Minden adva volt ahhoz, hogy az este A visszatérő győzelmével záruljon, de az Akadémia idén nem mindig engedett a papírformának. Ahogy Stallone legjobb mellékszereplői Oscarját is odaadták inkább a Kémek hídjáért jelölt Mark Rylance-nek, és a szenzációs formában éneklő Lady Gagát is kikosarazták, úgy rontották el a végén A visszatérő stábjának örömét, akik már igazán nyeregben érezhették magukat a környezetvédelmi mámorban úszó Leonardo DiCaprio és a legjobb rendezőnek választott Alejandro G. Iñárritu Oscarja után. Végül az este mégis a Spotlight – Egy nyomozás részletei című oknyomozó újságírós mozi győzelmével zárult, de igazából magyar szemmel jóval korábban véget ért a díjátadó, amikor hajnali öt körül a Saul fia megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart.
A magyar Oscar és Lady Gaga
Az emberiség legsötétebb óráiban is van bennünk egy belső hang, ami lehetővé teszi, hogy emberek maradjunk. Erről a reményről szól a filmünk.
Ezekkel a szavakkal vette át Nemes Jeles László Magyarország történetének második Oscar-díját, amit a legjobb idegen nyelvű film kategóriában nyert, így érve fel a világ tetejére. A láthatóan megkönnyebbült rendező – hatalmasat sóhajtott, miután kimondták, hogy a Saul fia nyert – Magyarországnak, Röhrig Gézának, a stábjának és az amerikai forgalmazó Sony Pictures Classics vezetőinek köszönte meg a díjat, ami az egyik legnagyobb filmsiker, amit Magyarország valaha elért.
A katarzisunkra jócskán rátett, hogy Nemes Jeles beszéde után rögtön Lady Gaga kezdett egy megható betétdalba, szóval magyar szem nem maradt századon. Gaga a lelkét is kiénekelte a The Hunting Ground című kampuszos nemi erőszak-sorozat hátterét bemutató The Hunting Ground című dokumentumfilm betétdalában, és a közönség állva tapsolta meg a látványos és szívhez szóló előadást, mely alatt bántalmazott nők és férfiak vették körbe a színpadon az énekesnőt.
Sajnos azonban az Oscarhoz ez is kevés volt, és az Akadémia inkább a meglehetősen középszerű Sam Smith James Bond-betétdalát preferálta, de így legalább egy nyíltan meleg művész nyerhetett, aki büszkén az LMBT közösségnek ajánlotta az Oscarját. Én azonban ekkor még javában a Saul fia Oscar-díja felett érzett mámorommal voltam elfoglalva.
Chris Rock nyitó nagymonológja
“Legalább tizenöt fekete embert számoltam meg ebben a montázsban.” Ezzel a kezdőmondattal adta meg az alaphangot a műsor idei házigazdája, Chris Rock, kapásból utalva rögtön a díjátadót megelőző botrányra, miszerint idén egyetlen színes bőrű színészt sem jelöltek Oscarra. Aki azt gondolta, hogy itt véget is ér az Akadémia ostorozása a fekete komikus részéről, az nagyot tévedett. Rock gyakorlatilag az egész nyitóbeszédét a témának szentelte, de szerencsére nem vette magát teljesen komolyan. Sokan őt magát is meghurcolták azért, hogy egy ilyen évben vállalta a műsor házigazdájának szerepét, amire ő csak annyit mondott frappánsan, hogy nem akart még egy munkát elveszíteni Kevin Hart javára. Rock arra is felhívta a figyelmet, hogy az ügy igazából nem is akkora, mint amekkorára felfújták, hiszen például az Oscar kezdete óta számtalan hasonló év előfordult, mégsem csináltak ügyet belőle.
Amikor a nagyanyád lóg az ágról, nem igazán lehet azzal foglalkozni, hogy melyik a legjobb rövid vagy hosszú dokumentumfilm az Oscaron
– summázta röviden Rock, hogy régen még az igazi problémákkal foglalkoztak a feketék.
