| Bezzeg a mai fiatalok…! Olyan 30 év alatti magyar fiatalokat mutatunk be sorozatunkban, akik az élet valamely területén kimagasló eredményeket érnek el, de igencsak keveset vagy semmit sem tudunk rólunk. Legyen az egy középiskolás matekzseni, egy hollywoodi maszkmester vagy a világversenyre készülő magyar tánccsoport. |
Várnagy Andrea és Farkas Zsolt második gyermeke Lili. Négy évvel nővére, Laura születése után érkezett a családba. Két héttel korábban, mint ahogy várták. 2001. december 13-án rengeteg hó hullott. A város közlekedése megbénult és szokatlanul békés volt minden. Andrea a kórházból írt a férjének, aki épp Bécsben koncertezett. Mire az egyórás előadásnak vége lett, már várta az üzenet, hogy megszületett a második kislánya. Laurát mindig a színházi világ érdekelte, kevésbé a zene és a zongorázás, ezért volt feltűnő a családnak, hogy Lili milyen fogékony a zene iránt. Igaz, ma már az anyukája bevallja, akkoriban szeretett volna újra visszakerülni a zenei világba, és valóban, férje ötletére, ekkor kezdődött a négykezes fellépések időszaka. Lili két szoptatás között négy-öt órás gyakorlások fültanúja lett. Háromévesen pizsiben már játszott, fülhallgatót tett a fülére, hogy ne zavarja a családot a reggeli ébredésben.
A kislány jól eljátszott magában, szerette a saját világát, szemlélődött, de emellett rendkívül érdeklődő volt, és tisztán énekelt. Bár a szülei ellene vannak a korai zenei nevelésnek, mire hétéves lett, már játszott a zongorán. Csak a maga örömére. Ahogy telt az idő, úgy kellett egyre komolyabban venni Lili zenei nevelését. Míg például a dallamírás a zenészek körében az egyik legutálatosabb tantárgy, a papír is kilyukad a sok radírozástól, addig ez Lili számára tejesen magától értetődik. Játszi könnyedséggel, hiba nélkül jegyzi előbb a felső szólamot, majd az alsót. “Hogy csinálod?” – faggatja édesanyja. De neki ez annyira természetes, hogy nem is érti, mi a kérdés lényege.
Mi a tehetség ismérve?
“Nem erőltettük, hogy Lili a zenei pályát válassza, de olyan tehetséget kapott fentről, amit óvni kell – meséli Andrea. – 13 éves korában döntöttünk úgy, ha ezután komolyan szeretné ezt folytatni, akkor mutassuk be a nemzetközi mezőnyben, ítéljenek ott, objektívan, mire hivatott. Minket is meglepett, hogy azonnal milyen sikereket ért el. Ma pedig már Salzburgban tanul kéthetente hétvégén, a Mozarteumban, az egyetemen az első gyerektanítványa a professzorának. A nagyon igényes zenetanítás mellett csupa hasznos dolgot mutatnak meg neki, a zenén túl az érzések, viselkedés is fontos: Mit lát a hangok mögött? Hogyan kell meghajolni? Mit tegyen, ha megcsörren egy mobiltelefon a koncert közben?”
Nem zökkenhetsz ki!
Erre szüksége is lesz Lilinek, aki pár éve Milánóban versenyzett, Verdi régi házában, ami ma is a nagy operaszerző hagyatéka szerinti zenészotthon. Miközben játszott, hol kitoltak egy tolókocsis hallgatót, hol be. Recsegett a régi fapadló. A zsűri elnöke olyan pipa lett, hogy felkiáltott, a gyerek pedig annyira megijedt, hogy kizökkent a játékából. Végül épp ezért pontozták le. “Ennek nem szabad megesnie! Egy profinak, ha bomba robban, akkor is játszani kell!” – figyelmeztették.
S hogy ilyenkor mit érez? Van, hogy abba akarja hagyni, van, hogy sír, aztán mégis folytatja, mert annyira akarja. Zongora nélkül el sem tudná képzelni az életét…
A milánói versenyt követően pár héttel München egyik legmodernebb épületében játszott. Nem jellemző, hogy előfordul bármilyen technikai probléma, most mégis ez történt. Az ablaktalan teremben folyamatosan villódzott a lámpa. Aztán a darab utolsó perceiben koromsötét lett. Lili azonban nem zökkent ki. Játszott, és a zongorajátéka betöltötte a teret. Amikor az utolsó hangot ütötte le, visszatért a fény. Óriási tapsot kapott, öt nagy díjat hozott el.
