Gasztrotörténelem: így lett ehetetlenből menő a brit konyha

Ellentmondás vagy magyarázat

Persze, talán nem is annyira ellentmondás, mint éppen magyarázat mindez, hiszen Gordon Ramsay, Jamie Oliver, Nigella Lawson és Keith Floyd is azért vált gyorsan népszerűvé a szigetországban, mert egyszerű és ízletes fogásokat tudott bemutatni. Nagyszerű konyhai technikákat tanítottak, bemutatták, hogyan lehet beszerezni a legjobb alapanyagokat, és nem titkolt céljuk volt, hogy feldobják a britek étkezési szokásait. A missziójukhoz pedig többen is csatlakoztak, és ma már a szigetországban is igényes ételekre vágynak a helyiek.

Heston Blumenthal

Már a franciák sem röhögnek

Pedig nem is olyan régen még a nemzetközi találkozókon is nyíltan élcelődtek a briteken. A leghíresebb Jaques Chirac egykori francia miniszterelnök megjegyzése volt. “Nem lehet megbízni azokban, akiknek ilyen rossz a konyhájuk. Az egyetlen, amit a britek az európai mezőgazdasághoz hozzátettek, az a kergemarha-kór. Finnország után náluk vannak a legrosszabb ételek a világon.”
Mindez 2005-ben történt, és a britek nem felejtenek. A tavaly 15. alkalommal megrendezett spanyolországi Gastronómika kiállításon London volt a díszvendég, és a szigetország legjobb szakácsai nyitották meg a találkozót. Heston Blumethal, a britek egyik legkísérletezőbb kedvű szakácsa szerint ma már a világ vezetői méltatnák a brit konyhát, amely folyamatos, gyors fejlődésen ment és megy át az elmúlt években.

Vissza a gyökerekhez

Heston Blumenthal a molekuláris  gasztronómia egyik úttörője, de rengeteg ötletét a régi szakácskönyvekből meríti. Hozzá hasonlóan a tévészakácsok és a legelismertebb brit éttermek szakácsai is visszanyúlnak az egykor ízletes angol ételekhez. Nehéz elhinni, hogy ilyen létezett? Pedig így van. A téma egyik kiváló ismerője, Andrew Zimmern szerint a brit konyhának vannak hullámvölgyei, de manapság már az egykori pompájában tündököl. “Kétszáz évvel ezelőtt a »jó angol étel« jelző elismerést jelentett, aztán az elmúlt évszázadban az angol konyha zuhanórepülését nézhettük végig, mígnem húsz évvel ezelőtt általános vélekedés szerint a világ legrosszabbjai között volt: unalmas, főtt és ízetlen. Sokak szerint ez a két háború következménye is volt, de manapság már az étkezési hagyományokat felidéző kezdeményezéseknek hála, ismét az étkeztetés élvonalába került az ország.”

A változás tényleg érezhető, ha nem a megszokásaink és a régi rossz beidegződések mentén akarunk gasztronómiai kalandozásba kezdeni, akkor Nagy-Britannia biztosan felkerül a listánk élére.

Ki mit tett a brit konyháért?

Nigella Lawson

Sikeres újságíróként a szakterülete a gasztronómia volt, rengeteget írt a Time és a Vogue magazinoknak Angliában, és a Bon Appetitnek Amerikában. A szakácskönyvei is a kutatómunkái, interjúi során összegyűjtött receptek gyűjteménye, ám mindezeket olyan élvezettel olvasták a háziasszonyok, hogy a tévétársaságok is felfigyeltek Nigellára. Így kezdődött Nigella sztárszakács karrierje, noha annak idején sokszor elmondta: nem szakács, nem profi, csak képzett ételfaló. A jó hangulatú műsoraiban átadta a főzés szeretetét, az ő segítségével sokan újra fakanalat ragadtak, és örömmel próbáltak feldobni egy-egy régi receptet.

Jamie Oliver

A Pucér Szakács sorozat hozta meg számára az ismertséget. A BBC csatorna teljesen rábízta, hogy milyen ételeket mutat be, és Jamie az egyszerűen elkészíthető, de ízletes fogásaival egy csapásra népszerű lett. Ma az egészséges étkeztetésért kampányol, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is. Mindezt az iskolai étkeztetéssel kezdte, de később pert indított a McDonald’s ellen is, amelyet meg is nyert, és ma már az otthoni rossz főzési szokások helyett akar egészséges alternatívát mutatni.

Gordon Ramsay

Akkor figyeltek fel rá a tévések, amikor a minőségről ismert étterem, az Aubergine vezetőszakácsaként felmondott, mivel az egyik beosztottját kirúgták a beleegyezése nélkül. Ekkor a BBC mini sorozatot készített a munkájáról és a mindennapjairól, és imádták a nézők. Ez 1998-ban volt, azóta számtalan különböző műsorban láttuk, és célja többnyire, hogy a profi szakácsokat megtanítsa a fegyelemre, a minőség fontosságára, és hogy ne pazaroljanak. Főzőműsoraiban nemzetközi ételek receptjeit mutatja be, rövid filmjeiben pedig egy-egy hasznos konyhai trükköt mutat be, mint például a húsok megfelelő sütési módja, vagy a zöld fűszerek helyes aprítása.

Keith Floyd

A néhány évvel ezelőtt elhunyt szakács a BBC sztárja volt, képzett szakértőként 1984-ben kezdte a sorozatát, eleinte a kocsma kajákról, majd a következő években folytatta a tematikus bemutatókat. A halakról és az ételekről tartott általános ismertetése után Floyd a műsorával lassacskán bejárta a világot, ahol minden alkalommal helyi ételeket fordított át a britek “nyelvére” és a legegzotikusabb ételek így beszivárogtak az átlag angolok életébe. Az persze kétségtelen, hogy a főzés közben elfogyasztott italmennyiségről legalább annyira ismert volt, mint a receptekről, tíz évvel ezelőtt Magyarországról is 34 üveg bort vitt magával szuvenírként.

Heston Blumenthal

A brit szakács megszállottja a kémiának, és tudományos alapon szereti megközelíteni a főzést. Szerinte az ételeket tanulási folyamat eredményekét társítunk ízekkel: például a vaníliát sokan édesnek gondolják, pedig valójában kesernyés. Éppen ezért ő elhatározta, hogy a régi, megszokott recepteket atomjaira szétbontja (többnyire szó szerint), és újra összeállítja, ezért érdekes és teljesen új ételeket kreált. A főzőműsorában az ókori recepteket is megpróbálja leutánozni, és mindenre tudományos magyarázattal szolgál, amit a konyhában teszünk. Például, hogy miért érdemes a húst pihentetni sütés után.