Hürrem, Szulejmán ágyasa
9. fejezet (részlet)
Alekszandra fejét előrefordítva beszélt, és a tányérokat fogdosta, mintha édességet próbálna választani.
– Én északabbról. Kovel környékéről.
Merzuka oldalra lépett egyet, hadd beszéljenek négyszemközt. A fiatal fiút ismét lekötötte a lány szeme. Aztán, mintha álomból ébredne:
– Bocsásson meg – szólt tisztelettudóan. – Szépségében elveszve még bemutatkozni is elfeledkeztem. Frederik vagyok… Frederik Lubanszki.
Alekszandra őszinte mosollyal nézett a meleg szempárba.
Alekszandra – felelt lágyan. – Alekszandra Anasztázia Liszovszka.
Hogyan volt képes mindezt kimondani? Pontosabban, valóban kimondta volna? Vagy csupán azt hitte, hogy így tett? Ó, ez a szívem, gondolta. Az izgalomtól levegő után kapkodott. Az ő szép lova, Umut, átkelt hegyeken, dombokon, de még soha nem zihált ennyire, mint most ő. Attól félt, hogy a végén elakad a nyelve, mialatt a szavakat próbálja egymásba fonni.
Frederik sem volt másképp. Néhány szóban elmagyarázta, hogy ő egy, a környéken üzletet kötő lengyel kereskedő fia. Időközben, az izgatottságtól remegő kézzel, udvariasan két rózsavizes pudingot nyújtott a lánynak és Merzukának. Alekszandrának szívből megtetszett a desszert, ami tarka cukordarabokkal volt megszórva. A szívem is ugyanígy remeg, gondolta magában.
Alekszandra is motyogott valamit. Azt természetesen nem árulta el, hogy éppen mit csinál itt vagy miért jött ide. Mit mondhatna? Engem elraboltak. És most voltaképpen rab vagyok? Valóban, mi is volt ő? Mi volt Alekszandra a krími palotában? Egy fogoly? Mi volt a különbség ő és Olga között, akit a visszataszító rabszolga-kereskedő éppen most adott el? Pont most láttad a különbséget a saját szemeddel. Ne légy hálátlan. Boldognak kellene lenned a helyzeteddel, szidta magát rögtön. A kereskedő most őt árverezné és a bűbájos Frederik is a többi, bujaságtól elferdült arcú vadember között nézhetné őt. Ránézne vajon akkor?
Alig hallhatóan tudta csak elmondani neki, hogy ő Güldáne szultána egyik alárendeltje.
– Most mennem kell – szólt vonakodva.
Frederik hirtelen megrémült. Alekszandra felé tartott valamit, amit a zsebéből vett elő.
– Mi ez?
– Egy tükör.
Míg a lány szemei a kis rövid nyelű tükörre szegeződtek, amit apró, piros pöttyök díszítettek, Frederik megkérdezte.
– Megtisztelne azzal, hogy elfogadja ezt a tükröt?
– Miért akarná ezt odaadni nekem?
– Hogy emlékezzen rám és erre a pillanatra, amikor a szépségében gyönyörködik majd.
A mosoly, mely a fiatal fiút megbabonázta, újra megjelent Alekszandra arcán. A tükröt a csuklójáról lelógó kis táskába tette.
– Emlékezni fogok önre – suttogta. Újra tűzbe lobbant az arca. – Mennem kell. Már várnak rám.
– Láthatom önt megint?
– Nem tudom.
– Minden egyes héten keresni fogom önt a piacon. Reménnyel és izgalommal.
– Nem hiszem, hogy elengednének.
– Én viszont itt leszek, Alekszandra Anasztázia.
Ekkor körbesétálta az asztalt és szélsebesen a lány mellett termett. Kezébe kapva az egyik virágot, mely a pulton hevert, felajánlotta neki és futó csókot nyomott Alekszandra ajkára. Ezt követően tollas sapkáját visszavette a fejére és eltűnt a tömegben.
Többet senki sem beszélt a piacon történtekről. Se Olgáról, akit eladtak a rabszolgapiacon, sem pedig a fiatal Frederiktől kapott felejthetetlen csókjáról. Bár mindkettő Alekszandra emlékezetébe vésődött, és soha ki nem törlődött onnan. Tacsam Nojan nem hozta zavarba azzal Alekszandrát, hogy a titkos csókról beszélt. Kizárólag azt szerette volna megérteni, milyen hatással volt a lányra az a pillanatnyi érintés, ami ajkait érte. Olyan arckifejezés jelent meg Alekszandra arcán, melyet addig még soha nem látott. Boldog, de érett. Mintha a lány hirtelen felnőtt volna.
Azon az estén, Alekszandra elővette a hozományos zsákját. Hosszasan bámulta Frederik tükrét. Képzeletében, a piros pöttyös tükröt jegygyűrűként fogadta el. Aztán, a fiatal fiútól kapott virággal együtt óvatosan eltette a tükröt a zsákba.
Frederik Lubanszki megtartotta az ígéretét. Attól fogva minden héten, ugyanazon a napon látogatta meg a piacteret. Órákig várt ott. A lány viszont nem jött. Alekszandra sorsának könyvébe ugyanis valaki mással való találkozást írtak.
AZ ELSŐ RÉSZLETET ITT ÉRITEK EL!
|
Demet Altınyeleklioğlu: Hürrem, Szulejmán ágyasa (Trivium Kiadó)  Szulejmán és a szépségéről, intrikáiról hírhedt Hürrem szenvedélyes kapcsolatán keresztül megismerhetjük az Oszmán Birodalom fénykorát és a szultáni hárem birodalomformáló szerepét. Kettejük szerelme mellett bepillantást nyerünk a háremhölgyek, az agák és a nagyvezír hatalmi harcába, és a szultáni család szenvedéllyel, gyűlölettel és cselszövéssel átitatott mindennapjaiba. A ruszinföldi kislány, Alekszandra Anasztázia Liszovszka faluját egy éjjel megtámadják a tatárok, és elhurcolják őt. Elrablója azonban megkedveli, és a szárnyai alá veszi a lányt. Idővel Alekszandra a krími palotába kerül, ahol a kán édesanyja befogadja, és bevezeti a palotabeli élet szabályaiba és az ismeretlen, egzotikus kultúrába. Az asszony utolsó kívánságával is a lány útját egyengeti, mikor Szulejmán szultán udvarába küldeti. A veszélyes kalandokat és tragédiákat túlélő Alekszandra ekkor megfogadja, hogy végre a kezébe veszi a sorsát, és nem nyugszik, míg az Oszmán Birodalom úrnője nem lesz. A sorozat török nézői szerint ezt a lélegzetelállító könyvet egyetlen rajongónak sem szabad kihagynia, hiszen a sorozatból kimaradt titkokra, részletekre is fény derül. |
