Jake Gyllenhaal a héten egy Los Angeles-i utcai járőrt alakít Az utolsó műszak című moziban, ami kivételesen nem egy szokványos bűnügyi történet, hanem a rendőrök mindennapi munkájára és családi életére fókuszál. A filmvásznon már sokszor láttuk a rendőrfeleségek életét, de milyen a valós életben?
Kinga huszonnyolc éves irodavezető, és három éve ismerte meg párját egy internetes párkereső portálon. Néhány hónapja házasodtak össze. A férje rendőr, de Kinga jól viseli az ezzel járó kihívásokat.
Nem lehet tervezni
„A férjem úgynevezett vezényléses munkarendben van, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szinte bármikor behívható. Persze létezik normális munkaideje, hétfőtől péntekig nyolctól négyig, de ez nagyon gyakran borulni szokott. Szerencsére már vezető beosztásban van, és nem járőrként dolgozik, de járőrként is több évet húzott le a rendőrségnél. Ennek ellenére még ma is teljesen mindennapos, hogy hétvégén is bemegy, vagy az is, hogy éjszaka riasztják. Ezek soha nincsenek előre lefixálva. Jön egy telefon, és akkor mennie kell. Az a jobbik eset, amikor előző napon derül ki, hogy neki másnap estig szolgálatban kell lennie. Szabadság idején a helyzet azért nem ennyire drasztikus, de vészhelyzetben még akkor is behívhatják. Mindig be kell jelentenie, hová megy ilyenkor, és a külföldi tartózkodást mindig külön jelezni kell. Én ezt már abszolút megszoktam és tolerálom, de a baráti társaságnál nem jön jól, amikor utolsó pillanatban kell lemondanunk az előre megbeszélt programokat. Színházba se járunk, mert oda is legalább egy hónapra előre meg kellene venni a jegyet. Ez nálunk sajnos nem megy” – meséli Kinga.
Még mindig az utca
A rendőrségnél azonban a vezető beosztás sem jelenti azt, hogy valakinek elég napi nyolc órában az irodában ücsörögni. Kinga férjének bizony még ma is nagyon gyakran kell terepre mennie. „Ez leggyakrabban a csapaterős feladatoknál van így. A csapaterő különböző rendezvények biztosítását jelenti, ami nem sétagalopp, mert ide tartozik a balhés focimeccsektől kezdve a demonstrációkon, állami rendezvényeken át az államfői látogatásokon keresztül minden utcai rendezvény, megmozdulás. Amikor efféle munkára megy, akkor izgulok a legjobban. Megbeszéltük, hogy ilyen esetekben időnként felhív, hogy rendben mennek-e a dolgok, mert ilyenkor aztán tényleg bármi megtörténhet.”
Hívjon, hogy jól van!
„Ha olyan eseményen vesz részt, amiről a híradások is beszámolnak, mindig követem a dolgokat a tévében, sőt a neten is rá szoktam keresni a legfrissebb hírekre. Szeretem tudni, mi történik vele. Nem ellenőrizni akarom őt, de számomra lényeges, hogy kapcsolatban legyek vele az ilyen esetek alatt is. Sajnos azonban gyakori, hogy akár órákon át nem tudja felvenni a telefont. Ezt a legnehezebb kibírni. Persze nem hívogatom mániákusan, általában várok arra, hogy visszahívjon, de amikor mondjuk délután háromkor beszélek vele, és utána hajnali kettőig nem érem el, akkor persze próbálom valahogy utolérni. Ilyenkor vagy felveszi, vagy nem, de ha lehetősége adódik, rögtön visszahív. Ezt így beszéltük meg, ennyit kértem tőle. Nem csevegni akarok, csak tudni, hogy jól van-e. Nem egyedül vagyok így ezzel, a szülei is hívni szokták” – magyarázza nekünk Kinga.
Jobban félek, mint ő
Amikor a férje bevetésre megy, Kinga gyakran sokkal jobban félti őt, mint a férfi saját magát: „Amikor munka van, ő annyira koncentrál, hogy nem foglalkozik annak a veszélyeivel. Maximálisan feladatorientált. Az, hogy ő megsérülhet, vagy bármi megtörténhet, szerintem egyszerűen nem jut el a tudatáig. Ezért gyakran én izgulok helyette is. Szerencsére sem ő, sem pedig a közvetlen kollégái nem sérültek meg súlyosabban még soha. Ráadásul nemcsak a rendezvények biztosítása jelent valós veszélyt, hanem bármelyik riasztás is. Amikor ki kell mennie éjszaka egy családi perpatvarhoz, akkor sosem lehet biztos abban, hogy a feleségét verő férj egyszer csak nem fordul-e az ajtaján kopogtató rendőrök ellen. Mindig résen kell lennie, mert a munkájának ez a része sajnos kiszámíthatatlan.”
Titkok a családban
Egy rendőr munkájához az is hozzátartozik, hogy vannak munkái, amelyeket titokban kell tartania még a legközelebbi családtagjai előtt is. A titkok pedig köztudottan mérgezik a családi légkört. „Nálunk is akadnak titkok a munkájával kapcsolatban, de azok annyira titkosak, hogy egyáltalán nem tudok róluk semmit. Ha pedig az ember nem tudja, miről marad le, az kevésbé kellemetlen – meséli Kinga. – Én nem kérdezgetem, tisztában vagyok azzal, hogy a munkájával jár. Amikor valamire azt mondja, hogy ez szolgálati titok, akkor azt elfogadom.”
Nem úgy, mint a filmekben
A hollywoodi zsarufilmekben általában a rendőrök családjai és a rendőrfeleségek is folyton együtt lógnak, és így szinte egy szép nagycsaládot alkotnak. Kinga szerint a valóságban ez nem feltétlenül van így. „Természetesen akadnak rendőr barátok is, de a baráti körünk nagy része teljesen más körből származik. Ez részben azért is alakult így, mert a különböző szolgálati idők miatt borzasztó nehéz ezekkel az emberekkel időpontot egyeztetni, így egyáltalán nem egyszerű a rendőrök számára megszervezni egy baráti találkozót. Az sem igaz, hogy én nagy zsarufeleség-bandázásokra járnék. Egyetlen rendőrfeleség barátnőm van, és vele se tartom annyira szorosan a kapcsolatot.”
| Az utolsó műszak A rendőri munka valós oldalát kevés film mutatja meg, hiszen Hollywood általában a legizgalmasabb részekre koncentrál. Az utolsó műszak épp azáltal lett más, mint a társai, hogy vállalja akár az unalmas megfigyelések és a sehová sem vezető szálak bemutatását is, és sokkal inkább a két főhős (Jake Gyllenhaal és Michael Pena) személyiségére és kapcsolatára koncentrál, mint egy konkrét bűnügyre. Elmesélhető története nem is nagyon van, egyedül a végén bontakozik ki egy furcsa bosszúsztori, de ez a film inkább arról szól, hogy milyen érzés Los Angeles utcáin nap mint nap kockára tenni az ember életét a munkája elvégzése közben, és ez a munka hogyan hat ki a családi és párkapcsolatokra. Az egyik rendőr éppen új barátnőre talált, a másiknak pedig épp gyereke születik, ezért bőven van miről csevegniük. |
