A világon Manhattanről szinte mindenkinek New York, a szendvicsjégkrém és a Szex és New York sorozat jut az eszébe. Nekünk, magyaroknak viszont az első “Made in Hungary”, tipikus 90-es évekbeli fiúzenekart jelentette. A Manhattan 1991-ben alakult. Vilmányi Gábor (Vilma), Dobi Sándor, Nyemcsok János (Csoki) és Varga Szabolcs voltak az alapító tagok.
Geszti Péternek “hála” – ő írta a szöveget – évekig dallamtapadásunk volt a Rossz vagyok, de használható daltól. A videoklip pedig örökre beleégette a retinánkba mindazt, amit ma már elfelejtenénk a 90-es évekből: a színes zakókat, a nadrágba begyűrt pólót és a Bundesliga-frizurát.
A fiúk követték a nyugati kollégák útját, és gyorsan meglovagolták a sikert. Egy évvel az első albumuk után, 1992-ben máris megvehettük kazettán a Szállj fel még című második nagylemezüket. 1993-ban pedig a Hazatérés album volt kapható a városi piacok “kazettás” emberénél. ’94-ben már a negyedik nagylemezzel nyomult a Manhattan. A letöltés előtti korszakról beszélünk, amikor még nem csak abból lehetett pénzt csinálni, hogy a vidéki diszkókban addig ugrált az ember fia, amíg be nem szakadt a színpad, hanem a lemezeladásokból is.
Az első trauma, amiből fel kellett locsolni a rajongókat, 1995-ben következett be. Ekkor döntött úgy Varga Szabolcs, hogy elhagyja az együttest. Ezután a Manhattan remek érzékkel az Ajándék címet adta az ötödik nagylemeznek. 1996-ban Dobi Sándor is dobbantott, helyére Kelemen Tamás került.
De mit ért a Take That Robbie nélkül? Igaz volt ez a Manhattanre is. Igaz, az új felállásban még három lemezt adtak ki. De az Agárdon megrendezett Manhattan-táborok már soha nem voltak olyanok, mint régen.