“Fájt megtanulni a leckét, ám végül így lettem sikeres pár héttel később – emlékszik vissza Lili. – Volt, aki még egy évvel később is egy németországi koncertem alkalmával úgy emlékezett rám, hogy én vagyok a sötétben játszó kislány. Hogy miről kell lemondanom az eredményekért? Mivel háromig iskolába járok, délután muszáj gyakorolnom. Három-négy órát, miközben mások ennél többet is szoktak. Nem mehetek el túl gyakran a barátnőimmel, anyuék lebeszélnek a korcsolyázásról, nehogy ráessek a kezemre. Néha szeretném kifesteni a körmöm, főleg nyáron, de ez is lehetetlen, mert semmi sem zökkenthet ki a koncentrációból. Épp ezért nem hordok ékszereket sem, vagy gumi karkötőt, ami elszorítaná a csuklóm. Koncerteken a hajam feltűzve hordom, pedig kiengedve az igazi. Apró kompromisszumok, de mindet meg kell hozni. Néha lerogyok, játszom az okostelefonomon, de akkor a szüleim szólnak, hogy ideje lenne elpakolni. Azt utálom, de mindig rájövök, hogy egy-egy szórakoztató applikáció valódi időpocsékolás – először kicsit dühöngök, de aztán gyorsan gyakorolni kezdek inkább.”
Anya és apa tehetsége egy gyerekben
Andreáék azt vallják, Liliben talán az ő tehetségük adódott össze. Hihetetlenül virtuóz, nagyon muzikális. Persze a teljesítménye hullámzik, hiszen még gyerek. Sokszor azzal sincs tisztában, mit tud valójában. Ma már nem szereti, ha a szülei beleszólnak a gyakorlásába, ha szóvá teszik, hogy például rángatja a tempót… A legjobban a biológus nagymamának szeret játszani, aki már két hangtól ellágyul és elfutja a szemét a könny. A szomszédok egyre megértőbbek, hiszen órákat hallják gyakorolni a kicsi lányt. Legutóbb vezetés közben a Fb-on kapott egy üzenetet Andrea, miközben Lili otthon játszott. “Mit játszik Lilike? – mert ez annyira gyönyörű…” Egy Chopin Polonaise volt – akkoriban az volt terítéken. Ez a mű zeneileg és technikailag is igazán nagy kihívás.Tele van mélységekkel. Nehéz persze egy ilyen zsenge léleknek a felnőttek fájdalmát előadni, ezért is kérdezgeti gyakran a mestere: “Mit érzel, amikor hallod? Mit mond neked a zene?” “Mit szeretnél ebből a közönségednek átadni?”
Lili eredményei– Élete első versenyén Bécsben 5. helyen végzett minden magyar indulót maga mögé utasítva, és a remek visszajelzések megerősítette őt abban, hogy ezen a pályán kell elindulnia. – 2014 június elején Milánóban harmadik lett, majd a hónap végén az Ischia szigetén megrendezett zongoraverseny abszolút 1. helyezettje. – Ezt követte júliusban a nagyon neves Klavierpodium nemzetközi zongoraverseny Münchenben, ahol szintén bravúrosan szerepelt. Az öt legjelentősebb díjat hozta el: a rendező Steinway Haus nagydíját, a főszponzor különdíját, a Média nagydíjat, egy tegernsee-i koncertmeghívást és a müncheni Zongorabarátok különdíját. – Már Milánóban felfigyeltek képességeire, ahol az egyik zsűritag azóta is tartja vele a kapcsolatot: 2014-be az ő invitálására indult Brüsszelben a Cesar Franck Zongoraversenyen, ahol második lett, idén pedig személyesen hívta meg Loverébe, a különösen tehetséges gyerekek nemzetközi kurzusára. Ezen a nemzetközi versenyek győztesei vehettek részt, a kurzus előtt megrendezett zongoraversenyen pedig Lili a második helyen végzett egy rendkívül erős mezőnyben. – Idén nyáron részt vett a szombathelyi Bartók-szemináriumon, ahol a felnőtt hallgatók mellett egyedüli gyermekként Kocsis Zoltán és Rohmann Imre is tanította. – Tavaly a MOL ösztöndíjasaként vett részt ezeken a versenyeken, idén pedig megkapta a Nemzet Ifjú Tehetségeiért Ösztöndíjat is. Az ösztöndíj támogatásával 13 évesen a salzburgi Mozarteum Zeneművészeti Egyetem Különös Tehetségek osztályának hallgatója lett, a kiváló Rohmann professzor úr tanítványaként. |
A Bezzeg a mai fiatalok sorozatunk korábbi cikkei:
- Egy magyar bűvészlány hihetetlen története
- Magyar kislányok a dobogó legfelső fokán
- 20 éves magyar fiatalember a rodeóbajnok!
- Két tizenéves magyar, akik körbetáncolják Európát
- Bezzeg a mai fiatalok – interjú az ország két legfoglalkoztatottabb kamasz szinkronszínészével
