Árva lányból lett gyilkos császárné
Ce-hszi egy szegény mandarin családba született 1835-ben, ráadásul hamar árva lett, ezért nagybátyjához került, onnan pedig már tizenévesen Hszien Feng császár palotájába. Eleinte az alsó rangú ágyasok között kapott helyet, de mivel ő volt az egyetlen nő, akinek az uralkodótól született fia egészséges volt, és életben maradt, hamar feleség lett belőle. A fiatal, szegény lányt elkápráztatta a csillogás és a hatalom, amelyekben addig soha nem volt része, és ördögi tervet eszelt ki, hogy többé ne is kelljen lemondania róla. Bármilyen árat képes volt megadni ezért, gyilkolt, és nem is egyszer.
Férjét és fiát is megölte a trónért
Ce-hszi első áldozata saját férje volt, akit megmérgezett annak érdekében, hogy ne fiuk lépjen a trónra majd, ha eljön az idő, hanem ő maga vehesse kezébe azonnal az irányítást. Ezért még akkor eltette láb alól a császárt, amikor gyermekük kiskorú volt. Így férje halála után, 1861 és 1872 között fia, Tung Cse helyett uralkodott, amíg az nagykorú nem lett. Fia, betöltve a felnőttkort, átvette ugyan a kormányzást, de a tényleges döntéseket akkor is anyja hozta meg helyette a háttérből. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy ez a szerepkör nem igazán tetszett neki, és nem érte be ennyivel, mert Tung Cse váratlanul és nagyon rejtélyes módon meghalt. A környezete szerint maga a császárné ölte meg, hogy újra egyedül irányíthassa a birodalmat.
Unokaöccsét puccsal és arzénnal távolította el az útból
Fia halála után Ce-hszi unokaöccse, Guangxu volt a következő az öröklési rendben. A gyermek ekkor még csak néhány éves volt, így nem láthatta el a császár szerepkörét, ezért a a császárné örökbe fogadta őt, hogy újra megkaparinthassa a trónt, és egészen 1889-ig, a fiú nagykorúságáig ismét ő tölthesse be az uralkodó posztját. Bár a felnőttkort megélve Guangxu kilenc éven át birtokolta a trónt, szabad kezet ő sem kapott a császárnétól. Ráadásul Guangxu elkövette azt a végzetes hibát, hogy rokonát ki akarta zárni a hatalomból, és egyedül kívánt uralkodni. És ha ez nem lett volna még elég a császárné haragjához, a meglévő társadalmi rend helyett japán mintára akarta modernizálni az országot, és alkotmányos monarchiát akart bevezetni a kínai birodalomban.
Ezért Ce-hszi puccsot hajtott végre ellene, majd bezáratta a palotába, és onnantól kezdve házi őrizetben élt. Ahogy a fiút eltette az útból, 1898-tól újra egyedül vezette az országot haláláig, 1908-ig. Bár a krónikák szerint Guangxu természetes halállal halt meg évtizedes raboskodás után, a legújabb kutatások bebizonyították, hogy arzénmérgezés végzett vele, amelyet szintén Ce-hszi számlájára írnak.
Ce-hszi kínai császárné szobra a Pekingi Nemzetközi Biennálén
Két szenvedélye volt: a drágakövek és a csemegék
A gyilkosságok közepette Ce-hszi császárné rendkívül jól érezte magát birodalmában. Bár a körülötte lévők szépen-lassan mind kidőltek a sorból, és a környezete rettegett tőle, a nép sok esetben nem látta át, mi zajlott a palotában. Rendkívül bosszúálló volt, elég volt egy rossz szó, és bárkin megtorolta azt. Saját családjának tagjait is megverte vagy megverette, ha valamiben nem értettek vele egyet, és ennek hangot mertek adni. A krónikák szerint elég szabados életet élt, szeretőket tartott, pompás fogadásokat rendezett, és teljesen megszédítette a hatalom és a pénz. Mi sem mutatta ezt jobban, mint hogy kedvenc hobbija a drágakövek és az ékszerek gyűjtése volt. Haláláig nagyjából 5 ezer dobozzal sikerült összegyűjtenie, amelyeket egy külön erre a célra fenntartott teremben tárolt.
A másik szenvedélye a különféle csemegék kóstolgatása volt. Hatalmas udvartartásában szolgálók hada minden egyes étkezésekor több száz féle ételt szolgált fel neki. Nemcsak ünnepeken vagy fogadásokon, hanem egy átlagos reggeli alkalmával is óriási lakomát csapott. Úgy tűnik, a császárné komolyan vette a mondást, miszerint a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Ezért már hajnalban kelt, hogy hatkor ott ülhessen a terített asztalnál, amelyről nem hiányozhatott a kandírozott lótuszmag, a bambuszos sertéshús, a tejben párolt csirke, a rózsaszirmos tea, a kacsanyelv, a töltött sárgadinnye, vagy éppen a mézes sonka, amelyeket akkor is jóízűen fogyasztott el, ha előtte éppen megvert vagy netán meggyilkolt valakit.
