Hópelyhek a válladon – a borderline férfi a világ legjobb szeretője

Miért “Hópelyhek a válladon” lett a történet címe?

Még jóval a regény megszületése előtt, az újságírói munkám során készítettem interjút egy világhírű jég- és homokszobrásszal. Már akkor elhatároztam, hogy egy történetemben ennek a szép hivatásnak helye lesz. M. Tóth Zsoltot többször láttam alkotás közben. Akkor vettem észre, hogy mialatt a jégtömböt faragja, a láncfűrész nyomán a porhó a vállára hullik. Ez a kép megmaradt bennem. Nem véletlen, hogy amikor a női főhős, Arlene megismerkedik Haydennel, az épp alkot, egy jéghattyút farag. Hayden vállára is hópelyhek hullanak, hisz ez a munka velejárója, Arlene pedig nem tudja elfelejteni.

Fontosnak tartod, hogy amiről írsz, az hiteles legyen?

A regényírás nem csupán egy több szálon futó történet elmesélése. A cselekmény élethelyzetekbe ágyazódik, ezeknek pedig valóságosnak kell hatniuk.

De akkor miért játszódik Amerikában? Nem lett volna jobb egy hazai kisváros?

Egyszer azt álmodtam, hogy egy amerikai kisvárosban járok. Franklin volt a neve. Sosem hallottam róla, ezért rágugliztam. Létezett! Ez olyan hatással volt rám, hogy írnom kellett róla. Ez lett a helyszín. Ráadásul – bár ez már kicsit félelmetes, itt is rendeznek jégszobrász versenyeket. Bár azóta sem sikerült eljutnom ide, hetekig jártam az utcáit a street view-val, rákerestem emberekre, kávézókra.

Csak nem találtad meg Haydent is?

Ha igen is, nem itt. Őt régóta ismerem. Nagy szerelmem volt.

Miért fontos, hogy a hőseidnek ne csak lelke legyen, hanem egzisztenciája, hivatása?

A regényt soha nem csak a párbeszédek, a történések segítik, hanem a rácsodálkozás a másik munkájára, életvitelére. Ha a főhős jégszobrász, nekem a szakma minden csínját illik ismernem.

Még azt is, hogy Hayden színtiszta vizet használ a jégtömbhöz, amiben nem lehet buborék?

Magyar írónő lehet a következő Stephenie Meyer

Ezektől az apróságoktól lesz hiteles a könyv. Arlene – aki beleszeret a férfiba, riporterként dolgozik, mindent észrevesz, persze a saját életében jelentkező problémákat is. Elhagyja a férjét, akivel egyébként jól él. Magával viszi egy másik városba a kislányát, akit láthatóan megvisel a változás. Mindezt azzal indokolja, érezni akarja, hogy igazán él. 28 éves – szenvedélyre, izgalomra, változásra vágyik. Környezetváltozásra, új munkára, új impulzusokra van szüksége. Úgy érzi, szárnyát szegték. Ahhoz erő kell, hogy valaki belássa: mielőtt fizikailag is belebetegedne, új életet kell kezdenie. A családja, a barátai nem támogatják, a férje némán és támogatóan kezeli a helyzetet, mintha Arlene elhatározása csak egy kósza hóbort volna. Kivár. Közben azonban feltűnik a színen Hayden.

A férfi, aki tudja, hogyan kell szeretni egy nőt?

Hayden egyszerre hódítja meg a kiszámíthatatlanságával és a szenvedélyével Arlenet. Minden rezdülésére, kívánságára figyel. Amikor a nő éhes és fáradt, a konyhában a kedvenc szendvicse várja. Pedig csak egyszer jegyezte meg, hogy mit szeret. Hayden elbűvölő, Arlene pedig teljesen a hatása alá kerül.

Ez egy rózsaszín történet? Hagyjuk el a férjünket, vigyük a gyereket a bizonytalanba és az új szerelem mindent megold?

Arlene es Hayden viszonya csak látszólag szirupos. A férfi borderline személyiségzavaros, ami persze nem derül ki rögtön. Amivel a nőt elbűvöli, az a személyiségének egyik része: a végletekig imádó, minden apróságra odafigyelő emberé. Van azonban egy másik oldala. Amennyire szereti a másikat, annyira képes gyűlölni is. Gyakran ok nélkül megváltozik a hangulata, az érzelmeit képtelen visszafogni. Féltékeny, ellenőrzésmániás, birtokolni akarja a másikat.

A borderline-t is kutattad?

Megéltem. Voltam olyan szerelmi kapcsolatban, ahol a párom – bár akkor én sem tudtam még – ettől szenvedett. Számos párbeszéd, ami a könyvben elhangzik, nem a fantáziámban született, hanem köztünk zajlott le. Amikor elhatároztam, hogy ezt megírom, sok mindennel számolnom kellett. Azzal, hogy a lelkem megnyitom, és ezzel sebezhetővé válok. Eldöntöttem, hogy nem fogom azt mondani, csupán olvastam róla. Vállalom, hogy megéltem. Mivel én magam is segítséggel tudom az ebből fakadó sérülésemet feldolgozni, Arlene-t és az olvasókat sem hagyhatom magukra.

Szurovecz Kitti (Fotó: Révai Sára)

Neked ki segített?

Faragó Melinda pszichológus. Tőle tudtam meg mindent a borderline személyiségzavarról. Ez a probléma általában a szeretethiányból, a bizalmatlanságból fakad. Akik szenvednek tőle, kiskorukban sérültek, az elsődleges kötődésük nem volt stabil. Épp ezért a későbbiekben sem tudnak bízni másokban, rettegnek attól, hogy elhagyják őket. Nem hiszik el, hogy egy szerető kapcsolat biztonságos is lehet, ezért dúl bennük állandó érzelmi vihar, amit kivetítenek a környezetükre is.

Hayden nem áll meg a lelki terrornál. Egyszer Arlene-nek esik.

A családon belüli erőszak – az, hogy egy nő vagy férfi miként lesz foglya egy kapcsolatnak, nagyon fontos téma. A könyvemben Arlene folyamatosan érzi, hogy valami nincs rendben. Előbb a barátok maradnak el mellőle, aztán a munkahelyén adódnak problémái, az élete szép lassan kicsúszik a kezei közül, miközben leginkább arra figyel, hogy Hayden-t boldoggá tegye, ami szinte lehetetlen küldetés, így lélekben egyre mélyebbre kerül. Ráadásul ott a szex. A borderline férfiak a legjobb szeretők – mondják, Casanova és Don Juan is ezzel a személyiségzavarral élt együtt. A szerelmeskedés a bordeline kapcsolatban valójában az egyetlen híd a két ember között, amit mindketten rendesen túlmisztifikálnak, hiszen minden vérre menő vita és bántalmazás feloldója a rendszerint katartikus szex. Hitelesen akartam ábrázolni ezt a sötét örvényt, amiből még a szerető család és a barátok is csak nehezen vagy egyáltalán nem képesek kirángatni az áldozatot, aki már mindenben behódolt a borderline párjának. Éltem így, tudom milyen. Gyönyörű és borzalmas, ám egy bántalmazó kapcsolattól hosszútávon muszáj megszabadulni. Arlene története ehhez is útmutató.