 |
| Luca idén kezdi a sulit |
Órán talán unatkozni fog a gyerek?
Luca szeptemberben tölti be a hetet, ezzel együtt koptatni kezdi az általános iskola padjait. Édesanyja egy kicsit aggódik, mert amikor beiratkozni voltak, és meséltek a kislány „tudományáról”, a tanítónénik azt mondták, ők ennek itt az iskolában nem nagyon örülnek, mert míg a többiek betűzni tanulnak, a kislány talán unatkozni fog. „Sosem tanítottam a lányomat olvasni – meséli Luca anyukája, Krisztina. – Magától kezdett érdeklődni a betűk iránt, ezért az egyik családtagtól kapott ajándékba egy játékosan tanító gyereklaptopot, amit nagy örömmel kezdett használni. Alig néhány hónap múlva rajtakaptam, amint szótagolva újságot olvas. Most ott tartunk, hogy saját magának olvas meséket. Amikor a tanítónők mondták, hogy annyira nem örülnek annak, hogy olvas a kislány, kicsit aggódni kezdtem, de azzal vigasztaltak, majd csak adnak neki órán valami pluszfeladatot, ami leköti, és remélik, hogy mindent jól tanult meg magától a gyerek, nincsenek rossz berögződései.”
Niki hamar utolérte az olvasni tudókat
„Amikor iskolába ment Niki lányom, hamar kiderült, hogy több kisgyerek van az osztályában, aki már óvodásként olvasott – veszi át a szót Ildikó, egy másik édesanya. – Akkor kicsit megszeppentem, mert az én Nikim még nem produkált ilyet, igaz, már kisebb kora óta szívesen forgatta a foglalkoztató füzeteket. A tanítónők vigasztaltak, hogy ne aggódjak, ez egyáltalán nem baj, mert nem elvárás, hogy a gyerek
 |
| Niki novemberben már olvasott |
tudjon, majd az órákon, a megfelelő módszertan szerint rájön a dolog összefüggéseire és kész, nem kell ezt az olvasásügyet túlstresszelni. Azonban Niki osztályát tekintve később én azt vettem észre, kifejezetten jó dolog, hogy vannak gyerekek, akik olvasásban az élen járnak, mert húzzák, lelkesítik, egyre jobb és jobb eredményre sarkallják a többieket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Niki november végén már olvasott, az első félév után pedig folyékonyan ment neki a dolog. Az itteni pedagógusok szerencsére nem vallanak vaskalapos elveket, szabadon, önálló egyéniségekként kezelik a gyerekeket és ahhoz mérten is foglalkoznak velük, lekötik a figyelmüket, az energiájukat.”
Széthúzást okoz a látványos dicséret
Kíváncsiak voltunk egy pedagógus véleményére is. Benczik Ilona tanítónő sok-sok gyereket avatott már be az írás-olvasás világába, ezen a téren rengeteg tapasztalattal rendelkezik. Úgy véli, kell, hogy egy pedagógus ebben a helyzetben se legyen elveszett: lekötni a már olvasni tudó gyerekeket úgy, hogy közben a többiek is mindent értsenek, csak kreativitás kérdése. „Tisztázzuk: attól, hogy tud olvasni, avagy sem, amikor szeptemberben becsöngetnek, se nem több, se nem kevesebb az a kis megszeppent elsős – mondja a tanítónő. – Jellemző, hogy vannak már olvasni tudó, oviból frissen kikerült gyerekek, főként olyan családokban, ahol van nagy testvér, vagy a szülők nagyon sokat tesznek azért, hogy mindig kielégítsék a gyerek kíváncsiságát. Ez az elsős tantervet illetően egyáltalán nem baj, sőt! Az a tapasztalatom, hogy az osztály olvasni még nem tudó részére igen inspirálóan hat az, ha néhány társuk már jó barátként forgatja a kezében a könyveket. A szavak összeolvasásával olykor szokott probléma lenni, akadnak hibás berögződések az autodidakta tanulás miatt, de ugyanez a gond felmerülhet akkor is, ha az első osztályos gyermeknek eddig még nem volt kapcsolata a betűkkel. Fél év, háromnegyed év alatt általában összeérik az osztály az olvasás tekintetében, és eltűnnek a különbségek. Szerintem az olvasás miatt a szülőknek nem kell aggódni, ha pedig esetleg diszlexia gyanúja merül fel, azt a tanítónő időben jelzi feléjük.” A tanítónő szerint az is fontos, hogy ne magasztaljuk, dicsérjük látványosan a többiek előtt azokat a gyerekeket, akik a kezdetektől ismerik a betűk világát, mert ez feszültséget, széthúzást eredményezhet az osztályban, és nem tesz jót a gyerekek személyiségfejlődésének sem.
Azt hiszik, számolnak, pedig dehogy!
Benczik Ilona szerint a számtannal gyakrabban van gond, mint az olvasással. Sok szülő viszi úgy első osztályba a gyerekét, hogy fennen hangoztatja: az bizony már százig számol, összead, kivon. Aztán az első matekórán kiderül, hogy hat kis piros golyót többnek gondol szétszórva, mint ugyanazt a hat kis piros golyót egy kupacba gurítva. A hat-hét éves gyerekeknek általában még nem tiszta a számfogalmuk, és ez nagy kihívás elé állítja őket az első évben, hiszen a matek az, amit érteni kell, amit bemagolni aztán végképp nem lehet.
