Hollywoodban a nőknek nincs bocsánat
Amikor elkezdtem anyagot gyűjteni a cikkhez, még arra gondoltam, hogy nagyjából fele-fele arányban keresek hozzá főnixmadári karrierrel rendelkező férfi és női sztárokat is, de komoly akadályba ütköztem. Míg a férfiak ligájából sorra jöttek elő az emlékezetemből az egykoron hatalmas, ám egyszer csak leszerepelt sztárok, akik aztán mégis sikeresen élesztették újra a karrierjüket, a nőkkel sokkal nehezebb dolgom volt. És sajnos nem az én memóriám működött rosszul, hanem Hollywood bánik rendkívül igazságtalanul a női nemmel. Persze ha valaki ügyes, nőként is lehet egy életen át ünnepelt színész, de ha egyszer a filmstúdiók elengedik egy női filmsztárjuk kezét, akkor ez a szakítás többnyire egy életre szól. Erről a manapság szinte már csak reklámarcként használt Andie MacDowell, az egyszer még egy Oscarral körbetapsolt, majd aztán jól elfelejtett Kim Basinger, a romkomokból kitörni képtelen Meg Ryan vagy a drámai színésznőből akcióhősi státuszra törő, de abba belebukó Geena Davis is hosszasan tudna mesélni, nem is beszélve a már csak karakterszínésznőként foglalkoztatott Sharon Stone-ról és Winona Ryderről. De mi a helyzet azokkal a pasikkal – és persze a néhány kivételezett nővel –, akiknek mégis sikerült?
Nicolas Cage
A csúcson
Izgalmas filmek a nyolcvanas években, Oscar-díj a kilencvenesekben, majd a Disney-stúdió ügyeletes akciósztárja lett, miközben a kétezres évek közepéig arra is figyelt, hogy minőségi mozikban is szerepeljen.
A mélypont
Miután túlköltekezéssel sikerült alaposan eladósítania magát, a kétezres évek közepétől minden szembejövő munkát elvállalt. Ezek közé számos B kategóriás produkció (Elárulva, Féktelen harag, Boszorkányvadászat…) becsúszott, és úgy tűnt, inkább csak a szemét forgatva, rutinból és főképp a gázsiért játszik.
Feltámadás
A tavalyi Velencei Filmfesztivál egyik nagy dobása a Joe című film premierje volt, amiben egy egykori sittes egy kisfiú megmentésével próbálja megváltani önmagát. A kritikusok szerint Cage végre levetkőzte a manírjait, és ismét olyan nagyszerű, mint a pályája első felében volt, és az is biztos, hogy a szerepet nem a pénzért vállalta el: a Joe ultraalacsony költségvetésű film.
Drew Barrymore
A csúcson
E. T., E. T. és E. T. még hétévesen, utána meg egy-két Stephen King-adaptáció (A tűzgyújtó, Macskaszem) elég volt ahhoz, hogy Drew egy rövid ideig a legünnepeltebb gyereksztár legyen.
A mélypont
Ő volt a sztár, aki már akkor rendszeresen kokaincsíkokat szívott, amikor a hasonló korúak még épp csak túlestek a bébipapin. Kb. egy évtizedet masszívan végigbulizott, orgiázott, drogozott és alkoholizált. Cserébe Hollywood levette róla a kezét.
Feltámadás
Nem sokan mondhatják el magukról, hogy a karrierjük újrakezdésekor még csak 20 évesek (!) voltak, és biztos vagyok abban, hogy Hollywood csak azért adott Drew-nak egy új esélyt, mert még elég fiatal volt a tiszta lappal kezdéshez. A botrányos életviteltől megszabadulva a 90-es évek második felének olyan filmjeivel jött a második aranykor, mint a Sikoly vagy a Nászok ásza. Romkom-Drew azóta is a csúcson!
Robert Downey Jr.
A csúcson
Gyerekszínészből a 90-es évtized elejére Oscar-jelölt (Chaplin) sztárrá növi ki magát, aki sorra kapja a kultszerepeket (Született gyilkosok, Only You…).
A mélypont
A kilencvenes évek második felében a drogfüggősége egyre inkább elhatalmasodik rajta. Hatalmas tehetségnek tartják, de megbízhatatlan, botrányos életvitelű és egy idő után már senki nem akar együtt dolgozni vele, és még az Ally McBeal című sorozatból is kirúgják.
Feltámadás
2003-tól már tiszta, és eleinte mellékszerepekkel ugyan, de sikerül újraépítenie a karrierjét, sőt a testhez álló Vasember-szereppel olyan magasságokba tör, ahol még sosem járt korábban.
Sylvester Stallone
A csúcson
Rocky, Rambo, Cobra… Igen, a nyolcvanas években.
