2013. December 03.

Magyar írónő lehet a következő Stephenie Meyer

Hétköznapi újságíró, aki a fejébe vette, hogy sikeres írónő lesz, sőt akár Amerikát is meghódítja regényeivel. Szurovecz Kitti még nincs 30 éves, de már egy regénye és két trilógiája született, ezek közül az egyik egy amerikai irodalmi ügynökségénél várja, hogy megjelenhessen.

Bata Kata

Bezzeg a mai fiatalok…! Szeretnék új értelmet adni ennek a mondatnak! Olyan 30 év alatti magyar fiatalokat mutatunk be új sorozatunkban, akik az élet valamely területén kimagasló eredményeket érnek el, de itthon igencsak keveset vagy semmit nem tudunk rólunk. Legyen az egy középiskolás matekzseni, egy hollywoodi maszkmester, vagy egy világversenyre készülő magyar tánccsoport.

Rengetegen próbálták lebeszélni arról, hogy saját költségén angol nyelvre fordíttassa sikeres fantasytrilógiájának első részét, a Fényembereket, ő mégis belevágott. A könyv már átjutott a tengerentúlon igen népszerű Dystel & Goderich irodalmi ügynökség első rostáján, nemrégiben pedig a frankfurti könyvhéten másodmagával képviselte Magyarországot.

“Sokan bolondnak néztek”

Kitti egy mindig mosolygós, kissé szórakozott lány, valódi nebáncsvirág. Ám ha valamit a fejébe vesz, akkor elszántabban küzd mindenkinél. Amíg én még magamnak sem merem megfogalmazni, mire is vágyom, ő gondol egyet, és megy, mint a tank, hogy egyre közelebb kerülhessen álmaihoz, még ha olykor lehetetlennek is tűnik.

“Amikor eldöntöttem, hogy külföldön is megjelentetem a könyvemet, kikértem rengeteg tapasztalt, általam tisztelt ember véleményét. De még a kiadóm sem támogatta az ötletemet, így saját költségemen fordíttattam le a Fényemberek első részét. Sokan kinevettek, bolondnak néztek, vagy éppen naivnak tartottak, mondván: utoljára Molnár Ferencnek sikerült betörni a nemzetközi könyvpiacra, a Pál utcai fiúkkal. Én ennek ellenére elkezdtem küldözgetni mindenfelé a kéziratot, és két amerikai ügynökségtől jött is visszajelzés, hogy bekerült a második körös elbírálásba az írásom.

Ez körülbelül olyan, mint egy énekesnek, ha bekerül az X-faktor döntőjébe, hiszen ezek az ügynökségek kéziratok százait kapják hetente, a világ minden tájáról. Ezen felbuzdulva a kiadóm már mellém állt, és beköttette az angol nyelvű könyvemet, amit végre a maga fizikai valójában is a kezemben tarthatok. Akkor sem esem kétségbe, ha végül nem adnak ki Amerikában, mert van B tervem. Felvettem a kapcsolatot ottani szerzőkkel, akik ugyanebben a cipőben járnak, mint én, tehát ügynököt keresnek. Ők az Amazon internetes oldalra töltik fel a könyveiket e-book formában, a letöltések után jogdíjat kapnak, és amit sokan letöltenek, azon előbb-utóbb megakad a nagy kiadók szeme is. Így került az olvasók elé például a Szürke ötven árnyalata is. Ha év végéig nem kapok pozitív választ az ügynökségektől, az Amazonról legálisan letölthető lesz a Fényemberek, azaz a Soulsentries” – meséli Kitti.

Nehezen indult, mégsem adta fel

Míg én az első kudarc után térdre rogyok, és ha eleget sajnáltam magamat, akkor próbálok egy jóval biztonságosabb utat keresni, addig kolléganőm, Kitti felszántotta az utat maga előtt. Ő, ha elesik, akkor felkel, és még gyorsabban rohan tovább. “Már 2008-ban a Meglepetésnél dolgoztam újságíróként, de nekem még több kreatív munkára volt igényem, és elkezdtem a saját szórakoztatásomra írni a Smink nélkül című regényemet, ami egy tévés tehetségkutató hátterében zajló, szerelmi, bűnügyi szálakkal fűszerezett történet.

