20 éves magyar fiatalember a rodeó Európa-bajnok!

Réhpuszta a sárbogárdi tanyavilág egy olyan pontján fekszik, ahová csak GPS koordináták segítségével jutottam el. Évek óta itt él a hazai bikavadítás két fontos alakja: Jackson, a nemzetközi szinten ismert rodeós bohóc és fia, Bendegúz, aki alig 20 éves, és máris európai bajnoka az amerikai sportnak.

“Édesanyám megérezte, ide tartozom”

Amikor megérkeztem, rögtön kilovagoltunk. Persze ez túlzás, csak poroszkáltunk, mert régen pattantam lóhátra, viszont a biztonságérzetem az egekig nőtt, mert mellettem volt Bendegúz, aki a környék apraját-nagyját lovagolni tanítja. Bár az ő esetében a bikagolás az, ami igazán nagy szám! “11 éves voltam, amikor először ültem bika hátán. Emlékszem az érzésre, amint a verejték végigfolyt a homlokomon, amikor kinyitották a kapukat, az állat pedig mozogni kezdett alattam. Rettegtem. Őrült testi és lelki erő kell ahhoz, hogy néhány másodpercig fennmaradjak. A versenyeken készült fotókon látszik is az arcomon, hogy mennyire erőlködöm. A rodeózás mégis életformámmá vált. Jacksonnal, a nevelőapámmal erre építettük a mindennapjainkat” – meséli Bendegúz.

Nevelőapjával úgy élnek a tanyájukon, az állataik között, akár két cowboy egy amerikai farmon. Itt nem csirkék és kecskék szaladgálnak, hanem lovak, bikák, tehenek vannak a karámok mögött, a hangjuk olykor belebőg a puszta csendjébe, a levegőben az állatok jellegzetes szaga keveredik a takarmányéval és a kéményből szálló füstével. Később a házba is betértünk, ahol pasis rendetlenség uralkodik, szennyes edények sora várja, hogy egy erre járó, gyanútlan nő kezelésbe vegye őket. A fiúk nevetnek: mondják, persze, megosztják egymás között a házimunka azon részét, amit elvégeznek.

Jackson Bendegúz édesanyjának régi barátja, és sokat voltak lenn nála, a tanyán. A fiúk úgy megszerették egymást, és Bendegúz úgy beleszeretett a rodeó sportba, hogy egyszer csak előállt a kéréssel: Réhpusztán akar élni, választott nevelőapjával. “Anyukám megértette, mert tudta, mennyire megfogott engem az állatok közelsége, a velük való munka, a vidék szeretete, hogy a rodeót ne is említsem. Megérezte, hogy idetartozom és hálás vagyok neki, amiért 15 évesen itt maradhattam, hogy Jacksonnal együtt valóra váltsam az álmom” – meséli a fiatalember.

Igényes rodeót a magyaroknak!

Kíváncsi voltam, miként telik egy rodeóbajnok egy napja. Kora hajnalban kel, enni ad az állataiknak, rendbe teszi a karámokat, majd érkeznek hozzá a délelőtti tanítványok – gyerekek és főként fiatal nők azok, akiket lovagolni tanít. Később buszra ül, és iskolába megy, patkolókovácsnak tanul az egyetemen. Suli után csupán egy-két órát tölthet a barátaival, majd folytatódnak a megpróbáltatásai: Jackson segítségével edz a műbikán, aztán a házuk teraszán található kondigépeken folytatja, végül pedig napi 10 kilométernyi futással tetőzi be a programot, télen-nyáron, hóban-sárban, mint egy magyar Rocky.

Miközben ő mindent bevet a siker érdekében, nevelőapja a háttérből támogatja. Ő intézi a nemzetközi versenynevezéseket, a szponzorok felkutatását, mivel a rodeó nem olcsó mulatság. “Az igazán komoly díjazású versenyekre igen drága benevezni, és általában külföldön vannak, tehát nem kis befektetést jelentenek – meséli Bendegúz. – Jackson háttérmunkája nélkül ez nem menne, hiába gyötörném a testemet nap mit nap. Márpedig a tét nagy: a célunk az, hogy eljussunk Amerikába. A legnagyobb álmunk mégis az, hogy itt, Réhpusztán, egy igazi, működő rodeófarmot hozzunk létre, évente több rangos versennyel és bikalovaglóknak szervezett összejövetelekkel.”

Ha nagy lesz, patkolókovács lesz

Bendegúz nevelőapjával együtt gyakran lép fel olasz rodeo-show-kon. A fiút nemrégiben nagy megtiszteltetés érte: még csak patkolókovács tanuló, mégis felkérték arra, hogy tegye rendbe az ukrán válogatott versenylovainak patkóit, amit ő nagy örömmel teljesített is. “Az utóbbi időben a versenyzés kicsit háttérbe szorult, most a felkészülés, a fizikai képességeim, a saját határaim feszegetése folyik, hogy amikor legközelebb egy dühöngő bika hátára kerülök, igazán jól helytállhassak. Emellett odafigyelek a tanulásra, mert azt már most látom: lehet, hogy a rodeó a szenvedélyem, de ezt valamiből finanszírozni is kell. Csak a legnagyobbaknak adatik meg ebben a szakmában, hogy kizárólag a versenyekből tartsák el magukat. Ráadásul én nem akarok a rodeó hazájában letelepedni. Itt szeretnék maradni a tanyánkon, ide kötnek a szeretteim, a barátaim” – folytatja a magyar tehetség.

Sokszor megkapja, hogy furcsa, túlságosan céltudatos személyiség más vidéki fiatalokhoz képest. “A rodeó miatt sokszor kerültem veszélybe, sokat láttam a világból, keményen küzdök, hogy mindig jól megüljem a bikát, és évek óta felnőtt életet élek. Ugye, így már érthető?” – kacsint rám, majd nagyot kortyol a kávéjából. Úgy néz ki, mint egy élő Dallas poszter.