Szabadidő

Hostages: egy krimi, amiben senki sem az, akinek mondja magát

Az Amerikában idén szeptemberben debütáló sorozat teljesen beleillik a TV2 és az RTL klub kínálatába, kissé műanyagszagú, mégsem teljesen menthetetlen krimisorozat. Szóval meglepődnék, ha tavasszal nem látnám itthon is... Kritika.

Pszichés nyomás hitelesen

 

Hostages: egy krimi, amiben senki sem az, akinek mondja magát

Már a harmadik részt nézem a Hostages című krimiből, de még mindig kettősség uralkodik bennem. Érzem rajta az erőlködést, ahogy a készítők görcsösen meg akarnak felelni a nézettségi adatoknak, és ezért pedig bevetnek minden sablonos megoldást, amit a “hollywoodi forgatókönyvíró-ábécében” kapni lehet. Közben pedig ott a két remek főszereplő, akiknek a neve elvileg garantálja a sikert. Elvileg.

Adva van egy sebésznő, akinek meg kell műtenie az Egyesült Államok elnökét, de az operáció napján négy emberrabló betör a házába. A dokinőt és kis családját összeterelik a nappaliban, majd közlik az asszonnyal, hogy nyírja ki az elnököt, vagy megölik a famíliát. Már az első rész első 5 percében kiderül, hogy a túszejtők vezetője igazából az FBI túsztárgyalója, akinek szintén van egy lánya, na meg egy beteg felesége, és a 23. percben az is nyilvánvalóvá válik, hogy valamivel őt is sakkban tartják… Tényleg senki nem az, akinek gondolnánk, ami jó elképzelés egy hétfő esti krimihez, csak éppen nem a legjobb a megvalósítás. Már három rész után tudjuk, hogy a mintaapa férj igazából csalja a nejét, a házaspár kamaszlánya igazából terhes, a futballzseni fiú droggal kereskedik… De könyörgöm, mi marad a végére? A Hostages forgatókönyvírói a hangsúlyt sokkal inkább a pszichés nyomásra, mintsem a fizikai erőszakra helyezték. De rohadt nehéz elhinnem egy lelkiismeretes emberrablónak, hogy egyszer majd kinyírja a családot, amikor ő maga veri szét a drogos kamaszfiú dílerét…

Hostages: egy krimi, amiben senki sem az, akinek mondja magátVergődés a karakterek között

Többet vártam ettől a sorozattól, és ennek a két főszereplő, Toni Collette és Dylan McDermott az oka. McDermott olyan mocskos, bizarr és félelmetes volt az Amerikai Horror Story 2. évadában, amilyet már régen nem láttam. Itt azonban láthatóan őt zavarja a legjobban, hogy nehezen vált a helyi FBI-hős és a hidegvérű túszejtő között. McDermott pont nem félelmetes, és ezen csak rontott, hogy már az első részben, amikor a feleségéről van szó, láttam, hogy milyen esendő ember. Collette és McDermott esetében is olyan érzésem van, mintha a játékuk a rendezés miatt válna élvezhetetlenné, na meg a klisétenger forgatókönyv miatt. Mert mindent rétegnek minősítenek, ami csak egy picit is eltér a szokásos álomgyári zsarusorozatoktól, és elhasal, mint a Southland (Terepen) az ötödik évad után, pedig…!

Hogy mi marad meg a Hostages-ből az első évad végére, nem tudni. A nézettség egyre csak zuhan, így az sem biztos, hogy nem kap kaszát, mire a cikk végére érek. Pedig a sztoriban lenne még lehetőség, főleg ha elengedik azt az álomképet, hogy ők legyenek a Mentalista vagy a Castle utódja.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top