A házigazda Will Smith-t és a feleségét, Jada Pinkett Smith-t is cikizte, akik azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy bojkottálták az idei díjátadót. Ezt Rock ahhoz hasonlította, mintha ő bojkottálná Rihanna bugyiját: eleve senki nem is hívta őket oda. Aztán lényegi pontként feltette a kérdést: rasszista-e Hollywood? Szerinte keresztégetős formában biztosan nem, de az biztos, hogy a színes bőrű színészek nem kapják meg ugyanazokat a lehetőségeket, mint a fehér sztárok. A beszéd a viccek ellenére inkább volt elgondolkodtató, mint fergetegesen mulatságos, de valószínűleg ez is volt a cél. Sajnos. A jobb poénok az Oscar-jelölt filmekből bejátszott, megváltoztatott videókra jutottak, amikor például DiCapriót egy medve helyett egy afroamerikai színésznő rángatta az erdőben, mert nem volt hajlandó őt visszahívni.
A sótlan díjátadók
A kisebbségek tematikája később is rendre visszatért (a legviccesebb az volt, amikor a feketék büszkeségeként mutatták be Jack Blacket, vagy amikor Sacha Baron Cohen Ali G-ként játszotta a feketét az egyik díjesélyes film felvezetésében), ami főképp abban nyilvánult meg, hogy a díjátadók, és a jelölt filmeket prezentálók között a szokásosnál sokkal nagyobb számban jelentek meg színes bőrű művészek, és az Akadémia olyan korábbi díjazottjait is előrángatták a szekrényből, mint Whoopi Goldberg vagy Louis Gossett Jr. A díjátadók többsége nehezen bírt az előre megírt szövegével. Még az olyan alapvetően vicces emberek, mint Sarah Silverman is megküzdött vele, hát még Ryan Gosling, aki a Golden Globe után ismét bizonyította, hogy nehezen birkózik meg a színpadi vicceskedéssel, és Russell Crowe oldalán rendkívül sótlan volt.
Sokkal jobb volt a helyzet, amikor a Star Wars robotjai vonultak fel, és az immár ötvenedszer (!!!) jelölt zeneszerzőt, John Williamst dicsérték, és a közvetítő stáb jó érzékkel mutatta a közönségben helyet foglaló, kilencéves Jacob Tremblay-t (A szoba) is, aki erősen fészkelődni kezdett, ahogy színpadra léptek/gurultak a kedvenc robotjai. Jacob amúgy is egész este megbízhatóan szállította a cukiságot. Díjátadóként is ennivaló volt, ahogy akkor is, amikor szereplőtársa, Brie Larson sikerének örült.
Aranyos volt az is, amikor a Minyonok jelentették be a legjobb animációs rövidfilm jelöltjeit. A nagy kivétel a komikus Louis C.K. volt, aki hírnevéhez méltó módon adta át a legjobb rövid dokumentumfilm Oscarját, és megjegyezte, hogy ez egy olyan díj, aminek a tulajdonosa soha nem fog meggazdagodni a munkájából, szemben a teremben ülő többi Oscar-jelölttel.
A sótlan díjazottak
Nem vált be az Akadémia új trükkje, hogy a nyertesek majd nem fogják felolvasni egyenként a neveket, ha ki is írják őket. Rögtön az este első díjátvevői, a Spotlight forgatókönyvírói felolvasták a komplett listájukat feleségestül és stábtagostul, és ez később is folytatódott. Úgy tűnik Hollywoodban nem tudnak igazi köszönőbeszédeket írni, csak neveket sorolni. Az első normálisan kitalált beszédet a Mad Max – A harag útja jelmez- és díszlettervezői nyújtották: úgy fest, ők komolyan vették az Akadémia kérését, hogy a gondolataikat osszák meg a nézőkkel a névsorolvasás helyett. A legspontánabb pillanatot nem a sztárok, hanem a Mad Max hangvágói hozták, akik egy jókora fuckot kiáltottak a mikrofonba, amikor felmentek a színpadra átvenni a díjukat. Egy káromkodásokat kínosan kerülő élő műsorban ez azért nagyot szólt. Szem nem maradt szárazon, amikor a veterán zeneszerző, Ennio Morricone vehette át az Oscarját az Aljas nyolcas zenéjéért. A terem joggal tapsolta őt állva, hiszen bármilyen hihetetlen, az eddigi pályafutása során eddig Oscar rendre elkerülte őt.
