Amikor vasárnap reggel megvettem a jegyeket a hajóra, külön kiemelte a pénztáros hölgy, hogy a Red Bull-felhajtás miatt ne aggódjak, mert rendben elindul tízkor a hajó. És a visszaúttal kapcsolatban sem kaptam információt arra vonatkozóan, hogy a Hapci gőzös Nagymaros ne futna be 18:00-kor a Vigadó téri végállomásra. Sőt előző este az internetes oldalon is tájékozódtam, de erről ott sem találtam infót.
Az út odafelé remekül alakult, a hőség is elviselhető volt a fenti szabad levegős részen. Gyönyörű táj, pancsoló kisorosziak, integető kajakosok… Visszafelé ugyanúgy tömött hajón utaztunk (ha tippelnem kellene, azt mondanám, 130-150 ember lehetett a fedélzeten), anyukám kérésére azonban most az alsó fedélzeten kerestünk helyet, mert a fenti részen olyan faléces padok vannak, mint a strandokon 1984-ben, anyu pedig hátfájós. Csakhogy lent sem klíma, sem levegő nincs, így útitársainkkal együtt alig vártuk, hogy 18:00-kor kikössünk a Vigadónál.
Viszont a Red Bull-parádé miatt (bár addigra véget ért, csak az eredményhirdetés maradt hátra) a Margit hídtól egyetlen hajót sem engedtek tovább a Dunán az Erzsébet híd felé, így mi is “lehorgonyoztunk” a Hajós Alfréd uszoda magasságában. A háromfős személyzetből senki nem adott felvilágosítást, egy fordított sapkás srác mondogatta vállrándítva, hogy nincs információ, talán 15 perc múlva indulhatunk tovább. Ekkora már semmi levegő nem volt, körülöttünk síró, fáradt gyerekek, türelmetlen, tehetetlen felnőttek. Felhívtam hát a Duna közepéről a MAHART ügyfélszolgálatot. Idéznék pár mondatot az első beszélgetésünkből
- “Nem kaptunk tájékoztatást a Red Bulltól, hogy mikor indulhatnak meg a hajók.”
- “Akkor szólok a kollégámnak, hogy tájékoztassa önöket.”
- Arra a kérdésemre, hogy 30 perc várakozás után miért nem köthetünk ki máshol, közölték: “Nem köthetnek ki csak úgy akárhol.”
Kiálltam a hajó közepére, és elkiabáltam magam magyarul, hogy ez a helyzet, emberek, így állunk. A külföldieknek pedig a csoportokkal érkező idegenvezetők fordították le más-más nyelvekre a nem sok információt. Erre megérkezett a személyzet egyik tagja, és minden harmadik asztalnál mondogatott valami hét órát vagy 7:30-at, tényleg nem tudom, mert én egy elmutogatott angol félmondatot kaptam el tőle. A mi nyolcas részlegünkhöz például EGYETLEN szót sem szólt.
18:45 körül megérkezett a rendőrségi motorcsónak. A német, a magyar, a spanyol turisták már a kis ablakokon keresztül könyörögtek a rendőröknek, hogy valahogy intézzek el a “szabadulásunkat”. A zsaruk pedig átkiabáltak a kapitánynak, hogy ugyan miért nem köt ki itt a Margitszigetnél? A legénység 18:50 körül kikötött a Margitszigeten, de az ajtót nem nyitották ki. Pedig egy hölgy rosszul lett, és kiabálva kért segítséget a rendőröktől.
És el is érkeztük a “titanicos” ponthoz, amikor a tolongó tömeg üvöltött a kapitánnyal, hogy hozzon végre egy rohadt döntést, és NYISSA KI az ajtót.
18:54-kor léptem ki a Margitszigetre. A kijáratnál a legénységtől annyit sem kaptunk: ELNÉZÉST.
Ismét felhívtam a MAHART-ot. Ebből a beszélgetésből is idéznek:
- “Miért most kikötöttek?”
- “Ott a rendőrség?”
- “Én azt az információt kaptam a kollégáimtól, hogy tájékoztatták önöket.”
A telefonos hölgy ezután újra felhívta a főnökét, és a harmadik beszélgetésünknél ő kért elnézést mindenki nevében. Ekkorra már nem értette, hogy miért nem kötöttünk ki a Szent István parknál korábban, és elismerte azt is, hogy ilyen hőségben bizony ezen a hajón NINCS levegő, pláne ha 50 percig áll egy helyben. Én pedig biztosítottam arról, hogy nem rá vagyok mérges.
Azzal van a bajom, hogy…
Nem azzal van a bajom, hogy a Red Bull világbajnokságot itt rendezték meg. Nem azzal van a bajom, hogy nem tud kikötni emiatt egy hajó. Azzal van a bajom, hogy a Red Bull-rendezvényszervezője és a MAHART miért nem kommunikált egymással? Mert a MAHART emberei szerint nem kaptak infót arról, hogy a hat után érkező hajók mikor köthetnek ki. A honlapon nem volt információ a mi járatunk érkezésére vonatkozóan, de a Red Bull programajánlatként megjelent. Ha a programajánlót sikeresen egyeztették, akkor az esti megnyitást miért nem lehetett?
