Stan és Pan
Az egyik legrégebbi páros a szórakoztatóiparban Stan Laurel és Oliver Hardy kettőse, akik még akkor kezdték az “ipart”, amikor a némafilm hódított. Harminc éven át dolgoztak együtt, és a némafilm korszakának leáldozásával sok kollégájukkal szemben ők nem tűntek el a süllyesztőben, pont ellenkezőleg, éppen akkor kezdődött csak számukra a karrier. Számos hangosfilmet, kisfilmet és egész estés filmet is készítettek. Biztosan mindenki emlékszik például a Stan és Pan az idegenlégióban, vagy A torreádorok című munkáikra. Kiválóan megformázott karaktereikkel az egész világot levették a lábáról: Stan a vékony, esetlen, bugyuta, míg Pan a kövér, mérges, agilis szerepet játssza közös történeteikben. Olyannyira jól “találták ki” magukat, hogy a magyar bohózatíró, Vadnay László róluk mintázta a Hacsek és Sajó párost.
Hacsek és Sajó
Hacsek és Sajó volt a magyar Stan és Pan. De nem holmi leutánzásról volt szó az esetükben, hanem egy jó ötlet kitűnően kidolgozott magyar verziójáról. A nagy párost harminc éven át formálta meg Komlós Vilmos és Herczeg Jenő, később Kibédy Ervin és Hlatky László vette át a szerepeiket. A pesti kabarék világában ez a formáció mérföldkőnek számított. Az addigi konferansziék, egyszemélyes magánszámok, megszokott kuplék helyett két különös, teljesen eltérő felfogású, mégis elválaszthatatlan ember civódását, humoros, párbeszédes jeleneteit láthatták a nézők, ami az újdonság erejével hatott, és persze tarolt. Sajó volt a kissé merev, könnyen dühbe guruló, komolyabb figura, míg Hacsek az a szereplő, aki tettetett, humoros hülyeségeivel teljesen felbőszítette a másikat. Kettősük bemutatkozás 1929-ben volt, de még most, lassan száz év elteltével is imádjuk őket. Hogy miért? Hát ezért:
Walter Matthau és Jack Lemmon
Lemmon és Matthau szintén elválaszthatatlan páros a filmszakmában, bár karrierjüket külön-külön kezdték, egy idő után a nézők már el sem tudták képzelni őket egymás nélkül. Szinte saját műfajt teremtettek kitűnően eltalált karaktereikkel: Lemmon az életet komolyabban vevő, kissé hipochonder, félős, míg Matthau a mindent lazán felfogó, állandóan humorizáló és bajba kerülő szerepet “kapta”, olyan mimikája volt, hogy egy szót nem kellett szólnia ahhoz, hogy mindenki nevessen. Első közös munkájuk, a Sógorom, a zugügyvéd című film volt, amely azonban nem a humoruk miatt vált emlékezetessé számukra, hanem azért, mert Matthau a forgatás alatt szívinfarktust kapott. Így indult kettejük közös, évtizedeken át tartó karrierje. Végül a közös munkáknak is Matthau betegsége és halála vetett véget, Lemmon nélküle már nem volt hajlandó dolgozni. Filmjeik, a Szomszéd nője mindig zöldebb vagy a Furcsa pár nagy kedvencek a mai napig.
Bud Spencer és Terence Hill
Ki ne ismerné a híres pofonosztó párost, akik egyedi, cinikus humorukkal, különleges karaktereikkel évtizedek óta szórakoztatják a nagyérdeműt. Bár eleinte fel sem figyeltek egymásra, később elválaszthatatlanok lettek, mind a mozivásznon, mind a magánéletben. Hill fiatalkorától színész volt, Spencer viszont profi sportolóként tevékenykedett. Első közös filmjük során Hill nem örült annak, hogy a társa Spencer lett, mert csak egy kövér amatőrt látott benne. Spencer azonban már az első alakításával levette a lábáról Hillt, a filmes szakmát és a közönséget is. A Hill-Spencer kettősön világszerte hahotáznak még ma is, különösen a verekedős jeleneteiken, amelyek egyáltalán nem vérfagyasztóak, sokkal inkább humorosak. A kincs, ami nincs, a Különben dühbe jövünk vagy Az ördög jobb és bal keze, hogy csak néhányat említsünk közös munkáik közül, a filmszakma legnagyobb sikerei közé tartoznak.
