Ben Affleck szuper Batmanje ennél jobb filmet érdemelne – Batman Superman ellen kritika

Hollywood varázslatos abban, hogy elhitesse velünk a méregdrága portékáiról: többek egyszerű pénzcsináló gépeknél. Azok közé tartozom ugyan, akik nem rajongtak Az acélember című filmért, de először még én is lelkes lettem a gondolattól, hogy a világ legcoolabb szuperhőse, Batman egy filmben küzd meg a világ leghatalmasabb szuperhősével, Supermannel. Elsőre ez persze kissé kiegyenlítetlen küzdelemnek tűnt, de a képregények rajongói tudhatják, hogy az efféle összecsapásoknak komoly hagyományai vannak, és úgyis az lesz a vége, hogy néhány pajkos pofon után öribarik lesznek, majd együttes erővel csapnak le valamilyen világot fenyegető, félelmetes erőre.

Ez az új filmben sincs másképp, csakhogy Zack Snyder rendező nem az a fickó, aki felismeri a hasonló jellegű történetek összekacsintós, bűnös élvezet felé hajló trash-faktorát, hanem mindent véresen komolyan vesz. Így lesz egy alapvetően szórakozásra szánt szuperhős-összecsapásból két és fél órán át tartó, fárasztó moralizálásmaraton, amiben hiába játszik Hollywood színe-java, a direktor semmit sem bíz a színészeire: minden kétely, érzés és motiváció ki van mondva nem egyszer, nem kétszer, hanem legalább háromszor.

Hagy időt az új Batmannek

18 hónappal azután vesszük fel a fonalat, hogy Superman és Zod tábornok küzdelme letarolta fél Metropolist. Az amúgy gothami székhelyű Bruce Wayne elég pipa, mivel a Wayne Enterprises metropolisi irodaháza is áldozatul esett a gigászok küzdelmének, számtalan áldozatot követelve. Emberünk/denevérünk arra a következtetésre jut, hogy itt az ideje hagyni a fenébe a gothami rosszarcúakat, és inkább arra koncentrál, hogy megtalálja a megfelelő fegyvert, amivel elpusztíthatja a Kryptonról érkezett, köpenyes kollégát, akit túl veszélyesnek tart az emberiségre nézve. Az eszközre rá is lel, csakhogy nem ő az egyedüli, akinek erre fáj a foga: a metropolisi lakosként ismert Lex Luthor nevű dúsgazdag mágnás is Superman – akit így még sosem láthattál – megrendszabályozására vágyik, csakhogy ő piszkosabb eszközökkel dolgozik Batmannél.

Ez a kiindulópontja az új filmnek, ami az első órájában még egész pofásnak tűnik. Snyder hagy időt és teret Ben Afflecknek Batmanje kibontakoztatására. A színész egészen kiváló párost alkot a segédjét, Alfredot játszó Jeremy Ironsszal, és a direktor megfelelően építi fel a karakter motivációját is. Superman szála ennél sajnos sokkal kevésbé érdekes, ami nem csoda, hiszen egy Batmannél sokkal érdektelenebb karakterről beszélünk (az isteni hatalom és a sebezhetetlenség sosem túl izgalmas a vásznon). Ebbe a vonalba egyedül az Amy Adams alakította Lois Lane-nel folytatott románc lehel némi életet, és ad hozzá némi emberséget, de ez sajnos kevés ahhoz, hogy igazán azonosulni tudjunk a problémáival.

Amy Adams

Izgalmas előjáték után a nagy semmi

Már az elején is érződik, hogy a két és fél órás játékidővel kicsit túlhúzták a dolgot. Bruce Wayne szülei haláltusáját és a kissrác beesését a denevérbarlangba például már legalább annyira unom, mint Ben bácsi halálát újranézni a Pókember filmekben, most mégis újra kellett csekkolnom, és az álomjelenetek is teljesen feleslegesek. Kicsit meglepő, hogy a film nagyon sokáig adós marad az akciójelenetekkel, de ezt inkább a javára írom: egyfajta jól felépített előjáték ez, ami kellően felcsigáz a nagy esemény előtt, legalábbis ezt gondoltam magamban a moziteremben ülve.

Amikor aztán bekövetkezett a nagy esemény, csak ültem a vászon előtt, és arra gondoltam: ez tényleg ennyi? Azért volt ez az egész komolykodó/moralizáló felvezetés, hogy aztán a film fináléja ne legyen több egy agyatlan CGI csetepaténál, ahol egy igénytelenül megalkotott, fantáziátlan B-filmes szörnyeteggel csépelik egymást mindenfajta feszültség nélkül, CGI-villámokat és -lángnyelveket lövöldözve? A Batman és Superman közti komor ellentét elsimítása pedig olyan esetlen és röhejes módon történik, hogy tisztességes forgatókönyvíró még az ötletét sem merné felvetni az értekezleten, nemhogy beleírni a kész forgatókönyvbe.

Batman és Superman

Egy gyáva rendező

A Batman Superman ellen – Az igazság hajnala megpróbálja magáról elhitetni, hogy komoly témákkal – a szuperhősök helye és szerepe a társadalomban – foglalkozik, véresen komolyan veszi magát, miközben a kérdésfelvetései mögött csak a nagy üresség és egy mindenfajta feszültség nélküli, Hollywood legrosszabb oldalát mutató, óriásira duzzasztott csatajelenet áll, meg persze vagy öt befejezés, mivel az efféle komolykodó filmek egyik sajátossága, hogy képtelenek egyszerűen és jól lezárni a történetét. A rendező ráadásul annyira a szívére vette, hogy Az acélember után rengeteg kritikát kapott azért, mert Superman – akinek szerepén átok ül sokat szerint – teljesen érzéketlenül felhőkarcolók tömegét pusztította el a csatája közben, hogy ezúttal nem győz magyarázkodni. Szinte minden nagyobb becsapódás vagy robbanás után elmondja egy hang, hogy az adott hely lakatlan volt, vagy épp nem tartózkodott ott senki, szóval nem voltak ártatlan áldozatok, ami egy idő után nagy nevetéseket váltott ki a sajtóvetítés résztvevői között. Ritka, hogy egy rendező ennyire gyáva legyen.

Ben Affleck

Univerzumépítésnek ez harmatgyenge

A Batman Superman ellen – Az igazság hajnala a Warner stúdió számára nem csupán egy film, hanem az első lépés egy komplett szuperhős-univerzum megépítése felé, amolyan előzetes a DC Comics Bosszúállókjának tartott Igazság Ligája filmekhez, amiben szintén rengeteg szuperhős vonul majd fel. Azok közül most csak Gal Gadot harcias amazonja, Wonder Woman kap most nagyobb teret, bár szerepet elfelejtettek írni neki, de azt majd a saját, önálló filmjére tartogatják, gondolom. A többiekről most bővebben nem mesélnék, de feltűnnek még páran.

Viszont ha a DC képregényfilmes univerzuma csupa istenszerű, halhatatlan és sebezhetetlen figura összecsapásában merül majd ki, akkor köszönöm, de én nem kérek belőle. Nincs semmi izgalmas abban, ahogy két (vagy három, vagy négy) félisten egymást üti át felhőkarcolókon és sziklafalakon, mindenféle tét és emberiesség nélkül. Kösz, de kösz nem. Én a Marvelre szavazok, viszont egy istenségek nélküli Ben Affleckes Batman filmre bármikor vevő vagyok. Ha volt valami értelme annak, hogy elkészítették ezt a filmet, akkor csak annyi, hogy megtalálták maguknak a tökéletes sötét lovagot.