Egyébként este felmentem a Red Bull Air Race honlapjára, ahol nekem nagyon is világos infónak tűnik, hogy Margit híd utáni részek “nyitására”, legfeljebb 19:00 órától lehetett volna számítani. Vagyis szerintem MAHART készülhetett volna arra, hogy átküldjön másik kikötőbe minket (ahogyan ezt a nap folyamán a többi hajóval remekül megszervezték!), és nem hagy aszalódni egy órát.
Mert mi van akkor, ha én vidéki vagyok, és a hétórás IC-t még el akartam volna érni? Hogy van az, hogy első telefonhívásnál még azt mondják nekem, hogy: “Nem köthetnek ki akárhol!”, a harmadiknál pedig azt, hogy nem is értik, miért nem mentünk a Szent István parkhoz. Ha van – és volt – rádió azon a hajón, a kapitány miért nem tudott megszólalni, hogy drága utasok, ez vagy az van, türelmet, kitartást kérek? Esetleg felajánlani egy pohár vizet az embereknek? És tessék már olyan személyzetet alkalmazni, melynek tagjai közül közül legalább egy folyékonyan beszél angolul.
Nem tudom, hogy kik hibáztak. A kapitány bízott a vállalatban, hogy minden információ birtokában vannak, bízott a személyzetben, hogy azok tájékoztatják az utasoknak. A MAHART bízott a kapitányban és a legénységben, de valahol valami elcsúszott. Haragudhatok a Red Bullra is, de nem az ő hajójukon ültem, információ hiányában, levegőtlen katlanban, közel 150 emberrel egy helyben 50 percig.
A Jászai Mari tér felé sétálva láttam, hogy a hajónk 19 óra után néhány perccel haladt el Margit híd alatt…
| Kérdéseimet eljuttattam a Red Bull Air Race Világbajnokság szervezői, valamint a MAHART felé is. Amennyiben lesz információ, frissítem a cikket. |
UPDATE: A MAHART válasza:
“Ezúton szeretnénk elnézést kérni az Önöket és többi utazótársát ért kellemetlenségért amelyek a hajó Budapestre érkezése folyamán történt. Cégünk folyamatosan próbál mindent megtenni az utazóközönség kellemes utazása érdekében, azonban sajnos munkatársaim is emberek hibázhatnak.
Kérdéseire az alábbi választ tudom adni:
A Red Bull oldalán és a hivatalos hajósoknak szóló hirdetményben is a 19h –i hajózási zárlat feloldása állt. Azonban az elmúlt napokban a zárást kezdeményező rendezők és a MAHART PassNave Kft. munkatársainak együttműködése során a hajók a zárlaton keresztül rendőrségi felvezetéssel (mivel repülés és utas biztonságot veszélyeztető tevékenység ebben az időben nem zajlott a területen) késéssel ugyan, de elérték a menetrendben kiadott Vigadó téri hajóállomás kikötőjét. A tegnapi napon visszaellenőrizve az hajó navigációs rendszereit 18.15 –kor állt meg a hajó a Margit híd fölött, azért, hogy várja a lehetőséget a tovább indulásra. (Valóban 18:15-kor állt meg a hajó viszont előtte is annyira lassan mentünk már a Margitsziget előtt (lépésben sem), hogy ezért a hőség elviselhetetlen volt. Késésben nem voltunk, direkt a rendezvény miatt lassítottunk – a szerző.) Kollégáim az előző napokhoz hasonlóan, bíztak benne, hogy az utasok érdekében nem szükséges a Szent István parki kikötőnél megállni, további kellemetlenségeket okozni az utazóközönségnek. Folyamatosan kapcsolatban álltunk a vízi rendőrség illetékeseivel és a rendezőkkel a zárlat feloldásával kapcsolatosan, akik mindent megpróbáltak megtenni a hajó mielőbbi továbbhaladásával kapcsolatosan.
Kollégáim hibáztak, mivel nem adtak tájékoztatást megfelelően az Önök részére a várható időbeni csúszásról. Sajnos saját hatáskörben képtelenek voltak dönteni a további lehetséges megoldásokról, ide értve a Margitszigeti kikötés lehetőségét.
A kikötés megszervezése és az alternatív kikötő ebben az esetben is rendelkezésre állt, sajnos ebben az esetben rosszul döntöttünk, de mindenképpen az utasaink érdekeit próbáltuk szem előtt tartani azzal, hogy késéssel ugyan, de a Vigadó téren kötjük ki a hajót.
A hiteles tájékoztatás hiánya természetesen felróható nekünk, azonban mi sem kaptuk meg a megfelelő információkat a rendezőktől a zárlat feloldásával kapcsolatosan, így azt továbbítani sem tudtuk.
Természetesen egyéni elbírálás alapján van lehetőségünk a menetjegy teljes, vagy részbeni visszatérítésére.
Szeretnénk elmondani, hogy évente közel 500.000 utast utaztatunk nemzetközi és belföldi járatainkon, fogadunk kikötőinkben. Hiba nélkül nem dolgozunk, de munkatársaim és jómagam is mindent megteszünk annak érdekében, hogy utasaink jó érzéssel és elégedetten gondoljanak szolgáltatásainkra.
Sajnáljuk és meg egyszer elnézését kérem magam és munkatársaim nevében az Önöket ért kellemetlenségek miatt.”
