Színészből politikus
Ha a politikusi munkát a színészkedéshez hasonlítjuk, akkor azt is el kell mondani, hogy a jó politikusnak nem kell olyan kaméleonnak lennie, mint például Robert De Niro volt a fénykorában, aki szinte bármit el tudott hitelesen játszani. Egy jó politikus inkább olyan, mint egy jó sorozatszínész: neki egyetlen szerepben kell bizonyítania sok éven át, és azt kell olyanná csiszolnia, hogy még a legextrémebb körülmények között is hitelesnek tűnjön benne. Furcsa módon épp ez lehet az oka, hogy a színészek közül épp a kevésbé színes egyéniségek értek el politikusi sikereket. Az olyan férfiak, mint Arnold Schwarzenegger, Clint Eastwood vagy Jesse Ventura a szerepeikben is nagyjából egyetlen férfitípust jelenítettek meg a karrierjük során, ezáltal az emberek úgy érezték: ismerik őket. Erre alapozva pedig az esetükben bátran lehetett építeni a konzervatív érzelmű amerikai hazafiak szavazataira, ahogy embereink meg is tették.
 |
| Arnold Schwarzenegger és John McCaine |
Miért nem indul George Clooney az elnöki címért?
A színészként szerzett népszerűség nagyon is jól kamatoztatható a politikában, pláne világhír esetében. Figyelne valaki Angelina Jolie szavára a harmadik világbeli országokkal kapcsolatban, ha nem ő lenne a világ egyik leghíresebb színésznője? Aligha. A filmsztári státusszal járó fokozott médiafigyelmet így némi fifikával relatíve könnyű politikai előnnyé kovácsolni. A helyzet mégis az, hogy viszonylag kevés nagy formátumú sztár próbálja ki a politikusi karriert, főleg ahhoz képest, hogy mennyien vannak köztük az aktívan politizálók, és a politikai véleményüket nyilvánosan kifejtők. Pedig ha George Clooney indulna felénk miniszterelnöki címért, én habozás nélkül rá szavaznék, és gondolom Amerikában is vannak így páran ezzel.
Ezt a kérdést egyébként nemrég egy amerikai újságíró fel is tette Clooneynak, aki erre csak annyit mondott, hogy ugyan szeret jó ügyekben közreműködni, és a szava felemelésével segíteni, de a bürokráciát már nem neki találták ki. Valószínűleg a többi színész is így lehet ezzel. Nem véletlenül hívjuk őket művészeknek. Ráadásul politikusként – tisztességes úton – nem egyszerű pár hónap alatt 10-20 millió dollárt keresni, márpedig filmsztárként ennyi gázsi jár, és még szimpatikusnak is találja őket az emberek többsége. Ki akarná ezt felcserélni arra, hogy “Az a mocskos XY már megint nem szavazta meg a nyugdíjemelésem…” Úgy tűnik, hazánkban sem tör egyelőre senki Ronald Reagan és Arnold Schwarzenegger babérjaira.
Politikusból színész
Ha a Google keresőjébe bepötyögjük “politicians turned actors” szavakat, a kereső kapásból “actors turned politicians”-re fordítja a keresésünket, méghozzá nem véletlenül. Kétségbeejtően ritka dolog, hogy valaki egy politikusi karrier után színészkedésbe fogjon, és egy-két jelentéktelen példától (például Cuyahoga megye biztosa, Peter Lawson Jones, aki legutóbb amiatt szerepelt a hírekben, hogy kivágták a jeleneteit az Alex Cross című filmből) eltekintve nem is nagyon találni ilyeneket. Ennek nyilván köze van ahhoz, hogy a politikusi szakma az ember népszerűségén bizony foltokat hagy.
De miért színészkedik Michelle Obama?
| *A cameo egy rövid, néhány másodperces, de maximum néhány perces vendégszereplést jelent, ami lehet szöveges szerep, de egy híresség azt is megteheti, hogy csak a háttérben látható egy időre, afféle kiemelt statisztaként. A leghíresebb cameo-bajnok Alfred Hitchcock volt, aki pár másodperc erejéig minden saját filmjében feltűnt. |
Amikor egy politikus alámerül a show businessbe, az esetek többségében nemes egyszerűséggel kampánycélokból teszi. Michelle Obama is csupán azért vállalta el a cameo-zást* a Városfejlesztési osztályban, mert így is szeretné felhívni a figyelmet a gyermekek elhízásának amerikai problémájára. Bármennyire is újszerű kampányfogásnak hat a lépés, az Egyesült Államokban egyáltalán nem példátlan.
A Városfejlesztési osztályban is szerepeltek már szenátorok (köztük John McCain), de más filmekben és sorozatokban is láthattunk már hasonlót. A volt külügyminiszter, Condoleeza Rice például A stúdió című sorozatban tűnt fel pár éve Alec Baldwin exeként, John McCain az Ünneprontók ünnepében játszott szenátort, az ex-First Lady, Nancy Reagan pedig a Diff’rent Strokes című sorozatban ment be egy iskolába antidrog kampányt tartani. És akkor még egy szót sem szóltunk a volt elnökjelölt Al Gore-ról, aki nemcsak A stúdió című sorozatban tűnt fel, hanem a Kellemetlen igazság című környezetvédős dokumentumfilmjével körbeturnézta a bolygót.
