“Ez hányadik sor? Szemüveg nélkül nem látjuk!” – kérdezi tőlem három ötvenes újságíró kolléganő A szürke ötven árnyalata sajtóvetítésén. Mivel még van a kezdésig 10-15 perc, alaposan kitárgyalják a könyvet. Azt a könyvet, amiben a “tusfürdő”, a “szent szar” és a “BlackBerry”, annyiszor szerepel, mint a magyar sajtóban pénteken a g.ci. Eközben a férfi újságírók azzal poénkodnak, hogy szürke ingben érkeztek, mert hát ők stílusosak, én meg már most lefáradtam agyilag.
Tisztázzuk: igen, végigszenvedtem mind a három könyvet. Szenvedtem, mert továbbra is fenntartom, hogy borzasztóan van megírva, de elismerem, hogy A szürke ötven árnyalata bizony sikerkönyv lett, és szerintem a témája okán.
És elkezdődik
Szürke felhőkkel nyitunk, aztán megérkezik az öltözködő milliomos, és a szupervisszafogott egyetemista diáklány. Tíz perc után már túl vagyunk az ominózus interjújeleneten, a fotózáson és a bárban való hányáson is. Húsz perccel később pedig már Seattle felé repül a gerlepárunk a helikopteren. Nekem pedig pont ez a “24 óra alatt neked adom a világot, én meg letérdelek, úgy szeretlek”-történet az egyik bajom a könyvvel is. Lehet, hogy én élek ingerszegény életet, de ez a Csipkerózsika-történet, megspékelve a “félóra múlva a térdemre fektetlek és elfenekellek”-sztorival életidegen.
Mell igen. Farok nem.
Egészen pontosan 41 percet kell várni az első klasszikus vanilla szexig, de két perccel később már az “én nem vagyok elég jó neked” fejezetnél tartunk. Komolyan úgy érzem, hogy agyrázkódást kapok, a romantika és a baszás (bocs, de Christian Grey mondja, hogy ő baszik és nem szeretkezik) éles váltakozása között. 50 perc alatt eljutunk a harmadik ágyjelenetig, és még szerencse, hogy az aktus előtt beugrik Mr. Grey anyja is a filmbe, mert már kezdem magam úgy érezni, mintha egy pornómoziban ülnék a körúton.
A film készítői egyébként valamennyire igazat mondtak abban, hogy nem fognak finomkodni a szexjelenetekkel. De az annyira tipikus, hogy a 90-es évek szoftpornóihoz hasonlóan női mellet minden mennyiségben mutogatnak, farok viszont nincs a filmben. Értem én, hogy az amerikai mozik azt még a 18-as karika ellenére is kivágták volna, de a korlátlan cicimutogatással csak erősítik azokat az ellenhangokat, melyek szerint A szürke ötven árnyalata tárgyiasítja a nőt.
Hiányérzetet hagy maga után
Pofátlanul elbántak a női főhőssel azért is, mert a filmben zokszó nélkül elfogadja a kocsit, a drága könyveket meg a többi luxuscuccot, amit a perverz ura megvesz neki. A könyvben Anastasia legalább visszaküldte azokat a nyomorult könyveket, és azonnal munkába állt a diplomázása után, a filmvásznon azonban felszínes, kitartott nőként jelenik meg, a bennem élő feminista pedig sírni kezd a moziban.
A második órában már arra is rájövök, hogy mi hiányzik a filmből (na nem a szent szar és a tusfürdő): Anastasia kommentárja. Azok nélkül ugyanis a film meg sem próbál magyarázatot adni arra, hogy miért megy bele egy 21 éves lány egy szadomazo kapcsolatba. És Anastasia gondolatai nélkül főhősünk csak sejteti, hogyan csapong a szerelem és az alávetettség között. Tartom ezt úgy is, hogy a legtöbb kritikus szerint jót tett a filmnek, hogy kihagyták az “unalmas, repetitív belső monológokat”. Sokat fel lehet róni E. L. James kéziratának, de abban – ha szájbarágósan is – legalább próbálja megértetni az olvasóval ezt a kibontakozó kapcsolatot, igaz, kell hozzá három kötet és sok türelem.
Türelem viszont kell a filmhez is, legalább annyi, mint egy mexikói szappanoperához, ahol 170 epizódon keresztül szenvednek attól, hogy két ember nem képes kommunikálni egymással. Hát pont ezt kapod A szürke ötven árnyalatától is, aminek ráadásul a vége még egy folytatáshoz képest is borzasztóan van lezárva. Hiányérzetet hagy maga után, amit egyszerű kiküszöbölni, ha elolvasod a következő könyveket, de marad a káosz, ha csak a filmet nézed, és várod a folytatást (kérdéses, hogy lesz-e következő rész).
Addig is, aki jó Jamie Dornan- (ő alakítja Christina Grey-t) filmet akar nézni, az nézze inkább a BBC The Fall (Hajsza) sorozatát.
Biztos vagyok benne, hogy a premier után lesznek olyan hangok, amelyek arról fognak szólni, hogy A szürke ötven árnyalata egyszerűen népszerűsíti a családon belüli erőszakot. Nekik két dolgot mondanék:
– A családon belüli erőszakot semmilyen szinten nem tartom elfogadhatónak, de ez egy film és egy regény.
– Ami ettől is fontosabb: itt minden a nő beleegyezésével, kontroll alatt történik. Nem lehet összehasonlítani azzal, amikor apu három pofont csap le a feleségének egy lagziból hazafelé, mert éppen olyanja van.
– A családon belüli erőszakot semmilyen szinten nem tartom elfogadhatónak, de ez egy film és egy regény.
– Ami ettől is fontosabb: itt minden a nő beleegyezésével, kontroll alatt történik. Nem lehet összehasonlítani azzal, amikor apu három pofont csap le a feleségének egy lagziból hazafelé, mert éppen olyanja van.
UPDATE: Szerdán este láttam a Facebook-falamon, hogy egy ismerősöm a 15 éves lányával nézi A szürke ötven árnyalatát. Kedves szülők, ugye nem gondoljátok, hogy egy kamasznak, de akár egy fiatal felnőttnek is ebből kellene “tanulnia” a szexről?! Ezt így hogy?
Kíváncsi vagy Tócsa véleményére is? Ő nem olvasta A szürke ötven árnyalatát, de megnézte a filmet!
