Nem volt viccesebb doboz annak idején a Junoszty tévénél. Micsoda buli lenne, ha mondjuk egy hétre egy mai család lapos LED tévéjét lecserélnénk egy ilyenre. Távirányító? Milliom csatorna? Tökre el vagyunk már kényeztetve.
Antennát a tévére!
Bezzeg azok a finom retró időszakok! Szóval a kislány kapott egy tévét, és onnantól elkezdődtek a vérverejtékes, küzdelmes hétköznapok a kütyüvel. A televízió két csatornát fogott. A magyar egyes bejött akkor, amikor a tévéhez applikált saját antenna tökig ki volt húzva és olyan függőlegesen állt, mint a cövek. Három hétig sikerült is ez a függőlegesség, utána lenyeklett az antenna és fogni kellett, különben letört. Letört antennával csupán az olybá híres “Hangyák tánca” nevű adás ment azzal az őrjítő sistergéssel.
Ha állt a rúd és tényleg totál függőlegesen (nem, most ezt a félmondatot ne akard félreérteni), akkor neked is vigyázzállásban kellett állnod a tévé előtt, mert ha megmoccantál, uram bocsá’ levegőt vettél, már berezonált és a megboldogult Antal Imre arca hirtelen szétcsúszott a képernyőn a Szeszélyes évszakokban.
A folytatásért kattints a Bouvet caféblogra!