A mélypont
Miután az utolsó anyagilag sikeres filmje az 1993-as Cliffhanger – A függő játszma volt, a kétezres évek elejére minden hitelét elvesztette, pedig még karrier-újraértelmezésekkel (Oscar, Cop Land) is próbálkozott. Saját bevallás szerint is legendásan seggfejként viselkedett akkoriban.
Feltámadás
Steven Seagal és JCVD helyett Sly egy idő után belátta, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni. B kategóriás szemetek gyártása helyett néhány évre kivonult a reflektorfényből, hogy aztán régi sikerei új feldolgozásával (Rocky Balboa, John Rambo) újult erővel térjen vissza. Az Expendables-szériával pedig hosszú időre biztosította magának a sikerfilmeket.
John Travolta
A csúcson
Két bombasiker két éven belül: a Grease és a Szombat esti láz! Korának Robert Pattinsonja és Zac Efronja volt, akinek egyetlen mozdulatáért megőrültek a rajongók. És higgyük el, voltak páran!
A mélypont
Néhány bukott film bőven elég ahhoz, hogy Hollywood megfeledkezzen az emberről. Travolta a nyolcvanas éveket többnyire B kategóriás thrillerekben élte túl, és ha nincs Quentin Tarantino, ma valószínűleg a Nicsak, ki beszél? XXV. részében szerepelne.
Feltámadás
A lecsúszott sztárok megmentésére specializálódott Quentin Tarantino bízta meg az erősen pocakosodó sztárt egy bérgyilkosszereppel a Ponyvaregényben, a többi pedig már történelem. Travolta csillaga ezek után majd másfél évtizedig ragyogott, de mostanság ismét ráférne egy második feltámadás…
Ben Affleck
A csúcson
Legjobb forgatókönyvírói Oscar a Good Will Huntingért, kasszasiker az Armageddonnal… Hollywoodban Ben Affleck számát hívták, ha egy átlagos amerikai srácból hőssé váló, jóképű fehér fickóra volt szükség.
A mélypont
Túl sok egysíkú szerep (A felejtés bére, Pearl Harbor, A rettegés arénája) egymás után, majd egy nem túl jól sikerült bulvárkapcsolat Jennifer Lopezzel, aki mellett Ben egyenesen nevetségessé vált, ráadásul a közös filmjük (Gengszterrománc) a 2003-as év legnagyobb buktájának bizonyult.
Feltámadás
Ennek előfeltétele volt a szakítás Jennifer Lopezzel, majd egy sokkal szimpatikusabb románc Jennifer Garnerrel (aki máig a felesége és gyermekei anyja). Jól jött egy velencei díj a Hollywoodlandért, de a legjobbat azzal tette saját magának, hogy a színészi munka helyett inkább elkezdett rendezni, és nem is rosszul (lásd Az Argo-akció Oscarját). Ha Batmanként se utáltatja meg magát, nyert ügye van.
Jessica Lange
A csúcson
Egy sikeres modellkarrier után a King Kongban fedezte fel magának a mozi, hogy aztán A postás mindig kétszer csengettel és az Aranyoskámmal gyorsan a karrierje csúcsára érjen.
A mélypont
Hollywood sajnos nem tudott elvonatkoztatni a magas, csinos, szőke klisétől, így a kilencvenes évektől a színésznő lassacskán kiesett a pikszisből. Nem különösebben törődött ezzel, és a mennyiség helyett inkább továbbra is a minőségre törekedett. Főszereplőből megbízható mellékszereplővé vált.
Feltámadás
Igazi újgenerációs újrakezdés az övé, hiszen a tévének köszönheti a másodvirágzását. Az Amerikai Horror Sztori egyik meghatározó arcaként utálatos karakterek sorával vált ismét tényezővé, bár úgy fest, most megelégszik ezzel, és nem vágyik újfent a mozik meghódítására is. Egy ilyen sorozat mellett ez talán nem is olyan nagy baj.
Jared Leto
A csúcson
Leto sosem volt igazi filmsztár, de az ezredforduló környékén minden jel arra mutatott, hogy az lesz belőle. Harcosok klubja, Rekviem egy álomért, Pánikszoba, Amerikai pszicho… Emlékezetes szerepek emlékezetes filmekben.
A mélypont
Leto a kétezres években mindent megtett a nagy áttörésért. Maszkok tömkelege alatt szenvedett a Mr. Nobodyban és 33 kilót (!) hízott a Chapter 27 kedvéért, ám a filmjei megbuktak, őt pedig elkezdte hanyagolni Hollywood, ráadásul ő is kezdte hanyagolni Hollywoodot.
Feltámadás
Leto lemondott a színészkedésről és a rockzenében találta meg önmagát. A 30 Seconds to Marsszal meghódította a világot, és csak mellékesen, egyfajta hobbiként vállalta be a Mielőtt meghaltam transzvesztitaszerepét, amiért ezúttal 15 kilót dobott le magáról. Az eredmény: egy Oscar-díj és a filmszakma kitüntető figyelme.