Elég sűrű napokat élsz. Pár napja volt Németországban premiered, most jöttél vissza Montrealból a Félvilág premierjéről, most pedig itt beszélgetünk a Víkend című filmed díszbemutatóján…
A tavalyi évem úgy alakult, hogy iszonyat sokat forgattam. Egy színész életében vannak olyan periódusok, amikor nem történik semmi, és ez néha még a világsztárokkal is előfordul. Van egy barátom, aki a Mission: Impossible 2-ben játszott egy szuper szerepet, és ő mesélte, hogy utána konkrétan egy teljes éven át nem történt vele semmi, és egy ajánlatot sem kapott. Nem lehet kiszámítani, hogy mikor sűrűsödnek be a dolgok.
Fotó: Janine Guldener
A tavalyi éved azért sűrűsödött be, mert előtte Soma születése miatt kicsit leálltál?
Terhesen az ember nem nagyon tud dolgozni. (nevet)
Úgy értem, hogy miután megszületett…
Ez nem döntés volt. Vannak olyan gyerekek, akik simán átalusszák a napot, és vannak olyanok, akik nem. Én az utóbbit kaptam. Az első fél évben nagyjából arra se volt időm, hogy hajat mossak. Szóba se jött, hogy dolgozzak, ugyanis nem voltam rá képes. Más színésznőkkel is beszéltem. Van, aki már két hónap után játszani szeretne, de olyan is akad, aki évekig nem tudja elképzelni, hogy visszamenjen dolgozni.
Amikor a Víkend forgatásán találkoztunk tavaly, alig két-három percet tudtunk csak beszélni, mert rohannod kellett Somához. Minden forgatásra magaddal viszed?
Általában igen, és ebből soha nem adódott semmilyen problémám. Volt olyan kolléganőm, aki mesélte, ez neki milyen komoly gondokat okozott, szóval tudom, hogy ez a probléma létezik, de én mindenhol csupa segítőkész emberrel találkoztam. A Víkend forgatásán Áron teljesen természetesnek vette, hogy jön velünk Soma is, amiért nagyon hálás vagyok neki. A gyártás és a stáb mindig megszervezték, hogy a közelemben lehessen. Iszonyú kedves volt mindenki, és külön kiemelném Bélát, a sofőrt, aki a kisfiam kedvence volt. Volt egy pótnagymamánk is, Anna, de segített Kornél mamája is.
A legtöbb kisgyerekes anyuka általában akkor alszik, amikor épp a babája is alszik. Amikor a te gyereked aludt, te akkor tudtál forgatni?
Nem mondhatnám, hogy nem volt alváshiányom, de túléltük. Az vigasztalt, hogy minden gyerekes ismerősünk azt mondta, ez el fog múlni. Csak az első három év ilyen. Most már szerencsére átalussza az éjszakákat.
Fotó: Janine Guldener
Amikor már tudtad, hogy egy időre háttérbe tolod a munkát az anyaszerep miatt, nem tartottál attól, hogy amikor majd visszatérsz, már kevésbé leszel keresett?
Nem foglalkoztatott a kérdés egyáltalán. Az aggódás helyett inkább csak örültem annak, hogy a kisfiammal lehetek, most meg annak örülök, hogy ismét forgathatok.
A pároddal, Simon Kornéllal ugyan színházban már dolgoztatok együtt, de a Víkend volt az első közös filmetek. Levonva a tapasztalatokat, ha adódna újra egy filmes lehetőség, dolgoznátok még együtt?
Bármikor. Kemény jeleneteink voltak együtt, de én nagyon szeretek a Kornéllal játszani.
A Víkendben egy kifejezetten rossz viszonyban lévő párt játszotok. Nem volt ez megterhelő a kapcsolatotokra nézve?
Az volt. (nevet) Ha tizenkét órán át üvöltözöl a másikkal, az előfordul, hogy rossz energiákat szül. De túl vagyunk rajta.
A filmbéli karakteredet, Mártát pozitív vagy negatív karakternek látod?
Ő rálép egy útra, ahonnan már nem lesz választása. Egy olyan rendszerben próbál megfelelni, ahol nincs más út. Színészként pont az olyan ellentmondásos karakterek a legizgalmasabbak, mint amilyen Márta.
Már a karriered elején, az Érzékek iskolájában, majd a németországi szerepeid közül is néhányban kellett szexjelenetet forgatnod, és ez a sor most a Víkend kikötözős jelenetével folytatódik. Meg lehet ezt szokni? Izgulsz még?
Ahogy az idő előre halad egy nő életében, szerencsére egyre inkább fogynak ezek a megpróbáltatások. (nevet) Ahogy a németek mondják: szem becsuk, és túl kell esni rajta. Nem kell gondolkodni, egyszerűen meg kell csinálni, és kész.
