Szoknya-blues – Olvass bele Vass Virág új könyvébe! – 3. rész

BARNA

Ami azt illeti, elég könnyű valakit a megszállottunkká tenni.

A kulcs a magatartástudomány legalapvetőbb elvében rejlik, a megerősítésben. Az előre betervezhető megerősítés nem jó, tudjuk, hogy megkapjuk, és majd ez biztosítja a beteljesülést. Az időszakos megerősítés hatékonyabb. Amikor nem tudhatjuk, mitől függ, hogy megkapjuk a jutalmunkat.

A nőt a teste elárulja. Olvasok a szájszegletből lefutó árkokból, amelyek a keserű mosolyok lenyomatai, észreveszem az áll rándulását, a térd, a homlok ráncolódását.

Látom, hogy a verbális dorombolás, a flörtölős mosoly mögött erős érzések kavarognak, de a teste szó szerint harcol ellene, hogy felfedje ezt a valamit. Az előreeső, leeresztett haja mögül olykor rám pillant. A tekintete nyílt, de a szava halk.

Rákérdezek, tetszik-e neki itt. Körbenéz a verőfényben.

– Nagyon… Olyan, mintha… – elgondolkodik – nyaralnánk.

Elégedett vagyok a válasszal. Lerúgom a cipőmet, és rálépek a Kopaszi-gát gondozott gyepére. Követi a példámat, és lerúgja a cipőjét, lehámozza a zoknit is. Keskeny, formás lábfeje van, lakkozatlan körmökkel.

– Húúú – mondja, és szélesre tárja a karját –, mezítláb a parkban!

– Piknik a parkban! – pontosítok, és a futártáskámra mutatok.

Lesétálunk a Duna-partig, ott előveszem a rosét meg a sonkás szendvicset.

Nem tiltakozik. Hagyja, hogy itassam, etessem.

– Ma nem lesz túrád? – kérdem, és a vízbe lógatom a lábamat. Elsőre hideg, de aztán egyre kellemesebb.

A hajsátor mögül rám emeli a szemét.

– Hogy mondod?

Úgy látszik, annyira azért mégsem tudja lekötni a társaságom, nehezére esik figyelni rám.

– Azt kérdeztem, hogy mennyire kell rohannod – mosolygok –, lesz ma csoportod?

– Ja. Igen. – Felkapja a fejét, és elpirul. – Nem! Nem!

Van ebben a nőben valami, ami arra késztet, hogy alaposan megrázzam.

Próbálom oldani a feszültségét, de közben mindenféle képek villannak be, ami egyáltalán nem segít.

A legnagyobb döbbenetemre a csaj feláll, és közelebb húzódik.

– Ugye nem baj… valami kő volt a fenekem alatt…

Szerintem csak közelebb akar ülni hozzám. Leheveredem a fűbe, és csukott szemmel, lüktető szemhéjjal arra gondolok, hogy tökéletes megnyitás. Milyen könnyen és zökkenőmentesen sétál be a csapdámba! Hiányzik belőle a 8-10 pontos nők beképzeltsége, pimasz mesterkéltsége. (Na, ezt kéne, hogy lássák a követőim… Férfi!)

– Mióta elváltam – kezdem szomorkás, kihasznált, kidobott, “megunt férj hangon”, és egy pillanatra felnézek –, nem járok sehova. Csak az iroda… a kisbolt, ilyen hely, mint ez… – körbenézek. – Nem is tudom, mióta nem jártam… Érzelmileg… meg nem is volt kivel.

Látszik, hogy emészti az információt. Együttérzőn bólogat.

– Hát, igen… a válás is olyan, mint… – elhallgat.

Előttünk a Duna csak egy szürkészöld csík.

– Egy gyászfolyamat – mormolom magam elé, és ezt most tényleg így is gondolom. A teljes megsemmisülés, elhagytak, nem vagy kívánatos többé, egyszerűen nem kellesz! – Én hittem a hűségben. Soha sem csaltam meg a feleségemet. Azt hittem, örökké tart…

Ez igaz volt. Valóban tisztelem a férfias értékeket, mint hűség, szavahihetőség, jellem. A házasságon belüli vezető szerep…

– Mind az öt fázison át kell esni – bólogat Anni –, nem lehet megúszni.

Nézem a festetlen arcát. Ritkán nézek meg magamnak festetlen nőket. Azok a nők, akik nem akarnak a férfiaknak tetszeni, vagy már hülye, önző köcsögök tulajdonai, akik azt akarják, hogy egyetlen hím se nézzen rá az ő nőjükre, vagy azok a randa, gusztustalan feminácik, akik látványosan az arcodba akarják dörgölni, hogy nem nők, hanem egyenlők.

A nő létezése a férfi vágyán keresztül nyer értelmet, ha valaki ezt tüntetően negligálja, annak vagy az önértékelésével, vagy a nemi identitásával lehet gond. Vagy olyan bűn ronda, akit bottal sem piszkálnék meg. Újabban divat, hogy a nők elérnek egy kort, és a löttyedt hasukat meg a ráncos arcukat mutogatják. A férfiaknak vagy a nőknek akarnak imponálni? Na ezért van a Fűevőknek jövőjük.

Olvass bele…:

• Vass Virág: Franciadrazsé könyvébe
• A Szoknya-blues első részletét itt találod
• A Szoknya-blues második részletét itt találod