Az este tanulságai
A bő három és fél órásra nyújtott show első fele igazi kínszenvedés volt, így azok jártak jól, akik csak az utolsó egy órára csatlakoztak be a korábban meglehetősen eseménytelenül és túlontúl lassan csordogáló műsorba. Ugyan sem a Carol magyar származású forgatókönyvírója, sem A százéves ember magyar sminkesei, sem a Magyarországon forgatott Mentőexpedíció nem kapott díjakat, de a Saul fia Oscarja bőven pótolta ezeket a hiányosságokat. A legtöbb Oscart (hatot) a Mad Max – A harag útja kapta, de nem nevezném egyértelműen az este nagy nyertesének, hiszen nagyrészt technikai kategóriákban diadalmaskodott.
Leonardo és az Oscar
A Saul fia Oscarja mellett Leonardo DiCaprio díját várta a legjobban az ország. Ez még biztosabbnak tűnt Nemes Jelesék Oscarjánál is, és immár tényleg nem volt senki, aki Leo útjába állhatott. Ha DiCaprio feszült volt is, az biztos, hogy jól titkolta, hiszen rá jellemző módon rendkívül higgadt és összeszedett beszédet mondott, miután Julianne Moore az ő nevét olvasta fel a borítékból. Nemcsak a szereplőtársairól és a rendezőjéről nem feledkezett meg, hanem, felhívta a figyelmet arra is, hogy bolygónk az utolsó pillanatban jár, és most még van esély, hogy együtt visszafordítsuk a globális felmelegedést.
Öröm volt nézni Titanic-béli szereplőtársát, Kate Winsletet, amint a széksorok közül könnyes szemekkel nézte végig ezt a megható pillanatot.
Oscar idén alaposan kiegyensúlyozta a nyerteseket, és szinte minden jelölt film kapott legalább egy díjat, egyedül a Brooklynt és a Mentőexpedíciót hagyták üres kézzel távozni. A szobrok nagy része jó helyre került, bár az este Stallone és Lady Gaga Oscarjával lett volna teljes. Persze nem panaszkodom, hiszen a Saul fia és ezzel Magyarország Oscar-díjas lett, és ez a díj még azt is feledtetni tudta velem, hogy ehhez egy három és fél órás, meglehetősen unalmas és túlságosan poénmentes műsort kellett végigszenvednem.
Oscar-díjazottak 2016-ban:
- LEGJOBB FILM: Spotlight – Egy nyomozás részletei
- LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ: Leonardo DiCaprio (A visszatérő)
- LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ: Brie Larson (A szoba)
- LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ: Mark Rylance (Kémek hídja)
- LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ: Alicia Vikander (A dán lány)
- LEGJOBB RENDEZŐ: Alejandro González Iñárritu (A visszatérő)
- LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV: Spotlight – Egy nyomozás részletei (Josh Singer, Tom McCarthy)
- LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV: A nagy dobás (Charles Randolph, Adam McKay)
- LEGJOBB IDEGEN NYELVŰ FILM: Saul fia (Magyarország)
- LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM: Agymanók
- LEGJOBB LÁTVÁNY: Mad Max – A harag útja
- LEGJOBB FÉNYKÉPEZÉS: A visszatérő (Emmanuel Lubezki)
- LEGJOBB JELMEZ: Mad Max – A harag útja (Jenny Beavan)
- LEGJOBB VÁGÁS: Mad Max – A harag útja (Margaret Sixel)
- LEGJOBB MASZK: Mad Max – A harag útja
- LEGJOBB ZENE: Aljas nyolcas (Ennio Morricone)
- LEGJOBB BETÉTDAL: Spectre – A Fantom visszatér (Sam Smith, James Napier: “Writings On The Wall”)
- LEGJOBB HANGKEVERÉS: Mad Max – A harag útja
- LEGJOBB HANGVÁGÁS: Mad Max – A harag útja
- LEGJOBB VIZUÁLIS EFFEKTEK: Ex Machina
- LEGJOBB DOKUMENTUMFILM: Amy – Az Amy Winehouse-sztori
- LEGJOBB RÖVID DOKUMENTUMFILM: A Girl in the River: The Price of Forgiveness
- LEGJOBB RÖVID ANIMÁCIÓS FILM: Historia de un oso/Bear Story
- LEGJOBB RÖVIDFILM: Stutterer