Szerettem volna megmérettetni magam, kíváncsi voltam, hogy képes vagyok-e befejezni egy könyvet, van-e ennyi kitartásom, türelmem, tudok-e mélyen a saját lelkembe ásni. Öt hónappal később kész lettem vele. A Sanoma Kiadónál, ahol dolgozom, jónak találták a kéziratot, ezért nagy boldogságomra kiadták.

Amikor először a kezemben tartottam a saját könyvemet, zokogtam a boldogságtól. Utána egy hétig úgy aludtam, hogy az éjjeliszekrényemen volt a könyv, és reggelente, amikor kinyitottam a szemem, akkor nem akartam elhinni, hogy ezt tényleg én írtam, sikerült. Csakhogy az örömöm nem lehetett teljes, mivel névtelen szerző voltam, sajnos nem hozta azt az eladási sikert, amit vártunk. Pedig még Sas Tamás rendezőnek is annyira tetszett a sztori, hogy többször leültünk tárgyalni egy filmről.”

“Senki nem hisz bennünk úgy, mint mi önmagunkban!”

“Akkoriban nagyon csalódott voltam, a munkába menekültem. Aztán a Meglepetés főszerkesztője megkért, menjek el egy filmforgatásra, ahol Robert Pattinsont kellett interjúért üldözőbe vennem, vagy legalább megtudni róla mindent, ami a magazinunk olvasói számára érdekes lehet. A rajongó lányokat faggattam, gyakorlatilag három hétig velük éltem. A forgatás hangulata hatással volt rám, az, ahogyan gyémántként óvták azt a srácot, akit mindenhová testőrök hada kísért.

Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy milyen lehet így élni: megvan mindene, de még sincs semmije. Így született meg a fejemben a Gyémántfiú története, amelynek most jelent meg a harmadik része, a Smaragdfény” – mesél Kitti a regénysorozatáról, amellyel együtt az olvasói őt is a szívükbe zártak. Pedig csak blogregényként indult, bárki ingyen olvashatta a hétről hétre frissülő fejezeteket a az írónő honlapján.

“Azonban a harmadik frissítés után már több ezer olvasóm lett, meghívtak tévéműsorokba, majd olvasóim online petíciót írtak a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy milyen jó lenne, ha megjelentetnék. Ez még abban az évben megtörtént, és a Gyémántfiú-trilógia azóta Libri Aranykönyv TOP10-es sorozattá vált. Hát, így indult be az én kis sikertörténetem. Amit pedig a hasonló cipőben járóknak tanácsolni tudok: az első kudarcélmény miatt soha ne adják fel, inkább csak azért is mutassák meg önmaguknak és a világnak, hogy sikerül. Azt sem szabad elfelejteni, hogy soha, senki nem küzd majd értünk úgy, mint mi, önmagunkért. A hittel pedig ugyanez a helyzet.”

“A fiam azt hitte, a világ összes könyvét én írtam”
Kitti legnagyobb büszkesége a hétéves fia, Ádám. Bár még nem olvassa édesanyja regényeit, komoly szerepe van egy-egy fejezetben. “Ádám sokáig azt hitte, hogy a világ összes könyvét én írtam, de legalábbis azokat biztosan, amelyek a könyvespolcomon is megtalálhatóak. Aztán egyszer, amikor a metrón ültünk, és Ádám rámutatott valakire, hogy »Nézd, anya! A te könyvedet olvassa!«, akkor gyorsan tisztáztuk, hogy nem csak én írok könyveket. Ő még csak most tanul olvasni, és egyébként is inkább a mesék világa köti le, de attól nagyon boldog, ha valamilyen formában szerepel a regényeimben. A Smaragdfényben, ami most jelent meg, bekerültek a szereplőkről karakterrajzok, Benina kolléganőm gyönyörű munkái. Az egyik Ádám fotója alapján készült, hiszen róla mintáztam az egyik gyerekszereplőt. Imádta, amikor felfedezte magát az egyik oldalon. A regényeimben nagyon gyakran idézek az ő szövegeiből, mert iszonyú helyes, bölcs és vicces dolgokat mond. Ő és a szerelmem, Peti, számomra örökös, apadhatatlan ihletforrások.”