Szabadidő

Novák Péter: “Gitárral minden csatát meg lehet nyerni”

Ezen a hétvégén rendezik meg az Országos Táncháztalálkozót a Papp László Sportarénában. A vasárnapi gálaest egyik rendezője Novák Péter, akinek szívügye a hagyományőrzés. Mint mondja, ő gyermekkora óta olyan szellemiséget kapott a néptánctól és a népi kultúrától, amelyből a mai napig képes töltekezni.

Nem lehet könnyű a mai, Facebook-generációt bevonzani hagyományőrző rendezvényekre. A fiatalok jó része azt fontolgatja, miként és mikor lépjen le az országból. Vajon beárnyalhatja-e az általad fontosnak tartott eszméket a közélet kaotikussága?

Nézd, én még olyan csatában nem jártam, amit gitárral ne lehetett volna megnyerni. Ez a folklórra is érvényes, bár hegedülni nem tudok… Félre a tréfát, ha eljut a fiatalokhoz az üzenet, márpedig erre tökéletesen alkalmas az általad említett közösségi tér, máris nyert ügyünk van! Ha eljönnek a rendezvényre, és megérzik annak szellemiségét, nem létezik, hogy a továbbiakban ne támadjon igényük erre a fajta élményre is, mert ez a fajta, azaz az emberiség sajátja, ott a ritmus a szívek dobbanásában. Észre kell, hogy vegyék: a népzene, a néptánc, a dob meg basszus, a trend és a divat tökéletesen megférnek egymás mellett, akár egy időben is. Nekem amúgy is szenvedélyem a különböző irányzatok kutyulása, mert tökéletesen tükrözik azt a multikulti érzést, ami ma a világ. Márpedig nekünk is a világgal kellene tartanunk, hogy a közéleti kommunikációs káoszt is véleményezzem egy mondattal.

Novák Péter:

Hogyan lehet ma hagyományőrző tevékenységet folytatni úgy, hogy senki ne sejtsen politikai hovatartozást a háttérben?

Hitelesen, autentikusan.  Nem díszmagyarban, alabárddal a kezünkben, harcsabajszunkat pödörve kell őrködni az identitás felett, inkább a maga természetességében megélve, s mutatva meg az érdeklődőknek, mert vannak! Nincs azzal semmi baj, ha vegyülnek a dallamok, mozdulatok, hiszen együtt változik a kultúra a mindennapokkal. Ha tisztában vagyunk értékeivel, ettől még nem kopik az örökség. Különösen, hogy ha valami igazán méltó a Hungaricum jelzőre, akkor az a soknemzetiségű folklórhagyomány. Erre az igaz, szenvedélyes önkifejezésre méltán lehetünk büszkék. Tán az sem véletlen, hogy a Táncháztalálkozót idén 37. alkalommal rendezik már meg…

Ha már a szenvedélynél tartunk: te jó párszor sorba állhattál, amikor azt osztották. Táncos vagy, színész vagy, énekes vagy, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető és kétgyermekes családapa. Mindig ezer fokon égsz?

Nem lehet másképp. Majdnem harminc éve vagyok a pályán és még annyi az izgalom, az élet pedig, egyre inkább érzékelem, nagyon rövid. Ráadásul már a gyerekeim szemléletéért is felelősséggel tartozom. Persze nem erőltetni, sokkal inkább mintát mutatni kívánok, épp úgy, ahogyan annak idején nekem mutattak a szüleim. Édesanyámtól, édesapámtól a kultúra szeretetével értékrendet is kaptam, amit követni nem túl bonyolult a dolog, inkább alázat kérdése… A pénz elfogy, de a szégyen megmarad, ahogy a mondás tartja, azaz a tisztesség mindenek előtt! Ennyi. Igyekeztem is úgy élni az életem, hogy ezzel ne legyen probléma, s hogy örömömet leljem abban, ami van. Bízom benne, hogy a srácaim is evidenciaként tekintenek majd erre.

Ezúttal nem a színpadon, hanem a háttérmunkákban veszel részt, a Csík zenekar rendezőjeként. Nem különös a túloldalon lenni?

Egyáltalán nem. Nem nagybetűs művésznek, inkább kultúrmunkásként definiálnám magam, aki ott ugrál, ahol azt az adott ügy megkívánja. Ha kell, a színpadon, ha kell, a háttérben. Nem ez számít, hanem a gondolat érvényre juttatása. Jelen esetben az együvé tartozás érzésének, és a különböző eszmerendszerek széleskörű befogadásának egyidejű jelenléte; ez a Kárpát-medence különlegessége, nem a homogén kultúrvízió!

Novák Péter:
Fotó: MTV / Zih Zsolt

Édesapád, a legendás koreográfus, Novák Ferenc, egészen pici korodban bedobott a néptáncos élet sűrűjébe…

Be, és én aztán nem kérettem magam. Jól jellemzi ezt egy emlék, amit a korabeli fegyveres táncokból kialakult cigány botoló motívumokkal történt találkozásom kapcsán őrzök. Már négyévesen nagyon tetszett, mindenáron meg akartam tanulni, ha törik, ha szakad. Volt részem mindkettőben, hisz mindig fejbe vágtam magam a méretes husángokkal!  Sebaj, elkunyeráltam az egyik felnőtt táncos bukósisakját, és abban ténferegtem tovább, gondolom a felmenőim nagy örömére… De ez van. A zene, a tánc, és ez a zene, és ez a tánc megszállottá tesz,  ha egyszer belekóstolsz. Ajánlom mindenkinek! 

Az Országos Táncháztalálkozóról részletesebben itt találsz információkat!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top