Egy film, két újságíró. Egyikük olvasta A szürke ötven árnyalatát, és úgy ült be a moziba, másikuk viszont nem vette a kezébe a könyvet. Olvasd el Enikő véleményét a filmről, aki olvasta a könyvet.
Talán még egyetemista lehettem, amikor kezembe került egy videokazetta, amire nagy betűkkel csak annyi volt írva, hogy: Szenvedj 8. Tudtam, hogy pornófilm lesz, de arról naiv módon fogalmam sem volt, hogy milyen pornófilm. Ez a filmkritika nem a megfelelő felület arra, hogy leírjam, mit is láttam az első húsz percben, mielőtt a kíváncsiságomat legyőzte az undor, és megnyomtam a távirányító stop gombját, de amit akkor láttam, az köszönő viszonyban sem volt azzal, ami A szürke ötven árnyalata szexjeleneteiben látható. Pedig elvileg van közös pont: mindkét film a szado-mazochizmus világában játszódik, csakhogy a mozifilm ezt annyira kilúgozva teszi, hogy némi túlzással akár vasárnapi családi mozizáshoz is alkalmas lenne. Mondom: némi – na jó, ennél azért több – túlzással.
A nagyközönségnek szánt hollywoodi filmekben a szex ábrázolásának szabályai vannak, amiket csak nagyon indokolt esetekben szoktak átlépni. A szürke ötven árnyalata filmadaptációja elég indokolt esetnek tűnt, de úgy tűnik, még ez is kevés volt. Ez a film ugyanolyan prűden ábrázolja a szexualitást, mint a legtöbb hollywoodi mozi. Kevés cici, kicsi fenék és sok szuperközeli egymás testének csókolgatásáról, mindez persze diszkrét félhomályban. Míg egy tucatakciófilmnél ez még elmegy, egy olyan könyv adaptációjánál, ami épp az S/M világába való betekintéstől lett híres, szerintem édeskevés. Mi jöhet ezután?
Szex helyett humor
Nem olvastam a könyvet, így nincs összehasonlítási alapom, de ha a harmatgyenge szexjeleneteken túllépsz, az mindenképp kellemes meglepetés, hogy a filmnek van humora. És most nem arra gondolok, amikor a néző önkéntelenül is felröhög néhány borzasztóan megírt dialóguson vagy nevetséges komolykodáson – persze ez is előfordul bőven. Anastasia beszólásai a film első felében működnek, és öröm látni, hogy ha a film komolyan is veszi magát, azért legalább nem teljesen. A szereplőválasztás is működőképes, legalábbis ami a két főhőst illeti, ugyanis a többiek csupán statiszták lehetnek mellettük. Bár Jamie Dornan titokzatosságát erőltetettnek éreztem, ez inkább a forgatókönyv, nem pedig a színész hibája. Az Anastasiát alakító Dakota Johnson nála sokkal jobban járt. A karakterében tényleg van élet, van humora, és még azt is majdnem elhittem neki, amikor a filmben azt mondja magáról, hogy még szűz, pedig egy ilyen jelenet láttán minden valószínűség szerint teli torokból kellett volna röhögnöm, mégsem tettem. Ha egy kicsit döcögősen is, de a film első fele legalább egy sablonos romkomként működik, ahol az ártatlan lány megtalálja a maga fehér lovon (jókora helikopterrel) közlekedő szőke hercegét, aki azonban szabadidejében nem szerelmes ódákat zeng, hanem egy bőrcuccokkal és bilincsekkel felszerelt teremben éli ki a vágyait.
A vége lemaradt?
Amikor már kezdtem azt hinni, hogy jól fogok szórakozni, hirtelen mindent elöntött a melodráma. Vajon a fenékpaskolás beleférhet egy kapcsolatba? Lehet szeretni egy olyan srácot, akinek egyáltalán nincs humorérzéke, és a szexről szerződést akar íratni a barátnőivel? Ildomos-e pár hétnyi kapcsolat után elfogadni egy tűzpiros sportkocsit ajándékként? Vajon azért nem akar Christian együtt aludni Anával, mert a lány rájönne, hogy veszettül horkol? Ilyen és ehhez hasonló kérdések záporoztak a fejemben, pedig én csak arra vágytam, hogy lássak végre egy dögös, romantikus/erotikus szoftszexfilmet a moziban. Pedig Christian Grey az elején azt mondja, hogy ő nem szeretkezik, hanem “baszik” a nőkkel. Nem kicsit túloz a srác, ugyanis ha nem vigyázol, ennél még a Barátok köztben is provokatívabb szexjelenetekbe botlasz. Ráadásul nincs igazi konfliktus, egy bő órán át rágódnak a nagy semmin, és a filmnek úgy van vége, hogy azt hittem, valami tévésorozatot nézek, amiből egy hét múlva jön a folytatás. Így nem lehet befejezni egy filmet még akkor sem, ha tudni lehet, hogy két éven belül érkezik a második rész. És nem érdekel, ha a könyvben is így volt.
Erkölcsi aggályok
Már A szürke ötven árnyalata könyv kapcsán is felmerült a kérdés, hogy mennyire szabad népszerűsíteni egy olyan “szubkultúrát”, ami alapvetően fájdalomokozásra és a fájdalom átélésére épít, és úgy tűnik, hogy a film készítői előre készültek a támadásokra. Természetesen Mr. Grey szigorúan csak kondomban szexel, ahogy azt is szájbarágósan elmagyarázza Anának, hogy szex közben bármikor mondhat nemet, és abbahagyhatja az egészet, hiszen a lényeg az, hogy amíg mindkét fél élvezi a dolgot, senkinek sincs joga pálcát törni felettük. Én sem láttam okot az aggodalomra, hacsak azt nem, hogy álompasiként megint egy kőgazdag és irreálisan jóképű fickót jelenítenek meg, aki félóránként halmozza el méregdrága ajándékokkal és meglepetésekkel a kedvesét, ezzel is elbizonytalanítva engem és sok millió férfitársamat.
Steve Busceminél nem tudunk jobbat elképzelni Mr. Grey szerepére:
