Az író, producer és rendező Shonda Rhimes “Year of yes” című könyve félúton van az életrajzi és önsegítő könyvek között. A kötetben nem köntörfalaz, könyörtelenül leírja, hogyan látja napjaink Hollywoodját, ahol nőként vagy színesbőrűként jóval nehezebb boldogulni. Shonda egyébként nagyon is sikeres, olyan népszerű sorozatok fűződnek a nevéhez, mint a Grace klinika, a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? (Magyarországon az AXN csatornán fut) vagy a Botrány. Rhimes a sikerig vezető utat írja le könyvében. Azt, hogy milyen áldozatokat kellett hoznia a sikerért.
A producernő arról ír könyvében, hogy sokszor került megalázó helyzetbe a “filmgyárban”: “Amikor a Grace klinikának a forgatókönyvével házaltam a csatornáknál, az egyik megbeszélésen ott ült velem szemben több férfi. Miközben a sorozatról beszéltem, az egyik felállt, és lekezelően a tudtomra adta, hogy senkit sem fog érdekelni egy olyan sorozat, amiben a női főszereplő képes lefeküdni egy férfival úgy, hogy csak az előtte levő nap találkozott vele. Undorító volt. Emlékszem, ott ültem, és arra gondoltam, ezeknek az embereknek fogalmuk sincs, mi történik körülöttük.”
Az írónőt többek között a Washington Post is a női egyenjogúság és rasszizmus elleni harc kiemelt alakjának nevezte. A Botrány és a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? című sorozatokkal ugyanis történelmet írt Hollywoodban; afroamerikai színésznőknek adta a főszerepet, ezzel Shonda komoly tabukat döntött meg. Kerry Washington a Botrány főszereplőnője 1974 óta az első fekete színésznő volt, aki vezető főszerepet kapott egy amerikai tévédrámában. Shonda a következőkkel indokolta a döntését: “A valódi egyenjogúság nem arról szól, hogy egy fekete nő lesz az egyik népszerű televíziós sorozat főszereplője. A valódi egyenjogúság lényege, hogy egy nő a főszereplő, aki okos, erős, intelligens, és igen, olykor összeomlik. Előfordul, hogy szörnyű döntéseket hoz, mert nem egy kitalált hős, hanem egy hús-vér ember – aki mellesleg fekete. Ez a valódi egyenlőség. Nem tündérmeséket írok, amikben minden és mindenki tökéletes. A valóságot mesélem el.”
Shonda Rhimes könyve valódi tabukat dönt le – akárcsak a sorozatai. “Hány nőnek kellett megütnie azt a bizonyos üvegplafont ahhoz, hogy az első karcolások megjelenjenek rajta? Mennyi vágást, mennyi sérülést szenvedtek el ezért? … Nekik köszönhető, hogy amikor rám került a sor, már nem ugyanaz a plafon volt, mint egykor, a szél átfújt rajta. Amikor végül összeszedtem az erőmet, és megütöttem, eljött az idő, hogy szétporladjon az üvegplafon” – írja könyvében.
