismeretlen szisztémában (ejh, ha ki tudnának maradni az altesti témájú viccek), a TV2-n pedig továbbra is Hajdú Péter trónol („és akkor megszólalt a kakas”), hogy csak a műfaji versenytársakat említsem. Hármójuk közül egyértelműen D. Tóth Kriszta a legszimpatikusabb, legperspektivikusabb arc. Kell a műfajnak egy okos, fiatal nő, és kell a közszolgálati tévének is a vérfrissítés, a műfaji bővülés, és pláne a humor. Utóbbira kiváló példát láttunk a műsor kezdetén, amikor DTK bemutatta, hogy egy félrement netes prognózis (kardigános tudósműsort jósoltak az egyik blogon) hogyan valósulhatna meg, hogyan nézne ki egy valóban halálosan unalmas, retro-Tudósklubba ojtott kvázi-show. Ebből a pimasz, okosan fricskázó hangból kell több a műsorba, és nézni fogom keddenként az m1-en.
