A szerelem ihlette egyetlen verseskötetét
Madách Imre viszonylagos jólétbe született 1823-ban, egy középnemesi család sarjaként. Szüleinek birtokán nevelkedett, és apja korai halála után is volt annyi jövedelme és vagyona a családnak, hogy jó ideig gond nélkül meg tudtak élni, és még a taníttatására is futotta. Olyannyira, hogy tinédzserként az anyanyelvén kívül már hat nyelven beszélt, zenélt és festészetet tanult. Joghallgató lett, és húszévesen már ügyvéd, majd királyi táblabíró volt Nógrád megyében.
Mivel családján és nevelőin kívül nem nagyon érintkezett másokkal, elég zárkózott gyermek volt, és ez később sem változott. Visszahúzódó, magányos típus volt, aki rengeteget betegeskedett, szíve és tüdeje is rossz volt. A romantikus Madách már 13 évesen szerelmes lett egy lányba. Későbbi egyetemi szerelme, Lónyay Etelka ihlette első, és tulajdonképpen egyetlen verseskötetét Lantvirágok címmel. Madách Imre sokszor esett szerelembe élete során, de kapcsolatai nagy része rövid ideig tartott, és nem is igazán teljesedtek ki. Egyetlen nő volt, aki örökre megváltoztatta az életét, illetve változtatta volna, ha Madách hagyta volna: Fráter Erzsébet.
Rátalált az igazira, de az anyja közbeszólt
Úgy tűnt, Erzsébet a nagy Ő Madách számára, annak ellenére, hogy két teljesen különböző személyiségű és temperamentumú emberről volt szó. Erzsébet életvidám, fiatal nőként szeretett táncolni, társaságba járni, Madách pedig inkább zárkózottan élt. De a különbségek őket egyáltalán nem zavarták. Annál inkább a leendő anyóst, Madách anyját. Erzsébetet könnyelműnek és könnyűvérűnek tartotta, és ezt nem átallotta lépten-nyomon hangoztatni is.
Az író 1845-ben feleségül vette kedvesét, de a házasságuk korántsem úgy alakult, ahogyan gondolták. A két nő ugyanis állandóan civakodott egymással, Madáchot az anyja folyamatosan a felesége ellen hangolta. A helyzeten az sem segített, hogy 1848-ban gyermeke is született a párnak. Az író ahelyett, hogy rendet teremtett volna a házban, inkább az írásba menekült a két nő konfliktusa elől. Mindkettőjükhöz ragaszkodott ugyanis, nem akart választani az anyja és a felesége között, de úgy tűnt, hogy ez végzetes hibának bizonyult.
Forrás: wikipédia
Pletykák és áskálódások miatt hagyta el a feleségét
Madách az 1848–1849-es eseményekben a harctéren nem vehetett részt, mivel betegségei kiújultak, ráadásul súlyos lelki válsággal is szembe kellett néznie. Nővérét, annak férjét és fiukat ugyanis brutális kegyetlenséggel meggyilkolták Erdélyben, öccse pedig tüdőgyulladásban halt meg. Magánéleti problémái ellenére 1851-ben született még egy gyermeke, egy lánya, de az apai örömöket nem sokáig élvezhette felhőtlenül, ugyanis egy évvel később 12 hónapra börtönbe került, a vád szerint Kossuth Lajos titkárát rejtegette. Szabadulása után otthon sem várta béke és nyugalom, anyja és felesége között ugyanis még az addiginál is jobban elmérgesedett a helyzet.
Amíg Madách a börtönben várta a szabadulását, anyja szándékosan megvonta menyétől és unokáitól azokat a jövedelmeket, amelyekből élni tudtak volna. Anyósa ráadásul elterjesztette menyéről, hogy megcsalta Madáchot, amire csupán annyi alapja lehetett, hogy Erzsébet egy ismerős férfit fogadott egy alkalommal a házukban. Nem csoda, hogy a feleség alig várta, hogy Madách Imre hazatérjen. De csalódnia kellett. Férjét annyira behálózták anyja pletykái, hogy végül úgy döntött, feladja házasságát. A nő ugyan megpróbálta helyrehozni a kapcsolatukat, de nem sikerült, 1854-ben elváltak egymástól.
Mindkettőjük élete tönkrement, csak az anyós profitált
A feleség kontra anyós harcban Madách anyja győzött, aki megtarthatta magának a fiát, az író ugyanis vele élte le hátralévő életét. Később kiderült, a válásból csak az anyós profitált, aki bőven túlélte menyét. Erzsébet ugyanis teljesen kikészült, később inni kezdett, vagyona elfogyott, és szellemileg, fizikailag megtörten, magányosan halt meg. Madách szíve szintén végérvényesen összetört, nemcsak lelkileg, hanem szó szerint is, ugyanis szívbaja egyre súlyosbodott.
Az író a munkába temetkezett, fájdalmát megpróbálta kiírni magából. Művein eluralkodott a keserűség. Madách Imre ekkor írta meg Az ember tragédiáját, amelyben az élet lényegét, az emberek jellemét kutatja. Ezek után Madáchnak volt még néhány kapcsolata, de mind rosszul végződött. 1858-ban például megismerkedett Schönbauer Karolinával, aki verseinek ihletője is lett. Közös leánygyermekük született ugyan, de a férfi soha nem vállalta fel az apaságot. Az ember tragédiájával Madách Imre ugyan hatalmasat alkotott, arra viszont élete végéig nem sikerült rájönnie, hogy pont az tette tönkre az életét, akiben a legjobban megbízott: a saját anyja. Végül megtört lélekkel, szívelégtelenségben halt meg 1864-ben.