A 90 éves Charles Aznavournak eszében sincs abbahagyni

Charles Aznavour (úgy is, mint Շահնուր Վաղինակ Ազնավուրեան azaz Shahnour Vaghenag Aznavourian) valószínűleg a legrégebben színpadon lévő világsztár. Táncosként kezdte 1933-ban, tavaly ünnepelte színpadi pályafutásának 80. évfordulóját. Éppen turnén van most is: szombaton Frankfurtban, két hét múlva Londonban lép fel a legnagyobb koncerttermekben. Jegy már nem nagyon kapható.

A magyar zenekartól Piafig

A szülei a törökországi örmény népirtás elől menekültek Franciaországba. Édesanyja műkedvelő színésznő volt, aki varrásból egészítette ki a család jövedelmét, apja odahaza operaénekesként kezdte, de Párizsban már vendéglősként próbált megélni. Hogy a helyet vonzóbbá tegye, egy magyar zenekart szerződtetett, így a kis Charles esténként az ő zenéjüket hallgatva tanulta a leckét. A zene kezdettől fontos volt számára, de az énektől tanárai eltanácsolták, mert hangszálbénulásban szenvedett, ami korán rekedtté tette a hangját. Jobb híján a tánc felé fordult, és nővérével együtt közös számot tanultak be. Művészhajlamú szüleik nem bánták azt sem, hogy gyerekeik a környék zenés mulatóiban lógnak, és ahhoz is hozzájárultak, hogy hétvégenként fellépjenek a szomszédos varietében. Amikor 1933-ban egy kinematográf tulajdonosa filmre vette a táncos duettet, senki sem sejtette, hogy ezt Charles Aznavour életében még 60 filmszerep követi majd.

forrás: www.charlesaznavour.com

A táncos gyerekszerepekből hamar kinőtt, így dalszövegeket kezdett írogatni a klubokban fellépő énekesek számára. A sanzon aranykora volt ez, ahol egy-egy szerelmes sornak politikai jelentősége is volt. Az örmény család vendéglője a francia ellenállás egyik találkozóhelye lett a világháború alatt. A hely legendájának köszönhetően sok művész is elkezdte látogatni a vendéglőt, köztük Edith Piaf. A még mindig csak huszonéves Charles felajánlotta neki, hogy dalokat ír a számára. A szövegírásból szoros együttműködés bomlott ki, a fiatalember az énekesnő sofőrje és zongorakísérője lett. Ma sem tudni, mi igaz a pletykából, ami ennél jóval intimebb kapcsolatukról szövődött.

forrás: www.multimedia.jp.dk

Mindenesetre a fiatalembert a nála 9 évvel idősebb Piaf beszélte rá az éneklésre, amikor meggyőzte, ne törődjön vele, hogy betegsége miatt reszelős a hangja, hiszen pont ettől lesz egyedi a stílusa. Aznavour évekig dolgozott a sanzonkirálynő mellett, és több világhírű dalt is írt neki. Sok évvel az énekesnő halála után a francia televízió létrehozott egy különleges duettet, amelyben az idős Aznavour – a technikának hála – újra együtt énekelhetett felfedezőjével. A dalt még fiatalkorában írta Piafnak.

Dalszerzőből világsztár

Dalszerzőként 70 év legnagyobb művészeinek írt slágereket. Edith Piafon kívül az ő dalait énekelte mások mellett Fred Astaire, Frank Sinatra, Elton John, Ray Charles, Liza Minelli, Tom Jones, José Carreras vagy éppen Bob Dylan, aki a legnagyobb élő előadónak nevezte Aznavourt. Pedig énekesként csak 1956-ban lett igazán ismert, amit annak köszönhetett, hogy egy Yves Montandnak írott dalát a színész menedzserei visszautasították. A számot így végül Aznavour adta elő, és ezzel végleg kilépett a háttérből a rivaldafénybe. Ezután sorra jöttek a lemezek és a slágerek, például ez, a La Bohème.

Hangjára és egyéni előadói stílusára a filmrendezők is felfigyeltek. Először Jean Cocteau kérte fel filmszerepre, majd főszerepet játszott François Truffaut Lőjj a zongoristára! (Tirez sur le pianiste!) című meghatározhatatlan stílusú, de feltétlenül zseniális filmjében, amelyben egy hozzá nagyon hasonló karaktert játszott, Charlie-t, az örmény származású bárzongoristát. Néha tragikusan, néha groteszkül komikusan alakította a félszeg kisembert, – kedvenc részem, amikor egy irreálisan hosszú pengéjű késsel megöli a rá támadó ellenséget.

(Ennek a filmnek köszönhette egyébként, hogy Amerikában is felfedezték, és a 60-as évek végétől kezdve rendszeresen turnézott a tengerentúlon is.) 1979-ben a Günter Grass halhatatlan regényéből készített német filmben, a Bádogdobban szerepelt. Ő alakította meggyőző erővel Markust, a zsidó játékkészítőt, aki a főszereplő életét irányító dobot készíti. 2:20-nál a trélerben is feltűnik.

Alacsony növése ellenére évtizedeken át a nők kedvencének számított, három feleségétől hat gyereke született. Mégis ő volt az első közismert előadó, aki komoly dalt írt arról, hogy egy férfiakhoz vonzódó férfi szerelme is ugyanolyan szép, mint bármilyen szerelem.

Népszerűségét gyakran állította társadalmilag fontos ügyek szolgálatába. Hol Örményország nemzetközi népszerűsítéséért, hol természeti katasztrófák túlélőiért állt színpadra. 1995 óta az UNESCO utazó nagykövete, néhány éve pedig kampányt indított az egységes európai szerzői jogokért.

Fred Astaire-től Eminemig

Mindig nyitott volt a legfiatalabb generációk művészetére. Volt, hogy egy televíziós műsorban a szókimondó rap-szövegeket vette védelmébe, máskor pedig slam-költőkkel együtt állt színpadra. Az 1899-ben született Fred Astaire egykori slágerszerzője hozzájárult ahhoz is, hogy Dr. Dre amerikai hip-hop énekes és a világsztár rapper, Eminem What’s the difference című közös számukban felhasználják egyik dalát:

Az ezredfordulón, közel a 80-hoz bejelentette, hogy visszavonul. Aztán amikor az interneten viharos gyorsasággal járt körbe egy hír a haláláról, úgy döntött, hogy megmutatja, hogy nagyon is életben van. Kiadott egy lemezt, amelyen duetteket énekel a barátaival – például Stinggel, Placido Domingóval és Céline Dionnal. Aztán nemzetközi turnéra indult, a múlt héten Jerevánban csinált végig egy kétórás koncertet.

Pályája alatt több mint 800 dalt szerzett, és több mint 100 millió lemezt adott el. Hat nyelven énekelt, a francia és az örmény mellett angolul, németül, olaszul és spanyolul. És még mindig nem hagyta abba.

forrás: www.charlesaznavour.com