Miközben néztem, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akit a szülei elvittek a Vidámparkba, és még azt is megengedték neki, hogy felüljön a hullámvasútra. A Mission: Impossible franchise-zal a negyedik rész idején történt valami, amitől Hollywood egyik legszerethetőbb brandjévé vált, és ezt az ötödik részre is át tudták menteni. Elképzelhető, hogy nem bírod Tom Cruise-t, de az biztos, hogy kevés olyan filmsztár akad, aki nála többet tenne azért, hogy a néző a filmjeitől valóban egyedi, semmi mással összehasonlítható élményt kapjon.
Valószínűleg a Mission: Impossible-filmek úgy készülnek, hogy kitalálnak hozzájuk néhány fantasztikus akciójelenetet, amiket aztán emlékezetes helyszínekre (jelen esetben a bécsi Opera és a marokkói szerpentin) pakolnak, és aztán felépítenek köréjük egy viszonylag követhető történetet. Ebben ugyan semmi forradalmi nincs, mert a látványorientált Hollywoodban az egészségesnél jóval többen dolgoznak így, viszont Cruise és stábja a kulcsjeleneteket olyan aprólékossággal és igényességgel dolgozza ki, amire kevés példa akad az akciófilmek történetében.
A kaszkadőrök krémje
Cruise-ék felfedezték azt, hogy a kicsi, de jól kitalált dolgokért ugyanannyira tud izgulni a néző, mintha a főhős körül tucatszámra dőlnének össze a felhőkarcolók. Például amikor Ethan Hunt dolga az volna, hogy egy kártyát kicseréljen egy víz alatti biztonsági rendszerben, a levegője vészesen fogy, ő pedig elejti a kivett régi és a berakni kívánt új kártyát is, ráadásul össze is keveri őket, miközben a kavargó vízben az áramlatokkal küzd, az a film egyik legizgalmasabb jelenete, pedig csak annyi történik benne, hogy egy ember a víz alatt ki akar cserélni egy óriás pendrive-ot. Aprólékos tervezéssel és szenzációs időzítésű vágással viszont majd kiugrik a szíved a helyéről, miközben nézed.
A Mission: Impossible franchise egyszerűen tiszteli a nézőit, és a legmagasabb szintű akciójeleneteknél nem éri be kevesebbel. Itt nem úgy kezdenek neki egy hajmeresztő mutatvány tervezésének, hogy behívják a számítógépes effektusokért felelős srácokat, hogy mondják már el, hogyan fogják megrajzolni az egészet. A fenéket! Itt bizony összeülnek Cruise-zal a szakmájukban legjobb kaszkadőragytrösztök, és kitalálják, hogy ezeket a jeleneteket hogyan lehet élesben, a kamerák előtt megcsinálni. És ezt egyszerűen érzed a vásznon: ha itt egy kocsi falnak csapódik, annak bizony érezhető tömege van, és nem csak pixelekből felépített rajzautó robban szét pixelekre. Ma már ugyan a CGI-vel is elképesztő dolgokra képesek, de az igazit száz százalékban képtelenek helyettesíteni.
Karakteres főgonosz nuku, de a főszereplő nő igazán ütős
Persze ha a történet érdekel, a film azzal is szolgál. Egy tipikus “bajban az IMF, ezért segítség nélkül kell megállítani egy nemzetközi terroristát” sztoriról van szó, amiből láttunk már pár tucatnyit, és ezt az alkotók is tudják, de arra azért törekednek, hogy a cselekmény végig érthető és következetes maradjon, ami bár a szükséges minimumnak tűnik, sok konkurenssel szemben igenis fegyvertény. Igazán karakteres főgonoszt megint nem sikerült kitalálni – Sean Harris karakteres arcú fickó, de a szerepét elfelejtették megírni –, viszont a sorozat megkapta az eddigi legizgalmasabb női karakterét a kettős kémkedésben és árulásban jártas ügynök, Ilsa személyében. Nem rémlik, hogy a karakteres arcú svéd színésznőt, Rebecca Fergusont bármiben is láttam volna korábban, viszont itt piszkosul jó, és nem csak egy csinos kiegészítő Tom Cruise oldalán. (Vigyázat spoiler: és még csak nem is smárolnak!!! :))
A repülőgép oldalán
A filmben az egyetlen komolyabb csalódást az okozta számomra, hogy az előre elhíresült “Cruise a repülő oldalába kapaszkodik, miközben az felszáll” jelenetsor alig nyújt többet annál, mint amit az előzetesben láthattunk. Épp csak elkezdődik, már véget is ér. Persze arról legkevésbé az alkotók tehetnek, hogy pont az egyik leglátványosabb jelenetet lövik el a trailerben. Persze azért más mindezt a nagy mozivásznon nézni, mint otthon, a laptop/tablet képernyőjén, és ezt a jelenetet leszámítva is bőven marad néznivaló. A Mission: Impossible – Titkos nemzet pazar nyári akciómozi, ami végre nem nézi hülyének a nézőjét, és tényleg mindent megtesz azért, hogy a végén senki ne sajnálja a kifizetett mozijegy árát.
Ui.: A szinkronról
Rékasi Károly motorbalesete miatt ezúttal nem tudta szinkronizálni Tom Cruise-t, ezért senki ne lepődjön meg a moziban ülve, ha a sztár Széles Tamás hangján szólal meg magyarul. A szinkront nem tudtam tesztelni, ugyanis a filmet eredeti nyelven láttam.
