Nem vásároltunk semmit

„Az egész Föld szennye az eszkimóknál csapódik le; az eszkimó gyerekek már az anyatejjel szívják be ezt a sok mocskot” – közli a szívbe markoló tényt a Ne vásárolj semmit nap alkalmából rendezett TeszVesz Cserebere Nap háziasszonya, Görög Zita. Nekünk pedig ezért kellene a vásárlás helyett a csereberét választanunk.

A fogyasztói társadalmak vásárlásmániája ugyanis iszonyatosan károsítja a természetet: minden egyes árucikk előállítása, becsomagolása, szállítása, tárolása és végső soron megvásárlása is szemetet termel: ha tehát sokat konzumálunk, nagy lesz az ökológiai lábnyomunk. Ha viszont használt holmikat csereberélünk egymás közt, az jó, mert így „enyhítjük az ökológiai lábnyomot, ami a Földre súlyosan nyomódik le”.

Hát, rajtunk ne múljon: hoztunk magunkkal egy sor csereberélni való hasznos holmit.

Formát bontunk

Bár a rendezvényt elsősorban gyerekjátékokra és gyerekruhákra gondolva hirdették meg, úgy döntöttünk, megszondázzuk a résztvevők cserélési hajlandóságát és ökotudatosságát, úgyhogy igazán változatos motyóval készültünk: gasztrocsemegéktől (oridzsi Globus mustár!) az ezoterikus füstölőkön át Albert Györgyi depressziós cédéjéig meg egy mikroszkopikus méretűre hajtogatott utazótörülközőig mindent összecsomagoltunk.

A konkurencia

A kultúrház aulájában vagy harminc versenyző pakolja ki a készletét a körben felállított standokra. Van, aki egy komplett gyerekturi kínálatát megszégyenítő bálával érkezett és megszámlálhatatlan kiscipőt, kistrikót és bodyt kínál, más a lomtalanítások hangulatát idéző asztalkáját rendezgeti a győztesek nyugalmával – kedvenc portékánk a már kinyitott, de gemkapoccsal visszazárt zacskóban kínált medvecukor.

Ami jó, az jó

Az NLC tudósítójának árucikkei elég kurrensnek számítanak, egy lelkes férfiú például alig bírja végigvárni Görög Zita beszédét, már az első mondatok alatt letutizza, hogy az ezocsomagunk részét képező két füstölőkészletet becserélné egy elemes gyerek talkie-walkie-ra. Vele egyébként remek cseréket bonyolítunk, később több My Little Ponyt is ad, viszonzásul pedig a kultúrcsomagunkat viszi, ami Albert Györgyi cédéjéből (Miért éppen én?), és Óhidy Petra Budai szerelem című szerelmes regényéből áll.

Készültünk egészségcsomaggal is: tyúkszemirtó tapasz, hajfesték-készlet (homokszőke színben), hidratáló kézkrémből – nos ezekért cserébe seperc alatt egy kukacfigurát meg egy Malackát szerzünk hóemberes párnával megfejelve. Persze a cserekereskedelem úgy az igazi, ha a már megszerzett holmikat még jobbakra váltjuk, úgyhogy a malackán és a hóemberes párnán villámgyorsan túladunk, hogy cserébe mesekönyvet és mozgatható kezű kung-fu pandás imádkozósáskát szerezzünk.

Részegítő volt a nagy csereberélés, be kell vallanunk, közben teljesen megfeledkeztünk szegény eszkimókról. Legnagyobb bánatunkra a rendezvény viszonylag gyorsan kifújt, a közel harminc résztvevő elég hamar megszerezte, amit kinézett magának, aztán hipp-hopp összepakoltak és távoztak. Sajnos nyakunkon maradt a remek mustárunk és a kávékapszulánk, de a többi holmi elment és egy zsák izgalmas játékkal lettünk gazdagabbak, íme:

Ne vásárolj semmit napunk mérlege képekkel megtekinthető ITT! ADTUK | KAPTUK