Két topmodellt vitt ágyba a magyar üzletember

Miként válik a konzerv töltött káposztából luxuséttermi főfogás? Mi hever a tányérunkon valójában, és egyáltalán, hogyan került a csizma az asztalra? A Luxushotel, Hungary, a Taxisvilág, Hungary és a Turista from Hungary szerzője, Kordos Szabolcs legújabb könyvében első osztályú éttermek, lángosos bódék, késdobálók és éjszakai bárok kulisszatitkairól rántja le a leplet. Rendeld meg a könyvet, online kedvezménnyel – polc.hu

A vendéglő nemcsak az ízvilágát tekintve volt magyaros: a zuhanó forgalmat látva a tulajdonos minden összetört tányérért ötezer forintot számolt fel, a feketén odacsúsztatott fizetésből pedig kedve szerint húsz-harmincezer forintokat vont le nem létező hibákra hivatkozva. Attila már csomagolt, hogy újra külföldön keresse a boldogulást, amikor befutott ennek a szállodának az ajánlata. Sok-sok év eltelt azóta, hogy a hotelnek szenteli az életét, és már nem gondolkozik azon, hogy tovább kellene állnia.
− Főleg a vasárnapi brunchokat szeretem. Az egy komplett, háromórás színpadi előadás, két felvonásban. Még hogy a magyaroknak nincs pénzük? A legnagyobb nehézséget az okozza, hogyan mondjuk vissza a foglalásokat, amikor egy tűt sem lehet leejteni az étkezőben. Nyilván kiváló a konyhánk, és ehhez mérten az ár sem megfizethetetlen, ám az igazi vonzerőnk az, hogy ide sikk betérni egy hosszúra nyúlt ebédre. Bármekkora is a forgalom, kétasztalnyi helyet azért mindig fenntartunk arra az esetre, ha betoppanna egy nagyon fontos vendég, olyan, akinek egyszerűen nem mondhatunk nemet, mert bajba kerülnénk miatta. Amikor felgördül a függöny, kezdetét veszi az első felvonás a nagy bevonulással.

Attila és végtelenül profi kollégái kincstári mosollyal, a keresztnevükön szólítva köszöntik az ismerős vendégeket: − Erre, kedves Kati, várja a szokásos asztala. Ó, de csinos ma! − Kati, a negyvenes üzletasszony, a harmincat alulról súroló barátjával az oldalán, félmosollyal fogadja a bókot. Mindig hónapokkal előbb lefoglalja ugyanazt az asztalt, és mindig új kosztümben érkezik. Amikor finoman ringó csípővel elindul a szokásos helye felé, a törzsközönség egy pillanatra elhallgat. A tekintetek kíváncsian pásztázzák, hogy fest épp az asszony: simább lett az arca a botoxtól múlt hét óta, netán idősebbnek tűnik most, mint a legutóbbi alkalommal? Vajon még mindig a fiatal szeretőjével jár, vagy valaki újjal jelenik meg?

Nagy kérdések ezek. Amint a pár helyet foglal, jön a következő grandiózus bevonulás, show van, kérem, itt egy percig sem lehet unatkozni. A személyzet nem tétlenkedik, irgalmatlanul sok a munka, de közben azért ők is nézelődnek. A heteró kollégák vetnek egy futó, gusztáló pillantást a minden vasárnap két topmodellkülsejű hölggyel érkező fiatalember éppen aktuális kedveseire, a néhány meleg felszolgáló pedig magára a fiatalemberre. Utóbbi amúgy kiváló vendég, a bőséges pezsgőzés után általában kivesz egy lakosztályt a szállodában – három fő részére. A gyertyák már a recepción várják.
− A magyar vendégek mérhetetlenül ellenszenves tulajdonsága, hogy folyton a kapcsolataikkal hozakodnak elő. Sok országban dolgoztam, de ezt sehol másutt nem tapasztaltam. Az első kérdésük mindig ugyanaz: XY igazgató úr benn van éppen? Ezzel rögtön jelzik, hogy ők VIP-ek, tehát figyelni kell rájuk. Amikor megmondom, hogy természetesen, akár szólhatok is neki, hogy látogassa meg az asztalukat, rögtön visszakoznak: á, nem kell, csak úgy kérdezték… Szerintem a honlapon találták az igazgató nevét, életükben nem találkoztak még.