Puskával a Víkendben
Hallottál már olyat színészkollégától, hogy ő szeret szexjelenetet forgatni?
Ilyet még nem hallottam senkitől. (nevet) Még senki se mondta nekem, hogy “Na, végre, egy szexjelenet!”
A film nagy részében Erdély hegyei között, egy sűrű erdőben forgattatok. Akadtak veszélyes helyzetek?
Már csak az egyórányi túrázást jelentett az erdőben, hogy egyáltalán elérjünk a forgatási helyszínre. Ez nem egy könnyed erdei séta volt, hanem le-föl húztak minket a kötélpályákon. Mire odaértünk, már megvolt a forgatáshoz szükséges feeling. (nevet) És persze a helyszínen is volt pár pillanat, amikor kötelekhez rögzítve lógtam.
Kaszkadőrökre szükséged volt?
Azt a jelenetet, amikor a hídon előzöm a kamiont, miközben szemből is jön egy kocsi, például biztosan nem tudtam volna megcsinálni. Bezuhantam volna. Persze én is megcsináltam a közelik miatt, csak sokkal lassabb tempóban. Ott mind a három kocsit kaszkadőr vezette. De voltak más jelenetek is, ahol besegítettek a kaszkadőrök.
Most jöttél vissza Montrealból, ahol szintén egy magyar filmmel, a Félvilággal voltál kint. Hogyan fogadták?
Nagyon jól. Két vetítésünk volt, mind a kettőn nagyon sokan voltak, és nagyon szerették a filmünket. Többen odajöttek hozzánk azzal, hogy ez volt a legjobb film, meg olyanokkal, hogy a Köbli Norbi (a Félvilág forgatókönyvírója – a szerző) egy Shakespeare… Ilyeneket mondtak.
Milyen karaktert játszol benne?
… (gondolkodik) Basszus, nem tudok mit mondani róla. Ez egy kosztümös krimi, amiben percről percre derülnek ki a dolgok, és ha bármit elmondok róla, akkor lelövöm a sztori fordulatait.
Németországban rengeteg krimiben szerepelsz, és most a Víkend és a Félvilág című hazai filmjeid is ebbe a zsánerbe tartoznak. Mennyire áll közel hozzád a műfaj?
Semennyire. Nem tudok krimiket nézni, nekem gyengék ehhez az idegeim. Ha végignézek egy krimit, akkor nem tudok aludni utána. A Víkendet meg nem nézném.
Fotó: Janine Guldener
Amikor kapsz egy ilyen forgatókönyvet, nem reagálsz úgy, hogy “Már megint egy krimi”?
Németországban ez egy nagyon népszerű műfaj. Az emberek úgy olvassák meg nézik őket, mint egy család, ahol mindenki keresztrejtvényt fejt. Nem tudom, hogy a német film- és sorozatgyártás hány százaléka krimi, de szerintem kábé nyolcvan. Az emberek szeretnek izgulni, és ezzel semmi baj nincsen.
Magyar színészek sokszor mesélik, hogy ha filmes ajánlatot kapnak, akkor a forgatókönyvtől függetlenül arra igent kell mondani. Senki nem lehet válogatós. Te már két piacon is jelen vagy. Megengedheted magadnak, hogy válogatós légy?
Előfordul, hogy nemet mondok. Van olyan, hogy a német ügynököm azt mondja, szerinte ezt ugorjuk. Az egy teljesen más piac.
Kornéllal van már stratégiátok arra, hogy Somát távol tartsátok-e a színészettől? Vagy inkább rávezetitek?
Nem tudom távol tartani, mert gyakran jön velünk a forgatásokra. Nem akarjuk szándékosan elzárni ettől a világtól. Szeretünk minél többet vele lenni, szóval ha úgy alakul, akkor jön velünk. Van, hogy a színházban meglátogatjuk a papát, vagy akár egy fotózásra megyünk együtt. Múltkor például hiába hívtunk babysittert, mert ő velünk akart jönni, így jöttek ők is a fotózásra, és kiabálta, hogy “Mosolyogjál, mama!” Én is gondolkodtam rajta, hogy jó lesz-e ez neki, de aztán az jutott eszembe, hogy engem az anyukám annyira távol akart tartani ettől a világtól, amennyire csak lehetséges, mégis ez lett belőlem. Az biztos, hogy gyerekként a médiavilágba nem akarom bedobni.
Magyarországon vagy Németországban van többet?
Most kezdett el itthon óvodába járni, szóval most az tenne jót neki, ha minél többet lenne itthon, hogy beilleszkedjen az oviba.
Németül már tanul?
Német óvodába jár.
Akarsz még olvasni Gryllus Dorkáról?
- Gryllus Dorka balesetet okozott
- Gryllus Dorka szerelme Berlin
- Gryllus Dorka életpályája és karrierje
