1. A reménytelen vágyakozás hangjai
Ernest Chausson Poéme című, 1896-os műve talán a legtökéletesebb a reménytelen szerelem megjelenítésére, ahol szavak nélkül, valóban a szív mesél. A vágyakozás, a fájdalom hangjai ezek. A történet szerint egy különleges ember legbelsőbb lelki vívódásának lehetünk fültanúi, ahogyan az igaz szerelemért küzd, de soha nem kaphatja meg. Végül csalódottan belenyugszik.
2. A beteljesületlen szerelem csókja
Auguste Rodin A csók című, 1880-as években készült alkotása egy férjes asszony történetét meséli el, aki férjének öccsébe szeretett bele. A férj rájött a titkolt szerelemre, és meggyilkoltatta testvérét és feleségét is. A párról készült szobron csak az ölelés látható, és a csókra való vágyakozás, de az ajkaik nem érnek egymáshoz, ezzel jelezve szerelmük beteljesületlenségét.
3. Inkább a halál, mint szerelem nélkül élni?
Az 1841-ben bemutatott Giselle a balettirodalom egyik legismertebb romantikus drámája. A történet megálmodója, Théophile Gautier, és a zeneszerző, Adolphe Adam egy ifjú szerelmespár tragikus történetét mesélik el, akik soha nem lehetnek egymáséi. Az álruhás Albert gróf és Giselle, a parasztlány egymásba szeretnek ugyan, de a grófnak akkor már menyasszonya van, így a két nő szerelme között őrlődik. Giselle megtudva ezt, nem bírja elviselni a reménytelen szerelemmel járó fájdalmat, megtébolyodik, majd holtan esik össze. Albert gróf és Giselle szelleme a temetőben találkozik egymással utoljára, ahol végső búcsút vesznek egymástól.
4. Az önfeláldozó szerelem
Székely Bertalan 1860-ban készült festményén egy szerelmespár halál előtti utolsó pillanatát örökítette meg. Azt a pillanatot, amikor Dobozi Mihály önkezével végez kedvesével, ellentmondásos módon azért, mert szereti. Meg akarja óvni őt a törökök bosszújától, ezért inkább ő szúrja le a szeretett nőt, aki bátran veti oda magát a hős férfi karjaiba. Ezután üldözőikre támadva a férfi maga is elesik, követve a halálba is szerelmét.
5. A szerelmi bánat fájdalma
Fritz Kreisler osztrák zeneszerző 1901-ben adott szó szerint hangot a szerelmi örömének és szerelmi bánatának. Érdekessége a dolognak, hogy mindezt az esküvője előtt egy évvel tette, talán előrevetítve a sokak által oly természetesnek hitt folyamatot, amely szerint a mindent elsöprő szerelmet törvényszerűen bánatnak kell követnie. Valóban így van?
