Rácsodálkozni egy-egy retró tárgyra, amit ovisként fogtunk a kezünkben, vagy valamire, aminek az ízét sosem felejtjük, hiába vonták ki a forgalomból már sok évvel ezelőtt. Jöjjenek ezek most. Amikor még 3 forint volt egy kiló fehér kenyér… Persze a húst és a zöldséget azért nem kellett színes lámpával megvilágítani, mert hús nem volt, csak talán egyszer egy héten, zöldséget és gyümölcsöt nem lehetett kiválogatni, és bizony a készlet sokszor idejét múlta. Narancs és banán télen (Budapesten) az Örs vezér terén volt kapható, amíg a készlet tartott.
Én álltam sorba gyerekként érte, és maximum 1-1 kilót vásárolhattam. De ami a legfőbb, hogy az embereknek 4-szer kellett sorba állniuk mindenért, és gyakran előfordult, hogy mire valaki a sor elejére ért, az áru már elfogyott. Szóval ez is hozzátartozik a retró igazsághoz.
Nagyanyáméknak volt ilyen gyönyörű aranyszélű kávéskészletük, amit ritkán vettek csak elő, mert mosogatásnál kopott róla az arany.
A folytatásért kattints az Illúzió caféblogra!
